Magyarfeszültség - jutott eszünkbe az erőteljes szóvicc, miután Budapest államalapítás alkalmából a közlekedéstől elzárt övezetébe léptünk, ahol már az első öt méteren a sorban tülekedés versenyszámába neveztek be a legtöbben. Pedig még csak egy nappal jártunk a hivatalos ünnepnap előtt.
A hangszórókból a tavalyihoz hasonlóan kiabált az olcsó popzene, mi meg az információáramoltatás hiányának hála az ország tortájáért végigsétáltunk a Magyar Ízek Sétányává avanzsált rakparton, hogy végül kiderüljön, pont az ellenkező irányban kellett volna keresgélnünk (egyébként a Clark Ádám tér mellett, ha valaki menne augusztus huszadikán kóstolni). Néhány információs táblát, osztogatott térképet, ilyesmit bőven el tudtunk volna viselni.
35 indulóból választották ki egyébként az idei nyertest, ami egy szabolcsi almás máktorta lett, Pintér Zsolt veszprémi cukrászmester alkotása. A tülekedők sodrásában ötszáz forintért adtak egy szeletet, aminek közelében hamar beindultak a receptorok, egy évnek tűnt, míg mobilkameránkkal körberajongtuk (figyelem, galériánkban rettentő közelről, makró üzemmódban is megközelítjük a torták tortáját).
Gyorsan lett unalmas, de attól még szerettük
A fő benyomásunk: mintha lucskos mákosgubát összenyomkodtak volna egy pépnyi édes almával túlbuzgóskodott máglyarakással. Igaz, a szelet végén a keményre sűrített vaníliás habhoz érvén az élmény már nagyot veszített újszerűségéből, konkrétan unalmassá vált - ami nem azt jelenti, hogy 2012 szent istváni süteménye rossz lenne, sőt.
Aki nem járna a főváros közelében augusztus 20-án, annak sem kell álmatlanul és keserűen forgolódnia, az ország rengeteg (szám szerint százötven) cukrászdájába eljuttatják az ország tortáját.
