Ki így, ki úgy emlékszik vissza az általános iskolában eltöltött évekre, az osztályközösségre, a tanárokra. A ballagás viszont a legtöbbeknek kedves emlék, akkor is, ha nehéz a búcsúzás és akkor is, ha van benne némi öröm, hogy az ember maga mögött hagyhatja az általános iskolai éveket és tesz egy újabb lépést a felnőtté válás felé. Valljuk be, ilyenkor a legtöbben még azt gondoltuk, felnőttnek lenni biztosan sokkal könnyebb lehet, szívünk szerint felgyorsítottuk volna az időt.
Nem így a szülők. „Hogy eltelt ez a nyolc év? Hogy repül az idő?” – ezek a mondatok rendre elhangzanak az általános iskolai ballagáson is, amin, ha a gyerek nem is, a szüleik biztosan meghatódnak. Egy édesapa elmondása szerint a Szombathelyi Reguly Antal Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskolában azonban csak meghatódtak volna, merthogy
nem engedték be a szülőket a ballagási ünnepségre, arra hivatkozva, hogy ez ott nem szokás.
Az édesapa szerint az a kérdés is elhangzott: minek jönnének maguk ide?Hozzátette, ő még nem hallott olyanról, hogy a szülők nem mehetnek be egy ballagásra, úgy tudja, jövőre és utána sem tervezik az iskolában, hogy nyilvános lesz az esemény.
Megvannak a saját szokások és nincs aula, nagy tornaterem
Hogy az esetet tisztázzuk, megkerestük az intézményt. Unger Bernadett igazgatónő leszögezte, hozzá nem érkezett konkrét kérés, kérdés a problémával kapcsolatban. „A minek jönnének maguk ide választ pedig határozottan elutasítom - tőlem biztosan nem származik és vezetőtársaimtól sem” – írta.
Az intézményvezetőtől megtudtuk, a Regulyban és jogelőd intézményeiben a ‘80-as évektől az a hagyomány maradt fenn, hogy a végzős nyolcadik évfolyamosoknak nem ballagást tartanak, hanem búcsúztatót, ahol lehetőségük van elköszönni iskolájuktól, tanáraiktól, diáktársaiktól, amin nem szoktak részt venni a rokonok.
A tanévzáró ünnepségen szoktak külön részt szentelni a nyolcadikosoknak bevonulással, műsorral, rövid búcsúzóval. Ez a szülők számára is nyilvános esemény.
Az idén azonban ezt az eső elmosta.
Hozzátette, az időjárásra nincs ráhatásuk, fedett helyen pedig az iskolában nincs kapacitás annyi embert egy légtérben elhelyezni, se aulával, se akkora méretű tornateremmel nem rendelkeznek, hogy mindenki egy helyen elférjen.Az édesapától megtudtuk, a tanévzárón valóban ott lehettek, de az eső miatt bezsúfolódtak az épületbe, hangosbemondón keresztül hallották az ünnepséget, már amennyire azt hallani lehetett. Ráadásul csak az egyik nyolcadikos osztály adott elő egy éneket. Az ő anyósa több száz kilométert utazott, ha a ballagás nem is nyilvános, legalább a tanévzáró ünnepségen lássa a nyolcadikos unokájának a búcsúztatását. Ebből semmit nem látott és nem is hallott.
Keresik a megoldást
Az igazgatónő a levél végén megjegyezte, két gyermek édesanyjaként természetesen megérti a szülő csalódottságát. A jövőben megpróbálnak a többség számára elfogadható megoldást találni, de türelmet kér. Azt írta, a tanév során már elkezdődött az együtt gondolkodás a Szülők Közösségével a lehetőségek tekintetében, de hagyománytisztelő emberként nem szándékozott mindjárt az első igazgatói évében fenekestül felforgatni az iskolai szokásrendet. Tehát az intézmény nem zárkózik el attól, hogy változtassanak a több évtizedes hagyományokon.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
