Éppen 100 éve, 1915-ben utasították el az Egyesült Államok képviselőházában a nők szavazati jogára irányuló javaslatot. És ez még semmi! Fogadna arra, hol szavazhattak előbb a nők, Svájcban vagy Törökországban? Ne tegye, veszíteni fog! Tudják, mit jelent a „szüfrazsett”? Az alábbiakból ez is kiderül.
A XX. századig az abszurd kategóriába tartozott, hogy a nők a konyha, a háló- és a gyerekszoba mellett a szavazóhelyiségekbe is ellátogathassanak. A szüfrazsett (politikai egyenjogúságért, választójogért harcoló nő) mozgalom – hol másutt? – Angliában volt a legerősebb és legkitartóbb.
A nő sokáig két férfi gyámsága alatt élte le életét: kezdetben az apa, aztán a férj voltak a ház urai, minden szempontból. Elsőként az 1871-ben megalakult Nők Szavazati Jogának Országos Szövetsége volt az, amely szorgalmazta a gyengébbik nem választási jogát. Sokáig sikertelenül küzdöttek, több tagjukat letartóztatták, bebörtönözték, majd hosszas harc után 1918-ban elérték, hogy a 30 év feletti nők az urnákhoz járulhassanak Angliában.
A történethez hozzátartozik, hogy Amerikában ugyan egy-egy állam jó példát mutatott, de a nők választójogának egész országra kiterjedő kérelmét még 1915-ben is elutasították, és csak 1920-ban biztosította számukra az alkotmány. Így aztán büszkén kijelenthetjük, hogy valamiben megelőztük az Egyesült Államokat – Magyarországon ugyanis a nőkre is kiterjedő választójogot már 1918-ban bevezették, mégpedig a Károlyi-kormány idején! Ekkor minden, bármelyik hazai nyelven írni-olvasni tudó 21 éven felüli férfi és 24 éven felüli nő szavazati jogot kapott.
Ennél is érdekesebb tény, hogy a szabadság és liberalizmus egyik „fellegvára”, Svájc 1971-ben vezette csak be a nők általános választójogát! Ugyanakkor a meglehetősen konzervatív Törökország ugyanezt már a század harmincas években engedélyezte! És voltak helyek, ahol csak a XXI. század hozta meg e téren a női egyenjogúságot: elsősorban az Öböl-menti országokra gondolok. Az Egyesült Arab Emírségekben például nem egészen tíz esztendeje. Jelenleg Szaúd-Arábia az egyetlen muszlim ország, ahol még nem szavazhatnak a nők.
A fejlődés azonban a történelem egészét tekintve gyors volt – míg a XIX. században a konzervatívok és a liberalizmus hívei egyaránt támogatták a műveltségi és vagyoni cenzust, manapság aligha van olyan politikai erő, amely büszke lenne a női jogok évszázadokig tartó korlátozására. És hogy változott-e valami az egyenjogúsítással? Nos, ha a magyar politikai állapotokat vesszük példának, nem sok. A győzedelmes „kétharmad” újbóli megválasztására mindkét nem erre jogosult és elkötelezett képviselői igent mondtak. Alighanem gondolkodás nélkül…