Szombat este Helsinkiben egy újabb éremmel gazdagodott a magyar atlétika. Az Európa-bajnokságon ugyanis a Szombathelyi Dobó SE színeiben versenyző Pars Krisztián 79,72 méteres dobásával megnyerte a kalapácsvetést. A nyugat.hu Finnországban érte utol az atlétát.
- Szinte az összes sportlap úgy fogalmazott, hogy tönkreverted Európát. Boldog ez a délelőtt?
- Nagyon. Sikerült megszereznem életem első felnőtt aranyérmét. Méghozzá Európa-bajnokságon. Nagyon büszke vagyok és nagyon örülök neki.
- Néztem a tévé közvetítést és azt láttam, hogy amikor ledobtad az utolsót is, nem volt ott az a felhőtlen öröm az arcodon.
- Volt egy célom: 80 métert szerettem volna dobni, de az sajnos nem jött össze. Ennek talán az az oka, hogy nagy volt a terhelés az elmúlt hetekben. Folyamatos edzésben voltam és nem pihentem rá erre a versenyre. Ez igazából egy főpróba volt. A technikámat szerettem volna csiszolni. Ez sajnos nem jött úgy össze, mint ahogy én szerettem volna. Emiatt nem voltam annyira boldog. A másik dolog pedig, hogy a világranglista TOP 10-ben szereplő 4 ellenfelem nem volt itt, akikkel szerettem volna megmérettetni. Ez a kalapácsvetést egy kicsit vissza is húzta és engem is. Nem volt igazi verseny, nem volt olyan ellenfél, aki tudott volna húzni magával. Ehhez az aranyéremhez, most elég volt tőlem egy 80%-os teljesítmény is. Emiatt nem voltam annyira felhőtlenül boldog, de nehogy azt képzelje bárki is, hogy nem örülök az aranyérmemnek!
- Gondolom az is számított, hogy hideg volt, esett az eső, vizes volt a dobókör is.
- Persze. Nem mindegy, hogy 35 fokban versenyzünk vagy 15-ben. Esett, közben elállt. Amikor egy kicsit alábbhagyott, a versenybíró kitakarította a kört, ettől aztán teljesen megváltozott a felülete. Volt, ahol csúszott, volt, ahol nagyon fogott. Ezek olyan tényezők, amik hátráltatják a jó eredményt. De ez hozzá tartozik a versenyzéshez. Londonban is könnyen előfordulhat majd hasonló. Persze ott azért az már más lesz, hogy pihentebben fogok versenybe állni.
- Azért szerintem sok szombathelyi sportbarát nevében mondhatom, hogy ez az aranyérem így is szépen csillog. Egyébként mennyire nehéz az érem? Beleharaptál?
- Még nem kaptam meg. Vasárnap délután három órakor lesz az éremátadás. Szóval még nem tudom, hogy mi kerül a nyakamba.
- Mi lesz a folytatással? Pihenés, ünneplés vagy szigorúan csak munka, hiszen jön az olimpia?
- Így van, szigorúan csak munka. Elutazok két hétre Portugáliába, ahol a dobás mozgását próbálom meg tökéletesíteni. Na meg persze a formaidőzítésre fogok nagy hangsúlyt fektetni. Valószínű, lesz még egy felhozóversenyem, de hogy az melyik lesz, azt még nem tudom. Az biztos, hogy csak az olimpiára koncentrálok innentől kezdve.
- Előtte azonban lesz még egy éremátadás. Készülsz rá lelkiekben, hogy a magyar Himnusz alatt ne lábadjon könnybe a szemed? Vagy még akár az is belefér?
- Belefér, meglátjuk majd, hogy reagálok. 2002 óta nem voltam ilyen helyzetben, akkor nyertem utánpótlás Európa-bajnokságot. Meglátjuk, nagyon várom!
Pars hétfőn érkezik vissza Szombathelyre.
