A művelődési ház nagyterme, ami a sportszerek tanúsága szerint olykor tornateremként is szolgál, tele van polgármesterekkel. Kistelepülések, nagyobbak, Vas megyei városok vezetői töltik meg, hogy első kézből tájékozódjanak az új törvény tervezetéről, amit éppen ezen a napon fogadott el a kormány, és két-három hónap múlva valószínűleg rábólint az országgyűlés is.
Apám hitte
Mert, hogy rábólint, azt mindenki érzi ebben a teremben, később el is hangzik, a politikai döntés már megszületett, de azért bízni kell abban, hogy a kormánypártok meghallják az érintettek hangját is. Pedig nem is hangosak, az indulatok visszafojtottak, a hozzászólások szakmaiak. Itt nem szidják egyik pártot sem, sőt, még pártpolitikusok nevei sem hangzanak el, semmiféle kontextusban.
De ha már itt tartunk, feltűnő, hogy a városi polgármesterek közül csak azok vannak itt, akik nem pártszínekben szerezték meg széküket. Akik igen, azok nincsenek, nem is hiányolják őket. A fórumot egyébként a Szolidaritás a Vidékért Mozgalom szervezte, ők képviselve vannak a megyei közgyűlésben is, Patyi Elemér személyében, akinek polgármesteri tapasztalatait senki sem vonja kétségbe.
Erős a kezdés, halkan szól Zorántól az Apám hitte c. szám. Ami arról szól, hogy változik a világ, és a régi értékek ma már nem ugyanazt jelentik. Patyi Elemér rá is kapcsolódik gyorsan, meséli, hogy a rendszerváltáskor új helyzet állt elő, a települések önrendelkezési jogot, vagyont kaptak, és az általuk megválasztott emberekbe helyezték a bizalmukat. És ez így volt jó, hogy egy kicsit visszatérjünk Zoránhoz.
A rendszer mindent átvészelt
Patyi persze továbblép, az elmúlt húsz év arról szólt, hogy az önkormányzatok és a választott vezetők becsülettel tették a dolgukat. Aztán később szűkültek a támogatások, de a rendszer ezt is átvészelte. Azt senki sem mondja, hogy nem kellene változtatni rajta, csupán azt kérik, hogy őket is kérdezzék meg. Most viszont nem kérdeznek, hanem döntenek a fejük felett, és számukra csupán az utóvédharcok maradtak.
Bejátszás következik, Pálffy István egykori televíziós bemondó, jelenleg KDNP-s országgyűlési képviselő elhíresült jegyzete hallatszik, aminek a következtében annak idején levették őt a képernyőről, mondván, hírolvasóként politikai nyilatkozatot tett. Ebben Pálffy az előző kormány felelősségét hangoztatja azért, mert bezárják a kisiskolákat, busz- és vonatjáratokat szüntetnek meg, elnéptelenítik a kistelepüléseket.
Patyi elmeséli, hogy a hangfelvételt, ami a Magyar Rádióban hangzott el anno, most elküldte Pálffynak, és azt kérte, nyilatkozzon a jelenlegi helyzetről. Nem kapott választ.
A megosztott hatalom
Aztán Gémesi Györgyé a szó. Gémesi több ciklus óta Gödöllő polgármestere, elnöke az 1991-ben megalakult Magyar Önkormányzatok Szövetségének, 1900 és 1998 között az MDF országgyűlési képviselője volt. Azzal kezd, hogy nem hozott jó híreket. És megerősíti Patyi véleményét, miszerint az önkormányzati rendszer kiállta az idők próbáját, a közszolgáltatások 70 százalékát ők látják el.
Az elmúlt 21 év alatt sok pluszfeladatot kaptak, sok pénzt vontak el tőlük, mégis túlélték és működnek. Most viszont másféle gondolkodás akar teret nyerni, mintha az önkormányzatok képtelenek lennének működni, mintha ők lennének felelősek az ország állapotáért, az eladósodottságért. Ez pedig nem igaz.
Ő is visszatér egy kicsit a rendszerváltáshoz, akkor politikai konszenzus volt abban, hogy megosztják a hatalmat a központ és a lokális, helyi szervezetek között. A települések vagyont kaptak, és jogot arra, hogy saját maguk választhassák meg vezetőiket.
Még csak össze sem fésülték
Ma viszont egészen más a helyzet, és eldőltek bizonyos politikai kérdések. Az új önkormányzati törvény tervezete annyira rossz, hogy ebben a formában egyszerűen vissza kellene vonni, de a kormány a mai ülésén, kisebb módosításokkal elfogadta.
Gyorsan kiemeli a tervezetből azt, hogy a polgármesterek javadalmazását jelentősen csökkenteni akarják. Ő kérte a Szövetség tagjait, ne ugorjanak rá erre a témára, mert ez egy gumicsont, amivel el akarják terelni a figyelmet a lényegről, és így megkaphatnák azt a kritikát, hogy a saját pénzükért küzdenek. Csendesen megjegyzi, a parlamentben ülő száz polgármester úgysem fogadja el ezt így.
Megjegyzi, hogy a belügyminiszterrel egyszer sikerült tárgyalniuk a tervezetről, akkor rengeteg módosító javaslatot tettek le az asztalra. Ezekből egyetlen betű sem került az anyagba. Aminek egyes szakaszait más és más stílusban írták, vagyis, többen dolgoztak rajta, és nem volt senki, aki összefésülte volna az egészet.
Agresszív lépés
Aztán rátér a tartalmi részre, kezdve az önkormányzati feladatokkal. Úgy tűnik, a kormány azok nagy részét is el akarja venni, nem sok marad helyi szinten. Pedig a helyi választott embereket nem lehet kiváltani irodistákkal. (Kis utalás a kormányhivatal embereire.) Lényeges különbség van ugyanis köztük, a választott embereknek motivációjuk van, a hivatalnokoknak nincs. És nagy hibát követ el a politika, ha ezt nem veszi figyelembe.
A közoktatással folytatja, elismeri, hogy 5-8 fős osztályok valóban nem finanszírozhatóak. De kialakult a térségi iskolák rendszere, a gyerekek és a szülők hozzászoktak a bejáráshoz, működik a dolog. Most viszont megy az egész állami kézbe, és azt is tudni lehet, hogy iskola összevonások lesznek. Aminek semmi értelme, hiszen ha valóban összevonják őket, akkor egy jól működő rendszert szüntetnek meg, ha csak papíron történik az integráció, akkor meg nem jelent költségmegtakarítást.
Agresszív lépés – mondja, hiszen senki nem tudja, hogy az állam hogyan fogja működtetni az iskolákat, sokkal több probléma lesz, mint most. Elmesél egy történetet, miszerint egy ezerfős településen 80 gyerek járt egy iskolába, de az önkormányzat képes volt működtetni. Az előző kormány idején meg akarták szüntetni, a polgármester és az iskolaigazgató elment a miniszterhez. Aki annyit mondott, csináljanak egy felmérést a gyerekekkel, ha a tanulók tanulmányi szintje eléri az országos átlagot, megmarad az iskola. Elérték, sőt meg is haladták, az iskola most is működik.
Politikai alapon
Ezt a rendszert óriási luxus lenne kidobni az ablakon – vonja le a következtetést. Hozzáteszi, a tervezetben vannak jó szakmai irányok is, de nem érti, miért központilag akarják kinevezni az igazgatókat. Hacsak azért nem, mert politikai alapon akarják ezt csinálni, de ilyen volt már, és nem ment.
Kitér a polgármesteri hivatalok kérdésére, a tervezet szerint háromezer lélekszámnál kisebb településen nem lesz hivatal. De miért pont ennyi a határ? – kérdezi. Az átszervezés nem hoz megtakarítást, csak kellemetlenségeket azoknak, akik kénytelenek igénybe venni az ügyfélszolgálatokat. Mert utazniuk kell, akár többször is, és ismeretlen ügyintézőkkel találkoznak.
Beszél a tervezett járási hivatalokról is. Ide helyeznék át a polgármesteri hivataloktól az építéshatósági feladatokat és az okmányirodákat. Azt meg tudja érteni, ha az állami feladatokat az állam egy szervezetben szeretné ellátni, de az átszervezést 10-15 év, és nem másfél alatt kellene végrehajtani. Az állami kasszában egy fillér sincs erre, így nem lehet megcsinálni.
Mint az úthenger
Mint az úthenger, mennek előre, lesz, ami lesz – jellemzi a kormányt gyorsan. És hozzáteszi, a kormányhivatalok sem működnek. Hiszen mit akarnak az e-ügyintézéssel, akkor, amikor a népszámlálási kérdőíveket csupán 12 százalék töltötte ki az interneten.
Következik az egészségügy. Gémesi szerint nem rossz gondolat, hogy a kórházakat állami kézbe veszik, szerinte van még tartalék bennük, lehet gazdaságosabban működtetni őket. Az az elképzelés viszont, hogy önkormányzati szakrendelések is az államé legyenek, már többletköltségeket jelentene. A tervezet szerint ugyanis egyedül az alapellátás, vagyis a háziorvosi szolgálat maradna az önkormányzatoknál.
A megyék kiüresítése 
Teljes vagyonát elvesztheti a megye 2011. October 12. 13:52 pedig már folyamatban van – jegyzi meg később. Pedig jó lett volna látni a számokat, hogy mekkora az egyes megyék adóssága és mekkora a vagyona, miért és hogyan éri meg mindez az államnak. Gémesi szerint nem igaz, hogy a megyei önkormányzatok felelőtlenül gazdálkodtak volna, ez csupán néhány megyére igaz. Az összesen 180 milliárdos adósságból olyan 80 milliót lehetne megnézni utólag, mire is költötték.
Még bíznak
De az olyan jól gazdálkodó megyéket, mint például Vas megye, nem kellene ugyanúgy megítélni, mint a felelőtleneket. Ráadásul így lefejezték az állam középszintjét, amire pedig szükség lenne. Az sem világos, mit fognak csinálni ezen túl a megyék, mi lesz a feladatuk. És az is kérdéses, mi lesz azokkal a hitelekkel, amiket nem a megyei önkormányzat, hanem annak szervezetei vettek fel fejlesztésekre. Lehet, hogy az állam elviszi a fejlesztések hasznát, a hiteltörlesztést meg ott hagyják a megyei szervezeteknél, akik felvették azt.
Gimesi aztán visszatér a törvény egészéhez. Komoly gondnak látja, hogy legalább nyolc olyan pont van a tervezetben, ami úgy fogalmaz, a részletes szabályozás másik törvényben van. De nincsenek másik törvények, így hogyan lehetne beszélni róluk? – kérdez ismét.
És miben bíznak még mindig? Mindenben – válaszolja saját kérdésére. Abban, hogy a parlamentben száz polgármester ül, hogy a kormánypártok végül meggondolják magukat. Mert hisz abban, hogy demokratikus berendezkedésű országban élünk, és ígéretet tesz, hogy az ellentétes folyamatokat meg fogja akadályozni.
Keretes a történet
Még egy kis kitérő a végére, a járások nem véletlenül szűntek meg. A 70-es, 80-as években, a nyitás időszakában rájöttek, hogy ez a szint nem működik, és hagyták, hogy a települések szervezzék meg önmagukat. Az így kialakult rendszert pedig meg kell tartani – fejezi be.
Aztán néhány hozzászólás következik. Csak néhány, gyakran elhangzó kifejezés: indulat, pesszimizmus, megdöbbenés, falugondnoki szolgálat, iparűzési adó.
Kifelé menet felidézzük Patyi Elemér bevezető szavait, aki azt mondta, 1989-ben Rum volt az egyik helyszíne a falukonferenciának, ahol arról álmodoztak, hogy átveszik a nyugati, demokratikus mintákat. Lehet, hogy keretes ez a történet, és itt van az utolsó olyan fórum, ahol szintén erről beszéltek, utoljára.
