Alig öt perce hagytuk el az M3-ast, Nyíregyháza ipari parkjában lassulunk, és ha bemondaná az unalmast a navigációnk, akkor sem tévednénk el: az egyik legalapvetőbb építőelem három méteres, méretarányos testvérbátyjai ágaskodnak katonás sorban néhány útjavítás miatt feltornyosult földbucka mellett.
Persze nem hazudnak az épületek falára felfestett logók sem, a vállalati autóflotta rendszámai pedig rendre a cég nevének betűivel kezdődnek. Helyben vagyunk: gyermekkorunk fontos sarokkövének, a LEGO-nak összesen négy gyáregysége van világszerte, a dán Billundban, a mexikói Monterreyben, a csehországi Kladnóban, de mi most a 2008-ban megnyitott magyarországi telephely küszöbén állunk.
A turnét a Legoblog elkötelezett csapata szervezte, akik mint Charlie a csokoládégyárat, olyan izgatottsággal nézegetik a fogadóépület portáján az embernagyságúra szabott bábut, aminek sárga színét ezúttal nem festék, hanem a belsejébe töltött sokszáz apró építőkocka adja. A vállalati arculat egyébként is serényen köszönget vissza mindenhonnan, nyakbaakasztókról, pólókról, belépőkártyákról, még a vendégváró szoba ajtaját ékesítő feliratot is színes elemekből rakták ki. A fogadóhelyiség persze inkább játszóház, mint bármi más: a tárgyalóasztalt hátulról LEGÓval megrakott tér övezi, amit a velünk tartó lurkók másodpercek alatt birtokba vesznek - aztán persze a nagyoknak sem kell unszolás.
Sokan akarnak LEGO-t csinálni, senkinek sem sikerül
"Van egy félelmetes sárkány, amit a mi dolgozóink raktak össze, illetve magyarországi címerünk és saját gyárunk is kicsinyített verzióban. Szoktunk ilyeneket szervezni minden évben" - mondja néhány perc elteltével Tóth Csaba HR-vezető kérdésünkre, hogy náluk is érvényesül-e a nemzetközi formula, miszerint a LEGO munkások csapatépítő tréningje ténylegesen is az építésről szól. Úgy tűnik igen, de nem csak ebben igyekeznek acélozni a lojalitást: a nyíregyházi egységnek saját játékboltja is van - P Shopnak, azaz personal shopnak hívják -, ahol az alkalmazottak a cég termékeihez féláron juthatnak hozzá.
Ízelítőt kapunk a karrierjét egy fából készült kacsával indító játékbirodalom 75 éves múltjáról, amiből világossá válik, hogy a megálmodó Ole Kirk Christiansen igazi megszállott volt (a hatvanas években külön emberei voltak arra, hogy játékboltokban az ő termékeit kérjék), hogy a vikinghajó volt az első olyan tematizált LEGO-pakk, ami elsöprő sikert hozott a cégnek. Egy emelkedő grafikon a LEGO helyét mutatja meg a gyermekeket szórakoztató termékek népszerűségi listáján - nincs a csúcson, az X-BOX és az Action Man verhetetlennek tűnik, de filozófiájuk eleve nem engedi az erőszakot.
"A LEGO-nál kevésbé lehet lövöldözni, legfeljebb kardozni, a Csillagok Háborújának szereplőinek kezében találunk még lézerpisztolyt, de szeretnénk inkább távolabb maradni, mint közelebb kerülni ehhez a vonalhoz." Tóth Csaba szerint a hagyományos kreativitást erősítő szegmensben fognak maradni, de erre büszkék, mert a mottójukhoz így is szigorúan tartják magukat: "Only the best is good enough", vagyis csak a legjobb lehet elég jó.
A figurák és koncepciók boszorkánykonyhája azonban lakat alatt marad a történetmesélésben: "hogy ki találja ki ezeket, ez elég nagy hadititok természetesen. Már csak azért is, mert nagyon sokan szeretnének LEGO-t csinálni a világon, meg is próbálkoznak vele, de sosem jön nekik össze." Annyit tudunk meg, hogy Dániában, rejtett körülmények között, ún. concept centerekben döntik el, mit vezessenek be a világpiacra és mit nem - ötletek terén viszont bárki aktivzálhatja magát, akár egy nyíregyházi csomagoló is előállhat a maga megváltó ideájával.
Nem a csodák földje
Nyíregyházán egyébként a klasszikus, System néven ismert elemeket is fröccsöntik, de ezeket továbbküldik feldolgozásra - a legkisebbeket megcélzó Duplót viszont teljes vertikumban itt gyártják, a műanyag granulátum feldolgozásától a napi kétmillió legyártott elemen át egészen a készre dobozolásig. Hogy végigkövethessük ennek folyamatát, láthatósági mellényt kell öltenünk (kísérőnk narancssárgát kap, Guide felirattal), és közben több alkalommal is a szánkba rágják a biztonság szót, ami a LEGO-nál mindennél előbbre jár, még a minőségnél és a profitnál is. Vigyáznak is ránk - arra különösen, hogy inkább ne készítsünk fotót, mint igen -, és csak egy fél méteres, egy-egy fehér csíkkal határolt sávban haladhatunk.
A gyár egyébként nem a csodák földje, bármennyire is szeretnénk azt hinni: manósipkás koboldok helyett hús-vér emberek dolgoznak három műszakban, örök vidámság helyett fegyelmezett munkamorál uralkodik, nem csillagpor száll alá a gyártósorra, hanem a fröccsöntőgépek nyomán állandósult zaj, itt is van anyagmozgató és gépbeállító, mint bármilyen más gyárban. A különbség inkább abban ütközik ki, hogy bármerre is megyünk, motiváló-okosító-munkabiztonsági szövegekbe botlunk, az egyik a dohányzásról akar leszoktatni, a másik a hibák megfelelő kezelését ábrázolja látványos példákkal, de személyes kedvencünk mindenképpen a "már 122 nap telt el baleset nélkül" molinó.
Slágerlistánk élén: a figuragép
A fröccsöntéstől a dekoráló szekción haladunk át, ahol tamponozásos festéknyomat-technikával kerülnek az egyes elemekre a szükséges minták és rajzolatok, az igazi sláger azonban az összeszerelő részleg figuragépe, aminél egy precíziós kamera digitalizálja a képet, és minden egyes figurán megnézi, a kalap a helyén van-e, és hogy a bajusz se legyen elcsúszva. Itt állunk a legközelebb a síráshoz, hogy nem fényképezhetünk, mert a technológia egyik ámulatból ejt a másikba.
A kész darabokra a prepacking, vagyis előcsomagolás vár - ez egyfajta segítség a gyermekek számára, hogy a dobozon belül is külön zacskókban találják meg az egymáshoz tartozó részeket -, itt napi szinten 60 ezer LEGO fut le a szalagokon. Végül automata mérlegelés folyik a csomagolósoron, ahol a grammokban mért tolerancián túli eltérések esetében egy minőségellenőr szó szerint kilegózza, hogy hol a hiba. A mérlegelésben még a plafonról lógó párásító berendezéseknek is van feladata: túl száraz időben ezek gondoskodnak a nedvességről, ami szintén nagyban befolyásolja a dobozok súlyát.
Belenézhettünk a misztikus jövőbe is, de meg nem örökíthettük - a kereskedelmi forgalomba még nem került Duplo termékek mindenesetre ott tündököl a Pixar-féle Cars műanyagosított változata, ahogy a Toy Story 3 is. A többszörösen letiltott lencsénket jobb kedvre derítendő végül lekenyereztek minket egy-egy bedobozolt állatfarmmal, és lelkünkre kötötték, hogy a vezérigazgató úr akár egy-két hektóliternyi LEGO-val is hajlandó ellátni, ha van valamilyen kézzelfogható ötletünk arra, hogy mit kezdjünk vele. Megfontoljuk.
Bár Nyíregyházán nem örökíthettük meg a gépsorokat, de ezt megtettük korábban Sárváron, a Flextronicsban, ahol Duplo-kat gyártottak. 2006-ban a város polgármestere és a gyár egyik vezetője kalauzolt körbe minket a gépek között. A dolog pikantériáját az adta, hogy vihettük a fényképezőgépet is, ami nem túl gyakori lehetőség egy ilyen gyárban. Ott is voltak szigorúan titkos berendezések, amiket nem lehetett lefényképezni, de ezeket leszámítva is akadt bőven látnivaló, ami a Lego kedvelőinek megdobogtathatja a szívét.
