Kevésbé ismert sportág hazánkban a Budo-hoz tartozó Iaido. Ezen harcművészet a japán kardforgatás egyik formája. A sportág 1985 óta Szombathelyen is képviselteti magát, a helyi szervezet oktatója az immáron Európa-bajnoki ezüstérmes Császár Gábor. A magyar versenyzőt meglepte az a profizmus és érdeklődés, amely a németországi városban fogadta a nemzetközi mezőnyt.
- Cselgáncsosként ismerkedtem meg ezzel a sportággal, egy bemutató keretén belül. Páran, egy kisebb csoportot alkotva kezdtük el gyakorolni, egészen a '90-es évek elejéig. Ezután a főiskolás tagok kiváltak, szétszéledtek az országban, így gyakorlatilag egyedül maradtam, mint szombathelyi Iaido-s. A 2000-es évek elejétől ismét csoportos edzéseket tartottunk, ekkor három főt számlált a csapatunk. Egy óvoda tornatermében, azután a Sportház pincéjében gyakoroltunk, majd 2005-től megnövekedett az edzéseket látogatók száma, és ekkor alapítottuk meg egyesületünket - emlékezett vissza Császár.
- A hazai szövetségnek nem régóta vagyok a tagja, tavaly tudtam meg tőlük, hogy minden évben képviseltetjük magunkat az Európa-bajnokságon. Idén jeleztem, hogy én is szeretném megmérettetni magam ezen a versenyen. A budapesti válogatón felmérték a jelöltek tehetségét, akarását (illetve azt is, hogy vállalják-e a felmerülő költségeket), és mivel én is megfeleltem a kritériumoknak, utazhattam a csapattal Németországba. Mivel új tagnak számítottam, némi kétséget éreztem a szövetség vezetői részéről a szerepeltetésemmel kapcsolatban, de a versenyen elért eredményem őket is meggyőzte.
- Milyen benyomást tett Önre az ottani verseny? Nagyobb érdeklődés fogadta, mint például egy hazai harcművészeti bemutatót?
- Meglepett, hogy nem csak nagyszámú, de ráadásul hozzáértő közönség fogadta a résztvevőket. Ami a szervezést illeti, döbbenetes volt a különbség a korábbi versenyeimmel szemben. Nem volt időkeret, így mindenki nyugodtan, a saját tempójában mutathatta be gyakorlatát. Egy versenyzőt négy sarokbíró és egy főbíró figyelt, ellentétben a korábbi tapasztalataimmal, ahol két harcosra jutott három bíró, ráadásul egy oldalról. Mivel ebben a sportágban a bíráskodás kilencven százalékban szubjektív, ezért mindenképpen meglepett és örömmel töltött el, hogy minden résztvevő kiemelt figyelmet kapott a gyakorlatok során. Ez nagyban növelte a verseny értékét. A nemzetközi mezőnyben senkit nem érdekelt, hogy vidékről vagy éppen a fővárosból érkezett-e az adott versenyző, csakis a teljesítményt értékelték.
- Végül ezüstérmet szerzett. Elégedett az elért eredménnyel?
- Előzetesen nem voltak konkrét kitűzött céljaim, de én is ugyanúgy gondolkodom, mint bármely más harcművészetekkel foglalkozó sportoló: azért lépek a küzdőtérre, hogy jobb legyek, mint az adott ellenfelem, mindig győzni szeretnék. Azonban nem érzem csalódásnak az ezüstérmet sem. A verseny után mind a hazai, mind a nemzetközi szövetség tagjaitól dicséretet kaptam, meg voltak elégedve a teljesítményemmel. Pozitív élményekkel gazdagodtam, jövőre is szeretném megmérettetni magam az Eb-n - zárta szavait Császár Gábor.
