„Nincs már hova hátrálni” - Pedagógusok énekeltek és demonstráltak a szombathelyi Fő téren

Az igazi tét az, hogy meg lehet-e akadályozni, hogy az emberek egy része beleragadjon a tudatlanságba – hangzott el.

Szerdán délután 5 órakor kimondottan hideg van a szombathelyi Fő téren, ahol már gyülekeznek a pedagógusok a szakszervezet által meghirdetett rendezvényre.

Akár szimbolikus is lehet, hogy az először csoportokba verődött tanárok végül is összeállnak egy egésszé. 200-250 ember lehet itt, van néhány tábla is, olyan feliratokkal például, hogy

Stop oktatás-rombolás!

A meghívóban szerepelt, hogy a politika lehetőleg mellőzve legyen, így pártzászlókat, jelvényeket, kitűzőket nem látok, és ami még fontosabb, a politikusok sem lovagolják meg az eseményt. Egyedül néhány fiatal momentumos bukkan fel a tömegben, de ők is „inkognitóban” vannak.

Kiállás az oktatás és a gyermekek jövője érdekében
Mészáros D. Zsolt

A tanárok tapasztalatból tudják, amit a politikusok nem, hogy sima beszédekkel szinte lehetetlen fenntartani a figyelmet, így a rendezvényen besegít az Uniqum zenekar, Koncz Zsuzsa-, Republic- és Beatrice-dalokkal és azok erősen áthallásos szövegeivel.

A tanárok a téren egyszerre jókedvűek és mérgesek. Évtizedekig tűrtek, csendben voltak, de most érezhetően valami átszakadt bennük. Az is igaz, hogy nincs hova hátrálniuk, merthogy veszítenivalójuk nincs.

Ennél sokkal érthetetlenebb a kormány hozzáállása. Amikor annyi bornírt hülyeségre van pénz, a fenntarthatatlan vidéki stadionoktól kezdve a vadászati világkiállításon át a gigantikus kultúrgiccsekig, akkor miért pont az ország jövőjét meghatározó oktatásra nincs? Érthetetlen. És minél jobban elgondolkodunk rajta, annál lehangolóbb magyarázatok jutnak az eszünkbe.

Ezekbe most nem mennék bele, talán majd egyszer, most maradjunk a téren történteknél.

Kiállás az oktatás és a gyermekek jövője érdekében
Mitre-Károlyi Mária
Mészáros D. Zsolt

A négy szónokot Mitre-Károlyi Mária , a Pedagógusok Szakszervezetének megyei vezetője konferálja fel, miután felidézi az előzményeket, a januári sztrájkot, az azt ellehetetlenítő sztrájktörvényt.

„Ha nem változtatunk, ki fogja tanítani a gyerekeket?”

– teszi fel a költőinek szánt kérdést a szakszervezeti vezető, mire érkezik a tömegből a racionális válasz:

„Senki.”

Az első felszólaló Tomposné Sümegi Andrea , a Napsugár Óvoda óvónője, akinek beszéde újra emlékeztetett minket, hogy az oktatás gondja nem korlátozódik az iskolákra. Az óvodákban a legaggasztóbb probléma a pedagógushiány. Szinte már nincs olyan intézmény, ami nem küzd ilyen gondokkal. Délelőttre még csak-csak jutnak pedagógusok, de délután leginkább asszisztensek, dajkák oldják meg, vagy azok, akik éppen ráérnek – tudjuk meg.

Fiatalok alig vannak a pályán, pedig a gyerekeknek nagy szüksége volna a fiatal, friss, szakmailag is felkészült óvodapedagógusokra. Mindennek a legfőbb okai a nevetségesen alacsony bér, ami semmire nem elég, sem a fiataloknak, sem az idősebbeknek.

Üdvrivalgás fogadja Varga Tamást , a Gothard Jenő Általános Iskola tanárát, aki egyrészt arról beszél, hogy nem tud azonosulni azzal, hogy a rendezvény politikamentes, hiszen egy tüntetés önmagában politikai, közéleti szerepvállalás, még ha nem is a pártpolitikai ételemben. Másrészt arra hívja fel a figyelmet, hogy a bérrendezés csak az egyik gond, majd sorolta azokat, amelyekről a tanárok többet beszélnek egymás között, mint a pénzről, de a közbeszédben mégsem kapnak nagy hangsúlyt: ilyen a szabad szellem elnyomása, a kusza, korszerűtlen alaptanterv, a gyenge minőségű tankönyvek, az elégtelen infrastruktúra, a tankerületi függőség, a központi irányítás, az értelmetlen portfóliókészítés, a megalázó „adminisztrációs csicskáztatás”, az ingyen való dolgoztatás, a túlterhelt diákok, a szintén túlterhelt, fáradt, ideges tanárok.

Kiállás az oktatás és a gyermekek jövője érdekében
Varga Tamás
Mészáros D. Zsolt

„Önök olyan képet igyekeznek festeni az oktatásról, mintha az egy rakétasebességgel a világűr meghódítására száguldó atomvonat lenne, tele boldogan nevetgélő, integető gyerekekkel és elégedett, kötelességtudóan szalutáló tanárokkal. Eközben az oktatás nem egy hiperszuper expressz, hanem maximum egy nosztalgiavonat, amelyet egy Orbán nevű masiniszta és egy Kásler nevű bakter vakvágányra kormányozott, amit néha ünnepekre elvesznek, felszalagoznak, kifényeznek, mutogatják, aztán visszatolják a rozsdatemetőbe”

- értékeli a helyzetet Varga.

Hende István matematikát tanít a Jáki Nagy Márton Általános Iskolában, mégis egy keserű humorral átszőtt toborzóverssel készült. Ebben végigmegy a tanári szakma megannyi problémáján, gondján és értelmetlen kihívásain, olyanokon, mint az alacsony fizetés, a saját pénzből fizetett továbbképzések és iskolai felszerelések, a hétvégi és nyári szüneti kötelező munka, az ostoba tankönyvek. A mű bele-belekarcol politikába is.

Kiállás az oktatás és a gyermekek jövője érdekében
Kattintson a képre a galériához!
Mészáros D. Zsolt

Mire az utolsó szónok a színpadra lép, már sötét van, és még hidegebb. Totyik Tamás , a PSZ alelnöke elsőként arra kéri a jelenlevőket, hogy egy perces néma főhajtással emlékezzek meg az ukrajnai háború polgári áldozatairól, akik között már tanárok is vannak.

Kiállás az oktatás és a gyermekek jövője érdekében
Totyik Tamás - Kattintson a képre a galériához!
Mészáros D. Zsolt

Ezek után egy meglehetősen kemény beszédet mond. Szerinte az utóbbi időben a kormány nagyon komoly kultúrharcot folytatott, megszállta a közoktatást, mint ahogy Oroszország megszállta Ukrajnát. A hatalom meg akarta félemlíteni a pedagógusokat, de elszámolta magát, csak olajat öntött a tűzre.

Totyik arról számol be, hogy már nemcsak a nyugati végeken járnak át a határon túlra dolgozni, de keleten is. Például a fiatal tanárok közül sokan átjárnak Romániába tanítani, mert ott kevesebb az óraszám és magasabbak a bérek.

Amúgy csak látszólag szól a bérekről a pedagógusok sztrájkja, mert a tét nem ez, hanem hogy lesznek olyanok, akik az iskolákban, óvodákban oktatni, nevelni fogják a gyerekeket. Lesz-e takarító, iskola pszichológus és titkár.

„Lesz-e elég pedagógus ahhoz, hogy meg tudják akadályozni, hogy a társadalom jelentős része beleragadjon a tudatlanságba.”

A szülők felismerték a veszélyt, mint ahogy azt is, hogy „Nincs már hova hátrálni.”

A szakszervezeti vezető ezek után – Emile Zola után szabadon - több pontban is kifejti, hogy mivel vádolja a magyar kormányt. Erre majd külön visszatérünk, most csak annyit mondunk, hogy nagyon úgy néz ki, hogy kormányrendelet ide vagy oda, március 16-án a tanárok sztrájkolni fognak.

Az esemény a Pál utcai fiúk musicalből ismert „Mi vagyunk a grund!” című dal közös éneklésével zárul.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Közélet