Mikor valaki költözni szeretne, és új otthont keres, komolyan számításba veszi a környék által kínált előnyöket. Így van ez például az Erdei Iskola Lakóparknál is (amit sokan lovasiskola lakóparknak hívnak az elhelyezkedése miatt). Ha megnézzük egy olyan ingatlanos cég honlapját, amelyik kínál itt épületet, rögtön szembe ötlenek a pozitívumok: az új építésű házak, a zöld környezet, mely ráadásul csak pár percre van a várostól, de mégis nyugodt, csendes környéken. Ahogyan a hirdetésekben is olvasható: családoknak ideális.
Kedves környék, némi gonddal
Ha elolvassuk ezt a sok szépet és jót, bizony eljátszadozunk a gondolattal, hogy esetleg ide költözünk. Hát gondoljuk meg még egyszer! Mert ugyan valóban új építésű a telep, és tényleg vonzó a viszonylag zavartalan, zajmentes környék, viszont van egy kis bökkenő. Mégpedig az, hogy nincs közvilágítás. Már két éve. És hogy telente nem takarítják el a havat. Meg a füvet sem nyírják.
Pedig a kandeláberek állnak, és áram is van: idén nyár elején egyszer még égtek is, három egész napig. A lakók pezsgővel koccintottak, és azt hitték a dolgok most már végre rendeződnek. Hát nem. Három nap után újra sötétség köszönti csak a későn hazaérkezőket. A helyzet már annyira tarthatatlan, hogy az egyik lakó télen eltörte a bokáját, mert a sötétben belelépett egy gödörbe, amit nem vett észre a megvilágítatlan utcán. De vajon kinek a felelőssége a sötétség? Az E.On-é talán, hiszen ők szolgáltatják (vagyis szolgáltatnák) a közvilágítást? Esetleg az önkormányzaté? Vagy a lakóké?
Az első az E.ON
Először megpróbálkoztunk az E.On-nal, hiszen ők nyújtják a szolgáltatást, nekik kéne világítani, mondhatni fényt gyújtani a sötétben. Már az elején elénk gördült néhány útakadály: nagyon nehéz élő embert találni az automatizált telefonközpontban, és az, hogy az illetékes valahogyan mindig tárgyalt, vagy házon kívül volt, mikor telefonáltunk.
De a kitartás meghozta a gyümölcsét: végül választ kaptunk. Ebben megírták, hogy az Erdei Iskola Közmű és Építő közösség készíttette el a kérdéses terület közvilágítását a Villkász Kft.-vel. Tehát a rendszer megvan, de ők addig nem tehetnek semmit az ügyben, míg meg nem történik a kiépített közvilágítási rendszer hivatalos átadása. Amíg ez nem valósul meg, és a rendszer nem lesz hivatalosan üzembe helyezve, nem világíthatnak. Az a három nap pedig, mikor mégis volt fény az alagút végén, csupán próbaüzem volt. Persze amint tisztázódnak a jogviszonyok, örömmel kapcsolják fel a villanyt.
Aztán jön az önkormányzat
No, ezen fellelkesülve megpróbáltuk elérni az önkormányzati illetékest. Naivan a városüzemeltetésre gondoltunk elsőre, hiszen ez az ő területük, nem? Nos, legyen annyi elég, hogy úgy egy tucatnyi átirányított, vagy fel sem vett telefon után áttértünk az egyetlen bombabiztos módszerre: a portásra.
Így sikerült elérni azt, aki elvileg a közvilágításért felelős, bár mintha ő is tőlünk hallott volna először a dologról. Annyit tudott mondani, hogy ők igazán szívesen átvennék a területet, de a lakóközösség még lóg néhány okirattal. Hogy pontosan melyikekkel, azt nem tudta, ahogyan azt sem, hogy konkrétan ki az a személy, akinek ez lenne a dolga.
Valaki, akit senki sem talál
A legtöbb lakónak ugyanis ötlete sincs, hogy ki a közös képviselő, akinek ezekben az ügyekben el kéne járnia. Ők mind befizették a tőlük kért összegeket, legtöbben annak, akitől a házat vásárolták, és soha még színét sem látták a közös képviselőnek. Némi körbekérdezés után kaptunk egy nevet és egy telefonszámot, de hiába hívtuk, senki sem vette fel.
Pedig úgy tűnik, itt akadtak el olyan csúnyán a dolgok – bár az egész történet most már kezd erősen a kiskakas meséjére emlékeztetni, mikor az egyik dologtól a másikig szaladgál, hogy mindenkitől elkérjen valamit, amit a másik akar, hogy megmenthesse a fuldokló Pipét. Mindenki emlékszik az hogyan végződött (spoiler: Pipe a lábosban végezte), ugye?
De ha a lakók valahogy rá tudják venni a közös képviselőt, hogy szerezze be a megfelelő dokumentumokat, és benyújtja őket az önkormányzatnak, akkor ők átveszik a területet, és szólnak az E.On-nak, akik felkapcsolják végre a közvilágítást. Csak nehogy ők is úgy végezzék, mint szegény Pipe.
