A programsorozat a Március 15. téren kezdődött, az országzászló felvonásával, az ünnepi műsor alatt forradalmi verseket és történeteket hallhattunk. A programban eredetileg Soltész Miklós, az EEF államtitkára szerepelt szónokként, de nem érkezett meg. Úgy tudjuk, lebetegedett.
Államtitkár helyett alpolgármester
Helyette Marton Zsolt alpolgármester mondott beszédet, melyből egy szombathelyi vasutas történetét ismerhettük meg, továbbá a régi rendszert és vezetőit, a párttagokat bírálta, illetve a jelenleg is élő forradalmárokat éltette. Jelentős tömeg nem gyűlt össze, már ami a hétköznapi embereket illeti, viszont a különféle szervezetek képviselőivel, a zenekarral és a katonákkal együtt már egy közepes tömeg vonult végig a Király és a Széll Kálmán utcán, az 56-osok teréig.
Az 56-osok terén újabb műsort láthattak az emberek, ki az utcáról, ki pedig a környékbeli lakások ablakából. A városháza versmondói után ünnepi beszédet mondott Lechner Ferenc, az 56-os Szövetség Országos Elnökségének tagja, aki 56-os cikkeket és beszámolókat olvasott fel a publikumnak. Később elhelyezték a koszorúkat az emléktáblánál, majd a Szózat után kicsit gyorsabban szedett léptekkel sietett mindenki haza, az őszi hidegtől kissé már dideregve.
A megemlékezések sorának végét a városházán tartott rövid ünnepség jelentette. Meglepően sok szék maradt üresen, a képviselő-testület majdnem teljes létszámban jelen volt, láttuk Ipkovich György és Nemény András ellenzéki országgyűlési képviselőket is, ők közvetlenül az első sorban, a polgármester mellett kaptak helyet. Alig néhány spontán ünneplő volt, a többség a hivatal dolgozója volt, és más állami szervek képviselőit is láthattuk.
Bibó és a szabadságszerető ember
Színvonalas műsorral kezdődött az ünnepség, a Weöres Sándor művészei, Jordán Tamás, Horváth Ákos és Vass Szilárd működött közre. Bibó István, a Nagy Imre-kormány államminisztere állt a középpontban, pontosabban az ő kihallgatásának jegyzőkönyveiből, és egy művéből összeállított rövid mű. Szerkesztette a SEK oktatója, Barták Balázs.
A figyelmes hallgatót szíven ütötte az előadás, nem is csak a kihallgatók fafejűsége, koncepciót bizonyító kérdései, hanem a közben bejátszott felvételek igazsága. Jordán Tamás hangján Bibó szólalt meg, a idézetek az MTA könyvtárában meglévő művéből a Szabadságszerető ember politikai tízparancsolata c. tanulmányából származtak. Ma is bőven aktuális mondanivalóval.
Napi aktuálpolitika volt Puskás Tivadar polgármester beszédében is, aki úgy volt párhuzamot az 56-os forradalom és napjaink között, hogy azzal a kormány épp aktuális kommunikációját támogatta. Vagyis: ma is egyfajta szabadságharcot vívunk, a pénzvilág képviselőivel szemben, akik adósságba taszították az országot.
Erkölcsi kötelességünk végigjárni az utat
A polgármester ugyanakkor összefogásra szólított fel, mert ’56 hőseihez hasonlóan mi is csak úgy juthatunk előbbre, ha az egyéni érdekek helyett a közösség érdekeit tartjuk szem előtt. Puskás szerint ma mi, ’56 örökösei is ezen dolgozunk.
A polgármester kijelentette, ha az 56 évvel ezelőtti forradalomra gondolunk, büszkék vagyunk, mert kiálltunk magunkért. Hittünk a nemzet erejében és mertünk harcolni céljainkért, de gyász és fájdalom is van bennünk a megtorlások miatt. Felidézte, hogy október 23. a szombathelyiek számára azért is ünnep, mert 1990-ben ezen a napon alakult meg az önkormányzat.
Hangsúlyozta, erkölcsi kötelességünk végigjárni azt az utat, amin az 56-os hősök elindultak, azért, hogy mi is, és gyermekeink, unokáink egy jobb és biztonságosabb országban élhessünk.
A városházi ünnepség alig több mint félórás volt, és ezzel véget is értek a szombathelyi ünnepi programok.
