A holland tudós az egyik legelismertebb szaktekintélye az európai politikai szélsőségeknek és populizmusnak, 25 éve foglalkozik ezzel, így extra érdekesnek számít a véleménye Orbán Viktorról. A Guardianban ma megjelent írásában nem is kíméli, kifejezetten karcos hangot üt meg.
Mudde messziről érkezik bele a jelenbe: először felidézi, hogy amikor ezzel a területbe kezdte beleásni magát, épp csak leomlott a berlini fal, a nemzeti parlamentekben elszórva lehetett tetten érni a jobbos radikalizmust, és kizártnak tartották, hogy bármelyik ilyen párt valaha is kormányzati pozícióba jut. Ma mégis ott tartunk, hogy találunk belőlük egyes országok kormányaiban, Finnországban, Görögországban, Lettországban, Norvégiában és Svájcban - viszont ezek jelentősége továbbra is elenyésző, sokkal elenyészőbb, mint ahogy gyakran a mainstream sajtó sugallja. Mudd szerint ez komoly gond Magyarországon is:
míg a nemzetközi lapok továbbra is figyelemfelhívó cikkeket jelentetnek meg a Jobbikról, a radikalizálódó Orbánt mintha észre sem vennék.
Gyorsan hozzáteszi, hogy nem tekinti Orbán Viktort szélsőjobboldali politikusnak - bár, tekintve eddigi politikai pálfordulásait, ki tudja, még az is lehet -, de azt nem lehet nem látni, hogy a Fideszt egy olyan párttá tette, amit az autoriter jellemzők, a nativizmus (vagyis az elképzelés, hogy eleve bizonyos alapértékekkel születtünk, mondjuk adott erkölcsi normákkal rendelkezőknek) és a populizmus hajt. Ezek pedig pont a radikáljobb tipikus sarokkövei.
És itt felhívja a figyelmet arra is, hogy Orbán számtalanszor körülrajzolta a 15 millió magyar képét, vagyis sokkal inkább etnikai, mint állampolgársági alapokon képzeli el a magyarságot. Márpedig az etnikai alapokról kiindulás ismét csak szélsőjobbos ismertetőjel.
Mudde idézi Orbán Tusványoson elhangzott szavait, többek között azt, hogy szerinte Európa értékei veszélyben vannak, ezért meg kell őrizni azt az európaiaknak, ahogyan Magyarországnak is magyarnak kell maradnia. Márpedig ezek a szavak a tudós szerint
erősebbek voltak, mint Enoch Powell híres fekete-ellenes beszéde, Orbánt mégis agyonhallgatja a nemzetközi sajtó.
(Enoch Powell konzervatív politikus a híres rivers of blood névvel illetett, 1968-as felszólalásában a gazdasági bevándorlás és az antidiszkriminációs törvények ellen emelt szót, ami komoly lavinákat indított meg akkor a közbeszédben, saját párttársai követelték az eltávolítását - ami meg is történt -, a Times egyenesen gonosz beszédnek nevezte, de még a Beatles is beleírta őt egy korai dalszövegébe, nem a legszebb kontextusban.)
Mudde legfontosabb megállapítása az, hogy aggasztó, mennyire csendben van Európa többi fele az orbáni radikalizálódás közepette. Az EU inkább az illiberálisozás, Amerika pedig inkább a Jobbik és az antiszemitizmus felé irányozta kritikáit, pedig most már oda kéne figyelni a Fidesz átalakulására is.
