Az emberminisztérium által eredetileg kitűzött "nemzeti" céloknak talán kevésbé felelt meg, de a szervező Lorigo TSE-nek és a többi fellépőnek hála, remekül szórakoztunk a szombathelyi tánccsoportok tényleg erősre sikerült produkcióin. A klasszikus társastáncoktól a salsán át a néptáncig mindenféle stílus felbukkant a színpadon, azt is meg lehetett nézni, mi fán terem a hip-hop, vagy a rock & roll. Így egyre biztos jó volt a rendezvény: népszerűsítette a táncot.
A "párválasztó" ráadásul a szombathelyi városi gyereknapi programok zárása volt a Történelmi Témaparkban. Annak viszont tökéletes. Rengeteg gyerek a nézők és a fellépők között, hangos zene, kellemes tavaszi idő, s kaptunk egy kis előre meghirdetett flash mobot is, táncot a közönséggel (állítólag tíz városban egyszerre ugyanazt a koreográfiát táncolták).
De hogy a tényleges párválasztósdiról is essen pár szó, hiányoltuk a párválasztás mellett az együttélési szimulátort, komoly élettapasztalatokat szerezhettek volna a fiatalok. Nem kellett volna sok dolog hozzá, egy sötét szoba, egy ágy, pár üveg sör, és egy ajtóban fekvő vak komondor.
Javasoljuk, hogy vetessék fel a nagy nemzeti gránitkönyvbe, hogy ha valaki részt vesz tíz gyereknapon, vagy esetleg valódi nemzeti párválasztón, és nem sikerül ezalatt becsajoznia/bepasiznia, akkor az állam biztosítson számára megfelelő nemzeti paraméterekkel egy dolgozó (lehetőleg dohányzó) nőt/férfit, aki nem beszél idegen nyelveket. Így meg lesz oldva a nemzeti népességnövekedés és a kivándorlástól sem kell tartani.
Sikeres volt azért a párválasztó, a megjelent családok közül sok apuka és anyuka sétált ki a kapun kézenfogva. S bár újdonsült párokat mi nem láttunk, ezt inkább tudjuk be annak, hogy a közben leszakadó eső miatt nem is nagyon néztük.
