Kegyesek voltak az égiek a tegnapi nap tizenegy órakor tartott megemlékezéshez. Az esemény apropója, hogy az idei a hetvenötödik évfordulója annak, hogy lebombázták az egykori Szövő Utcai Elemi Iskolát.
A Szövő utca és a Zanati út sarkán található emlékműnél tartott megemlékezésen részt vett Kalocsai Péter egyetemi tanár/történész, Horváth Attila alpolgármester, Putz Attila képviselő, Fodor István, a Szombathelyi Tankerületi Központ igazgatója és Balázsy Péter megyei jegyző. Az iskolások műsora után Kalocsai Péter rögtönzött történelemórát tartott a helyszínen.
Kalocsai elmondta, hogy az alpolgármesternek nemcsak a tanára, hanem az osztályfőnöke is ő volt. "Amikor Szombathely történetét elkezdtem kutatni, nagy meglepetés volt számomra, amikor a levéltárban megtaláltam a tervrajzait a gyönyörű iskolaépületnek, amit Brenner János szombathelyi építész tervezett" – mesélte Kalocsai.
Előadása során megtudtuk, hogy 1873-ban nyitották meg a Szövő utcát. Ekkor azonban a Hunyadi és a Rohonci út még teljesen beépítetlen volt. A vasúton túli városrész azért épült ki előbb, mert a szombathelyi vasutasok megkeresték Éhen Gyulát, hogy hozzon létre számukra telepeket. Ez később meg is valósult, így lett Éhen a városrész egyik alapítója.
A közel százéves felmérések szerint a Szövő utcában ekkor százhúsz tanköteles diák élt. Ezért a meglévő négy iskola mellé építettek egy ötödiket, amit 1928-ban adtak át. A nyolc tantermes intézményben külön folyt a fiúk és a lányok oktatása.
A színvonalas nevelői munkáról tanúskodik az iskola fantasztikus sajtója. Ezt a jogutód, a Nyitra iskola aulájában is látható kiállítás támasztja alá, ahol városi ünnepségekről és sporteseményekről szóló cikkeket találhatunk.
Az 1944. október 7-i bombázás fő célpontja a jelenlegi megyeszékhely vasúti csomópontja és katonai reptere volt. Azonban a bombák jelentős része a Sas és a Szövő utcákra, valamint a családi házas övezetre esett.
A várost ért első nagyobb bombázás ötvenkét halálos áldozatából harminckettő volt Sas utcai lakos. Az itt lévő emeletes bérház alja vörös kövekből volt kirakva, ahonnan a romok alól sokáig hallották a sérültek sikolyait. 1944 októberében nem volt tanítás, ezért egy-egy házban gyűltek össze a gyerekek. Később ezeket a csoportokat keresték fel a tanárok.
A bombázás fél kettő körül érte el Mindenszentek napján a Szövő Utcai Elemi Iskolát, aminek teljesen megsemmisült az épülete. Kalocsainak a környék idősei mondták el, hogy a terület azért szenvedett ekkora kárt, mert a Szombathelyre jellemző északnyugati szél miatt nem a vasútra, hanem az iskola területére estek a bombák.
Később háromszáz méterrel beljebb építették meg az iskolát - állami támogatással -, amihez a lakók telkeit is ki kellett sajátítani. Bár 1956. szeptember 1-jén nyitották meg az első szárnyat, és folytatódott a beruházás, de az október 23-i forradalom után az ország ismét romokban hevert, ezért a forradalom után a beruházást leállították.
1959-ben az eredeti tervek helyett nem hat, hanem két tanterem épült, aminek következtében sokkal nehezebbé vált az oktatás. Ugyanis a sok diáknak nagyon kicsi helyre kellett összezsúfolódnia.
Végezetül Horváth Attila ledobta a cukiságbombát. Elmondta, hogy egykori tanára beszédét hallgatva azonnal elkezdte memorizálni a különféle adatokat.
De azt is megtudhattuk tőle, hogy általános iskolában rendkívül csintalan gyerek volt a jelenlegi alpolgármester. Ezért azt tanácsolta az iskola jelenlegi tanulóinak, hogy tanuljanak, de emellett ne felejtsenek el gyerekek lenni.
A megemlékezés után lapunk néhány szót váltott Kassai Ferenc feleségével, Tóth Magdolnával is, aki az egykori intézmény jelenleg élő legidősebb tanulója. Magdi néni elmondta, hogy 1931-ben született és már hatévesen elkezdte tanulmányait az iskolában.
Gyerekként a jelenlegi Elefánt Patika mellett laktak, és édesapjának volt egy trafikja. A bolttal a hadifogságból hazatérve foglalkozott az apja, de azt később ledózerolták.
