Eljő a napunk (Savaria Mozi)
Dilemmám volt a heti filmajánló témájával: tartogattam a rábeszélést a királyi logopédus minőségi sztorijához - ha már versenyben fut a két helyi moziban. Aztán Romain Gavras Eljő a napunk című mozija mellett döntöttem. Hadd szögezzem le azonnal: a francia alkotó filmjét nem tartom maradéktalanul jó alkotásnak, sőt. De témája, a film előtanulmányaként készített és okkal cenzúrázott klipje ( csak erős idegzetű felnőtteknek!) - főként pedig az elmúlt napok elkeserítő hazai fejleményei eldöntötték a kérdést...
Az erőszakspirál elkezd forogni
A film (talán túlságosan is) rövid bevezetője szerint Remyt (a naiv tekintetű és fiatal Olivier Bathelemy) vörös haja miatt minden számára fontos közegben bántják és megbélyegzik. Otromba tréfák, alig fékezett indulatok céltáblája a focicsapatában. Anyja és húga a nőiségüket agresszió eszközeként használva folyamatosan gyalázzák és provokálják otthon. Barátai nincsenek. Egy személyesen soha sem látott gót divatot követő lánynak udvarol a net egyik öldöklős játékának szüneteiben...
Egy este a lánytól öngyilkosságra utaló üzenetet kap, de húga csevegése miatt nem fér a számítógép közelébe. Remyben elszakad a cérna és megüti a vitába beavatkozó anyját, aki azonnal rendőrt hív a fiúra. A srác elmenekül és kétségbeesetten próbál a lány közelébe jutni. Ekkor veszi őt fel a kocsijába a történet másik főszereplője, Vincent (a zseniális Vincent Cassel). A férfi pszichiáter és messziről kiszúrja fiúban az alakítható, ígéretes kísérleti alanyt.
Száguldás, Porsche, szerelem - másként
Vincent valódi célja homályos, a fiú nyílt kérdéseire jobbára rejtélyesen mosolyog. Az világos csak, hogy érzelmei-indulatai óvatoskodás nélküli megélésére igyekszik rávenni a fiút. A két férfi egyre zűrösebb és durvább kalandokba bonyolódva autózgat Franciaország jellegzetes vidéki és lehangolóbb ipari tájain.
Hozzájuk hasonló dühös kirekesztettekkel vagy a normális életből kiesett, de öntudatlanságuk miatt lázadni is képtelen alakokkal hozza össze őket a véletlen. Meg persze képmutatással, előítéletekkel, burkolt és nyílt indulatokkal. Az erőszak hétköznapjaival... aminek persze ők maguk is részesei.
Egy szupermarketben Remynek megvilágosodása támad: utazási prospektust talál Írországról, ami felajzott fantáziájában mint a vörös hajúak paradicsoma, az ígéret földje jelenik meg. Innentől a fiú megszállottsága diktálja a tempót és az utazás egyre eszelősebb ámokfutássá válik. Vincent hiába akarná passzivitásával a rideg valóság elfogadására ráébreszteni, ifjú védence egyre vérmesebben dacol a világgal.
[picture="158503" title="A képen árják, zsidók, romák és szkinhedek is "]A lejtőn nincs megállás
A film utolsó harmada jócskán próbára teszi mind a békés és nyugodt élethez szokottak idegeit, mind a popkultúra erőszak-ábrázoláson szocializálódott fogyasztóit is. Látszólag minden ok és előzmény után követik egymást a fordulatok.
Egy templomból éppen kijövő komplett esküvői menet csoportos megalázása. Ipari utakon és gyárak közti meddőhányókon lezajló, naturális részletességgel ábrázolt fegyveres összecsapások a helyiekkel. Az Eljő a napunk itt már a szürrealitás határait feszegeti. A passzivitásba fordult pszichiáter újra aktivizálódik és igyekszik menteni a helyiek őrjöngő bosszújában megsebesült Remyt...
És hogy mégis miért ezt?
A neves filmrendező, Costa-Gavras fiának mozija több mint zavarba ejtő látomás az erőszakról. Méltó folytatása a Mechanikus narancs vagy a Harcosok klubja fémjelezte iránynak. Csak látszólag didaktikus a sztorit beindító alaphelyzet, Rémy kirekesztése a haja színe miatt. Tessék belegondolni, hogy mindennapi piszokságaink, banális rosszindulatunk és kisszerű bosszúink ugyanilyen kis semmisségből, ugyanilyen apró különbségekből indulnak ki!
Romain Gavras mozijában éppen az a legdöbbenetesebb, ahogyan a még megérthető és feloldhatónak tűnő elkeseredés és düh lelki vagy fizikai erőszakba csap át egyik pillanatról a másikra. Ahogyan addig átlagosnak és békésnek tűnő emberek saját vélt vagy valós igazuk védelmében fékezhetetlen, sokszor önpusztításig ható tombolásba kezdenek. Mert az erőszakban semmi különleges és kivételes nincsen - az nagyon is ócskán hétköznapi.
Hátborzongató volt ezt a filmet éppen most látni. Amikor Észak-Magyarország leszakadó térségeinek reménytelen településein egymásnak feszülnek az indulatok és csak egy szikra kellene, hogy az egész jóvátehetetlenül belobbanjon. És hogy még most is mennyi mellébeszélés fedi el, hogy mindez nem most, a rendfenntartás jogát az állam tehetetlensége miatt maguknak vindikáló, katonásdit játszókkal kezdődött...
