Az izgalmas és színvonalas női röplabdatornák, az Omega, LGT, Piramis, és más koncertek, az 1970-es súlyemelő Eb Tóth Gézával, a színházi előadások, a Gyere velünk, csináld velünk, csináld jobban sportversenyek, a diszkók, a bálok, a diplomaosztók, a szalagavatók.
Apropó szalagavatók! Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a ma már Agora Művelődési és Sportház néven futó intézményben a már régen megszüntetett Entzbruder Dezső Gimnázium és Szakközépiskola által elsőként megrendezett szalagavatón végzősként vehettem részt.
De voltak a házban és az előtte lévő téren vásárok, katonai eskütételek és úttörőavatások is. A különböző - rendszerfüggő - ünnepségekről már ne is beszéljünk.
Bár az elmúlt években sok kritika érte, egyesek úgymond szocreál építészeti jegyekkel bélyegezték meg, mások le akarták bontatni a saját színház építése érdekében, szerencsére még most is a helyén van. Helyén van, mert szolgálja a várost, helyén van, mert szüksége van rá a városnak. Az egyetlen olyan intézmény, amelyik ideális 800-1200 fős esemény – bál, szalagavató, koncert és egyéb – megrendezésére (a sportcsarnok túl nagy, más objektumok túl kicsik), különösen az óta, hogy a Savaria szálloda télikertjét megszüntették.
Külsőleg nem változott, csak az idő foga rágta meg, belül pedig több kisebb-nagyobb felújítást ért meg az elmúlt fél évszázad során, s ez által még napjainkban sincs oka szégyenkezni. Mi több, olyan nemzetközi hírű, reprezentatív rendezvénnyel is büszkélkedhet, mint a Savaria Nemzetközi Táncverseny.
Szóval, igen mozgalmas volt az intézmény elmúlt ötven éve, és ha áldoznak felújítására, és nem söpri el a változó történelem szele, még jó ideig mozgalmas is maradhat.