Azzal talán sokan egyetértenek, hogy az idei Szentivánéji programsorozat fellépői nem a legnívósabb táborból kerültek ki, persze akad azért kivétel. Zenei téren sokszor inkább a búcsús hangulat köszönt vissza az utcákról és persze a szigetről is. Talán nem véletlenül telepítették ide a borligetet. Nincs rossz zene, csak kevés pia? - Kérdezhetnénk. Egyébként a borliget az egész rendezvény leghangulatosabb része, igazán ízlésesen megkreált bódék, jó bor, piros, fehér, zöld székek, és egy pofás tematikus kisszínpad.
A lekerített részen a Fiesta még szódával elmegy. Lányok Tekerik magukat a ritmusokra, vannak, akik ölelkezve perdülnek táncra a kerítésen belül és kívül is.
Aztán Jön Zámbó Krisztián, gyerekekkel táncol a „nagyszínpadon” és torkaszakadtából üvölti Zámbó Jimmy legszebb dalait. Vagyis egy kicsit Mchawer stílusban, némelyikbe rap-szöveget is belecsempészve. Halkan megjegyzi valaki a tömegből: „Jimmy forog a sírjában”.

De talán az érződik, hogy az emberek ki vannak éhezve a rendezvényekre, végre felszabadultan élhetnek a hosszú bezártság után. Így, ha máskor nem is, most bármi kerül a színpadra, az emberek hálásak, és igyekeznek kihozni belőle a legtöbbet.
A Jókai utcában is jó ötven méterenként belefutunk egy-egy jól megpakolt hangfal-kupacba, amiből üvölt a zene, vagy épp egy DJ próbál felülkerekedni a hangzavaron. Az utca közepe táján elveszti az ember a fonalat, hogy most épp honnan, milyen zenét hall, mert a hanganyag egy nagy masszává alakul át. Hogy a környéken élők hogy viselik ezt? Néhány csípősebb komment tegnapi cikkünk alatt:„Még soha egyik éven nem dübörgött így a Derkovits (és gondolom Olad is) a szentivánéj miatt... Éjjel fél 1 van, koncert már nincs, mégis hallgatni kell a hangzavart, mert ez már nem zene, ami ide a lakótelepre lecsapódik!! Megy folyamatosan a " gyerünk Szombathely, kezeket a magasbaaa", aztán a sikogatás a csúcsszuper körhintákról. Örülnének, hogy éjfélig lehetett volna idén, ha már tavaly egyáltalán nem, de úgy látszik semmi sem elég. Itt se ártana zajszintet mérni, nem csak a helyszínen, már ha történt ilyen.”
„Nekem nem kellett igazolvány ahhoz hogy remegjen a lakás.”
„Az a Tim-Tom v kiafaxom befoghatná!Csak üvölt,mint a fábaszorult!”
Persze azért voltak, akik a dolgok jó oldalát próbálták megragadni:
„az évben lehet 361 napot aludni meg pihenni ebben a sivár városban. (mert valamiért az itt lakók semmi mást csinálnak csak alszanak.) ne fájjon már ennyire, hogy pár napig olyan, mintha élnének is emberek ebben a disztópiában, nem csak tengődnek.”
De ma már jön a Kellene kiskert, a Gargantua és a Mokka tribute is, no meg a tűzijáték. Vasárnap pedig zárul a rendezvénysorozat kinek örömére, kinek bánatára.