Kedden este hatkor a Március 15. téren lesz a harmadik tüntetés Szombathelyen, akkor, amikor az ország több vidéki nagyvárosában és Budapesten is. A megyeszékhelyen a V mint Vas mozgalom szervezi a demonstrációt, a csoport egyik tagjával, Magassy Rékával beszélgettünk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a végzettsége szerint pedagógus, most épp saját gyermekét tanító, aktív politikai múlt nélküli negyvenéves fiatalasszony hogyan látja a csoport eddigi tevékenységét, a szombathelyiek részvételét, és mire számít a jövőben.
Mi az a V mint Vas?
Egy civil kezdeményezés, amely az első tüntetés, a netadó kapcsán indult el, de már ez demonstráció is túlmutatott azon, hogy egy törvényjavaslattal újabb adót akarnak velünk megfizettetni. A V mint Vas egy olyan civil mozgalom, amely arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy ki kell állnunk magunkért, bele kell szólnunk a politikába.
Mennyire tartod sikeresnek az első két demonstrációt?
Mindenképp sikerként kell elkönyvelnünk, hogy az első tüntetésen ezerháromszázan voltunk a rendőrség becslése szerint. Gyakorlatilag Szombathely felnőtt lakosságából minden negyvenedik ember eljött, azaz egyetlen lépcsőházból is akár többen. A második inkább azokra épített, akik látják a rendszer súlyos problémáit, az is ötszáz ember volt körülbelül. Nagyon jó és hiteles szónokokat hallottunk, rengeteg témát érintettünk, olyan embereket sikerült megszólítanunk, akik egészen más nézeteket vallanak, de a téren megtalálták a legkisebb közös többszöröst, az évek óta hiányolt közös minimumot.
Kritikát is kaptok, döcögősek a demonstrációk, hosszúak, vannak, akik amatőrnek látják a megmozdulásokat.
Azt a véleményt, hogy amatőr, én részben dicséretnek érzem. Civilekről, egyszerű polgárokról van szó, akik felálltak a fotelből, és nem a tévé előtt szidják a politikai vezetést, hanem az utcán mondják el a véleményüket. Másrészt a kritikákra figyelni kell. Abban, hogy hosszú a tüntetés, várhatóan nem lesz változás, mivel a kibeszélendő és megoldandó problémák száma is nő, minden egyes kormányszóvivő nyilatkozattal, képviselői felvetéssel – lásd drogteszt, MNB költések, hogy csak a legutóbbiakra utaljak.
A keddi már a harmadik megmozdulás lesz egy eddig nem éppen tüntetéseiről híres városban. Mit gondolsz, meddig tart ki a lendület, nem tartasz-e attól, hogy kifullad.
Nem félnék ettől, mert, ahogy mondtam, minden egyes nap van valami új… ez nem lelkesedés kérdése. Olyan szociális feszültség halmozódott fel, annyi ostoba, dilettáns, gazdaságilag irracionális döntés született, vagy van már terítéken, akár törvényjavaslat formájában, hogy még egy alapvetően fideszes városvezetés mellett is, egy ilyen, értelmiségiek uralta, viszonylag jómódú környéken is, mint a megyeszékhely, helye van ezeknek a tüntetéseknek. Igény van arra, hogy kiálljunk magunkért, felszólaljunk másokért, egymásért, tiltakozzunk olyan döntések ellen, amelyek – ha éppen minket nem is - de széles rétegeket érintenek hátrányosan. Nem gondolom, hogy a tüntetéseknek vége lesz addig, amíg ez a mai politikai felállás meg nem változik.
Mit vártok a tüntetésektől, hogy Orbán Viktor mondjon le? Én érzek egy kis bizonytalanságot még a demonstrálók vagy az azokkal szimpatizálók körében is: mi jön ez után? Hiányolják az alternatívát, ki jöhet a mostani helyére?
Azt gondolom, nem ment el Orbán, de ez csak idő kérdése. Bizonyára el fog menni, ha még nagyobb tüntetések lesznek – ha máshová nem, akkor Svájcba... Nem hinném, hogy itthon marad, és a Parlament erkélyéről fog integetni. Politikai alternatívát annyiban tudunk felkínálni, civilként, hogy felvetjük annak lehetőségét, hogy képviseleti demokráciából lassan át kell mennünk a részvételi demokrácia gyakorlásába.
Mi az a részvételi demokrácia?
Nem feltétlenül vagy kizárólagosan a párt-szerveződések azok, amelyek képviselik az embereket, hanem közösségek megbecsült, kipróbált tagjai. De arról is szól, hogy amikor probléma van, akkor akár kimennek a szakszervezetek, az emberek az utcára, és jelzik az elégedetlenségüket.
Ezen sokan dolgoznak. Alapvetően egy szakértői kormányban látnánk a jövőt, de köztünk is megoszlanak a vélemények – ebből is látszik, hogy ez egy civil, heterogén csoport - , hogy mi lesz
azután
.Többször említetted azt a szót, hogy civil, és azt is, hogy sokak álltak fel a fotelből most, korábban viszont súlyos és nagyon igazságtalan, antidemokratikus döntések kapcsán nem. Hogy látod, kevésbé félnek az emberek megmutatni az arcukat? Tudsz-e olyanról, hogy valakit valamilyen hátrány ért, mert kiállt a térre?
A tüntetés miatt nem, ilyen információm nincsen, ami nem azt jelenti, hogy nem történhetett meg. Azt gondolom, hogy eljött az a pont, amikor az emberek nem félnek. Egyes emberek még tartanak a főnöktől olyan helyeken, amelyek állami hivataloktól függnek. Ők kényelmetlen helyzetbe kerülhetnek. De most már ezzel, a következményektől való félelemmel, retorzió, bosszú kilátásba helyezésével nem irányítható, nem befolyásolható akkora tömeg, amely most az utcákra megy.
Te hogy kerültél kapcsolatba a V mint Vassal?
Igazából úgy, hogy elmentem az első tüntetésre. A társaságban annyira civil voltam, hogy én azt sem tudtam, hogy kinek milyen kötődése van, hol, milyen közszereplést vállalt – ha vállalt – korábban Szombathelyen. Egyszerűen csak már az első tüntetésen látszott, hogy a társadalmi elégedetlenség túlmutat azon, hogy egy újabb adót akarnak a nyakunkba varrni. Ez találkozott azzal, amit jómagam gondolok az országról. Elkezdtünk szabadságjogokról, liberális demokráciáról beszélni, és arról, hogy miért maradtunk eddig csöndben. Elkezdtünk beszélni a devizahitelesekről, a szociális feszültségekről, az antidemokratikus döntésekről. Sok jól gondolkodó, értelmes, nyitott, valóban a közös minimumot kereső ember van a városban, ők találnak egymásra a csoportban.
