Nagy visszhangot váltott ki az a cikkünk, amit „ Szombathely: a Nemzet Sportvárosából a túlélésért küzdő egyesületek városa” címmel írtunk arról, hogy a vasi megyeszékhely sportélete egyre nehezebb időszakot él át. Többen többféleképp értelmezték, mi azonban csak a puszta tényekről írtunk: több élvonalbeli csapat is anyagi gondokkal küzd (ki ezért, ki azért), a klubok egymás után kopogtatnak a városházán segítségért. A kérdés azóta is a levegőben lóg: meddig terjed a város felelőssége, és hol kezdődik a sportpiac valósága?
A Nyugat.hu olvasói most véleményt mondhattak. Két kérdésben kértük az álláspontjukat, és a válaszok alapján kirajzolódik egy világos üzenet – nemcsak a városvezetésnek, hanem a sportvilágnak is.
Nem az önkormányzat dolga – mondják a drukkerek
Az első kérdésre – „Ön szerint az önkormányzatnak kell fenntartania/megmentenie a profi sportot Szombathelyen?” – közel ezren (978-an) szavaztak.
A válaszadók 62 százaléka szerint nem az önkormányzat feladata életben tartani/megmenteni a profi klubokat, míg 38 százalék támogatná, hogy a város közvetlenül segítse a csapatokat.
Ez az arány világosan mutatja: olvasóink többsége szerint a profi sportnak piaci alapokon kell(ene) működnie, és a közpénzeket inkább más, közösségi célokra kellene fordítani. A kérdés az, hogy ez működőképes-e ma Magyarországon (spoiler: nem).
Ugyanakkor a válaszokból az is kiolvasható, hogy a sport iránti elkötelezettség továbbra is erős – a kérdés tehát nem az, hogy fontos-e a sport, hanem az, hogy kinek kell érte fizetnie.
Sokan úgy látják: a közpénznek ott a helye, ahol valóban közérdek van – a tömegsportban, az utánpótlásban, a létesítményekben, az iskolai-diák sportban. A profi világban viszont – ahol fizetett játékosok, szponzorok és gazdasági szereplők működnek – másfajta felelősségnek kell(ene) érvényesülnie.
Hogy ez áldozatokkal járna? Könnyen lehet. Sőt, biztos.
Sokan aggódnak a kézilabdáért
A második kérdés – „Önnek melyik csapat hiányozna legjobban, ha egyszer csak eltűnne a város sporttérképéről?” – még nagyobb érdeklődést váltott ki: 1697-en szavaztak.
Itt már nem a pénzről, sokkal inkább az érzelmekről szólt a döntés.
A legtöbben, 763-an (45%), a SZKKA felnőtt női kézilabdacsapatát jelölték meg – ez azt jelenti, hogy ha egy klub eltűnne, a legtöbben az ő hiányukat éreznék meg leginkább.
A második helyen a Falco hatszoros magyar bajnok kosárlabdacsapata végzett (23%), a harmadikon pedig a Haladás (jelenleg NB III-as) labdarúgócsapata (18%).
A szavazók 12 százaléka azt mondta: egyik sem hiányozna.
A Haladás futsalcsapata és a Viktória FC kevesebb mint egy-egy százalékot kapott. Előbbi nagy valószínűség szerint amúgy is végnapjait éli, utóbbi sorsa pedig rendkívül bizonytalan.
Az eredmény elsőre akár meglepő is lehet azoknak, akik a város sportidentitását elsősorban a labdarúgáshoz vagy a kosárlabdához kötik. Bár, ha jobban belegondolnak, annyira mégsem, hiszen a focit már több alkalommal megmentette a városi összefogás, legyen szó akár a drukkerekről, akár a városvezetésről, a kosárlabda pedig úgy tűnik, stabil (köz)lábakon áll.
A kézilabda – amely sokáig háttérben volt – most úgy tűnik, valódi közösségi szeretetet élvez. Küzdenek, újrakezdenek, és nem adják fel, még akkor sem, amikor nehéz idők járnak.
Üzenet a városnak és a sportnak
A szavazás természetesen nem reprezentatív, de iránytűként jól használható.
A szombathelyiek szeretik a sportot, büszkék a csapataikra, de egyre kevésbé hisznek abban, hogy a megoldás a város kasszájában van. Egy korszakot lezárnának: a „majd a város megoldja” hozzáállás helyett egyre inkább a felelős, tudatos szemléletet várnák el. Az üzenet világos: a profi sportnak új modellre van szüksége, ahol a közösség támogatása nem adófizetői pénzben, hanem részvételben, jegyvásárlásban, szurkolásban, összefogásban mérhető.
A „Nemzet Sportvárosa” cím nemcsak arról szól, hány élvonalbeli csapata van Szombathelynek. Sokkal inkább arról, hogy egy város hogyan gondolkodik a sport jövőjéről – felelősen, közösségben, tisztán.
Most a szombathelyiek elmondták, hogyan gondolják.
A labda ezek után a városvezetés és a klubok térfelén pattog tovább. A kérdés csak az, hogy lesz-e, aki visszaüti – és ha igen, hogyan.
