Mottó: Ne menj el úgy egy oázis mellett, hogy nem álltál meg inni. (Otto Gross pszichiáter a filmben)
Még közvetlenül az ezredforduló előtt is David Cronenberget mint a bizarr, a megszokott gondolkodás határait feszegető vagy éppen tabudöntögető történetek (pl. Videodrome, A légy, Meztelen ebéd, Karambol és eXistenZ) egyik nagymesterét tartottuk számon. Kedvelőinek nem volt nehéz észrevenni, hogy a kanadai kultrendező 2000 utáni filmjei a hagyományosabb cselekményvezetés és a műfajiság emészthetőbb receptjei szerint készülnek. Ami nem változott: Cronenberget most is nagyon érdeklik a lélek mélyén, annak sötétkamrájában végbemenő változások...
S bár pályafutása során készített már kosztümös filmet ( Pillangó úrfi), az mindenképpen szokatlan húzás volt részéről, hogy kedvelt témáját, a lélek bugyraiba és árnyékos oldalára való alászállást ezzel a sokaknak kedves műfajjal keverte. Ráadásul fatális tévedés a magyar forgalmazó cég által ráaggatott thriller címke - tekintve hogy a Veszélyes vágy alapvetően egy romantikus dráma és egy (többszörös) életrajzi film sajátosan cronenbergi keveréke. A célcsoportja tehát amúgy is meglehetősen nagy és sokféle.
És akkor még nem beszéltünk arról, kikről és mikről is szól a sztori! Merthogy az alkotást mint „Freud/pszichoanalitikus-filmet” emlegetik hónapok óta a kritikusok és az itthoni bemutatására váró művészfilm-barátok. A jó öreg bécsi tudós ugyan nem kis szerepet kap a történetben, de azért ez a mozi alapjaiban mégis inkább Carl Gustav Jung, a sokáig Freud örökösének tekintett orvos élete legnagyobb szerelmének, a fiatal orosz arisztokratalány Sabina Spielreinnel folytatott házasságtörő viszonyának krónikája.
Nehogy megrémüljenek a filmtől azok, akik semennyire vagy csak felületesen tájékozottak a pszichoanalitikus tudományosság történetében! Esetleg semmit nem hallottak harangozni az ösztönök (elsősorban a szexualitás és az erőszak) elfojtásáról és arról a szakításhoz is vezető vitáról, ami ezen elfojtások háttere kapcsán Jung és Freud doktor urak között valamikor a sztoriban is jelzett 1904 és 1913 közti időszakban kibontakozott.
Mint mondottam: a Veszélyes vágy (bár hátterében és néhány kulcsjelenetének párbeszédeiben ott lüktet a jelzett, egyébként nem érdektelen polémia) alapvetően ízig-vérig romantikus dráma. Az ilyenekben szokásos klasszikus kérdéssel: mit/kit válasszon az ember fia/lánya. A család és a karrier konvenciók és társadalmi körülmények által szentesített nyugalmát és biztonságát? Vagy a botrányt is bevállaló lázadást az érzelmek és az ösztönök, a saját személyiség legbelsőbb késztetéseinek megélésére? Esetleg lenne járható út e két szélsőség között?
Amitől Cronenbergnél ez hallatlanul izgalmassá válik, hogy itt a hóhért akasztják. Jobban mondva a lélekgyógyász fekszik (bár nem feltétlenül csak az analízis kedvéért) a díványra. Bizonyára neki lehet ugrani a filmnek azért, mert nem kellőképpen pontos vagy alapos a lélektan eme forradalmi korszakának és téziseinek megidézésében. Másoknak meg lehet, hogy még annyi okoskodás is soknak és lilának hat, amennyit két szeretkezés és házastársi veszekedés vagy érzelmi kételkedés közepette megengednek maguknak a szereplők és az elbeszélés.
Magam komolyan hajlok arra, hogy minden nyilvánvaló forgatókönyvi és rendezési kompromisszum ellenére élvezetes és minőségi, a legtöbb jelenetében emberileg és érzelmileg kellően sűrű és inspiráló mozi született. Ami ismételten bebizonyítja a régi igazságot, hogy lehet az ember a legkorszakosabb elmék egyike is és gyógyíthat meg akár ezer más lelki beteget - a maga kínjában és megismerésében messze nem a racionalitás útját fogja járni.
Személyes véleményem szerint kevésbé erős a Golden Globe-ra is jelölt Viggo Mortensen alakítása Freud szerepében. Végig meggyőző és színvonalas viszont az egyszerre mintaférj és házasságtörő Jung szerepében Michael Fassbender. Szintúgy az a hisztérikus arisztokrata lányból tudatos és érett asszonnyá, majd a gyermeklélektan egyik úttörőjévé váló Sabina Spielrein szerepében az élete egyik legjobb teljesítményét nyújtó Keira Knightley. Vagy az anarchista szellemiségű, a Jung szerelméhez lázadó nézetivel a szikrát biztosító orvoskolléga, páciens és barát Otto Gross alakítójaként Vincent Cassel (impulzív, mint mindig).
Az első világégés előtti békeidőkben Zürich környékén és Bécsben játszódó történet egységes stílusú, következetes és minőségi filmet eredményezett. Van ugyan néhány jelenet, amelynél a megidézett tudományos tételek kicsit felszínesebb illusztrálását gyanítjuk. Máshol esetleg a kellő mélységet, egyes karakterek, helyzetek és mellékcselekmények részletezést fogjuk hiányolni. De alapjaiban izgalmas és a kosztümös romantika rajongóinak is élvezetes 100 percnyi élményt ad a film megnézése - a második Nagy Szombathelyi Moziszünet előtt szerdáig a Savaria Moziban.
