Január 19-én bukkant fel a Facebookon egy felhívás, ami pedofil férfira figyelmezteti a szülőket, kiírva az illető teljes nevét. A ránézésre primitív írásjegyeket magán hordozó üzenet - kizárólag nagybetű, tobzódó felkiáltójelek - január 20-án villámgyorsan kezdett terjedni. Estére már 8 ezernél többen osztották meg a felhívást.
"FIGYELMEZTETNI SZERETNÉK MINDENKIT! VAN FENN A FACEBOOKON EGY FÉRFI (**** **** NÉVEN). KISGYEREKEKNEK ÍROGAT, TALÁLKÁRA HÍVJA ŐKET! SZÉPEN KÉRLEK OSZD MEG,NEHOGY VALAMI BAJ TÖRTÉNJEN GYERMEKEINKKEL!!!"
Ezzel az üzenettel számos gond van. Ha igaz a tartalma, akkor a rendőrséget kellene elsősorban értesíteni, hiszen érdemben és jogszerűen ők tudnak tenni bármit is. Sokkal nagyobb gond azonban, hogy pontos nevet is megad az üzenet készítője, amiből ráadásul több is található a Facebook-on. (De ha csak egy lenne, az is éppen olyan problémás.) Az illető célja tehát nem a figyelem felkeltése, a szülők figyelmeztetése, hanem a népharag rázúdítása a kiszemelt személyre.
Szerettük volna megkérdezni az üzenet elindítóját, mi vezérelte, de egy frissen létrehozott, adatok nélküli profil szórja a figyelmeztetést, tehát nem lehet hozzá nevet, arcot rendelni. Már ennek intő jelnek kellene lenni a megosztók számára, de a legtöbben nem foglalkoznak ilyen aprósággal.
Bárkiről elindítható hasonló körlevél
Valószínűsíthető, hogy a felhívás egy aljas lejárató kampány ravaszul kitalált megvalósítása. Esetleg jól megtervezett marketing akció, ahol a felhívás mögött álló személy vagy szervezet szorgalmasan mentegeti az üzenetet megosztók nevét, adatait. Hiszen egy kupacban ezerszám talál hiszékeny, megvezethető embereket. Hozzátesszük: a megosztók többsége jó szándékból nyomott rá a Megosztás gombra, de gondolkodás nélkül. És pont ez a tulajdonságuk keltheti fel a dörzsölt kereskedők figyelmét, hiszen ők az átlagosnál könnyebben "beetethetők".
Semmi kétségünk afelől, hogy ha létrehozunk egy hasonló üzenetet a felhívást megosztók valamelyikének a nevével, akkor azt is több ezren osztanák meg ismerőseikkel, a "jó ügy érdekében". Akit pedig kabátlopási ügybe kevernek az nehezen mászik ki belőle. A pedofília viszont a legsúlyosabb bűnök között van, a megítélése alapján majdnem egyenrangú a gyilkossággal. A felhívást megosztóktól kérdeznénk: ha az ő nevüket pedofilként feltüntető üzenetet megosztaná ötezer ember - azaz ennyi ember összes ismerőse láthatná a felhívást, ami százezres nagyságrendű embertömeget jelent -, akkor ők vajon hogyan éreznék magukat? Mit tennének ez ellen? A felhíváshoz érkező hozzászólások között rengeteg a tettlegességet emlegető. Magyaráznák nekik, hogy nincs alapja az üzenetnek? Hogyan bizonyítanák? A válaszokat a cikk végén várjuk, a hozzászólásoknál.
"Mi van, ha mégis igaz?"
Ez az a kérdés, ami miatt csalók milliói élhetnek jól a világban és ami miatt emberek milliói kerülnek nagyon kellemetlen szituációba. Feltételezzük, hogy a megosztók túlnyomó része megosztja a szenvedő rákos kisgyerekről készült képet, ami alatt azt ígérik, hogy minden továbbküldött levélért 5-100-1000 stb. forintot kap a beteg kisgyerek. Mert hátha igaz. Ugyanígy megosztják a világméretű, Magyarország elleni titkos és évek óta folyamatban lévő invázióról szóló írást, amiben a gyerekorvosok szándékosan mérget és mikrochipet fecskendeznek a magyar babákba, hogy a helyükre más országok gyerekeit tehessék, lassan és észrevétlenül elfoglalva az országot. Mert hátha ez is igaz.
Holott ezeknek az üzeneteknek a kukában a helyük. Igen, a rákos kisgyerekről szólónak is. Már tizenharmadik éve mondjuk, hogy senki nem fizet a "mindenkinek továbbküldött" levelek után a beteg gyerekeknek. Ezek sima átverések, vagy címgyűjtő kezdeményezések. Hiszen a továbbított levelekből élő emailcímekhez lehet jutni, amire aztán küldhetők a jobbnál-jobb reklámajánlatok. Egyetlen kivétel van: ha az üzenet tartalmaz pontos dátumot, illetve emellett tartalmaz pontos nevet, címet, elérhetőséget. Ilyenkor telefonon rá kell kérdezni az üzenet valóságtartalmára és arra, hogy aktuális-e még? Csak és kizárólag ezután ildomos rányomni a továbbküldés gombra. Aki pedig ennyit sem képes megtenni, az nyugodtan törölje az üzenetet. Így kevesebbet árt.
Miért lehet ártalmas egy eszetlenül továbbküldött levél?
Ugyan miért lenne nemes cselekedet továbbküldeni mindenkinek egy győri kislány műtétjéhez szükséges vért kérő üzenetet? A debreceni ismerőseink mit tehetnek az ügyben? Talán megnyugtató a tudat, hogy elpostáztuk hatszáz helyre az üzenetet? Attól lett egy csepp vérrel több a palackban? De most jön a lényeg: vajon meggyőződtünk-e arról, hogy az üzenet aktuális? Nagyon sok szülő szenved attól, hogy egy nem megfelelően elkészített segítségkérő körlevél évek múlva újra útnak indul, amikor valaki véletlenül megtalálja. És a magukat segítőkésznek gondoló emberek újabb lavinát indítanak el, holott sok esetben már több alkalommal égett halottak napján a gyertya annak a kisgyereknek a síremlékénél, akinek ismét vért gyűjtenek.És a sebek újra felszakadnak.
De a "pedofilunkhoz" visszatérve megemlítenénk az ártatlanság vélelmét. Miért hisz valaki egy névtelen, frissen létrehozott Facebook-profilnak annyira, hogy első szavára sárba taposson egy általa nem ismert, feltehetően létező embert? Ezt is megkérdeztük a Facebook-on és azt a választ kaptuk, hogy a bizonyítékok miatt.
Mi bizonyítja a bűnösséget?
A felhívásban megnevezett ember elleni legfőbb bizonyíték, hogy az ismerősei között sok a fiatalkorú és egy tinédzser focista meccsen készült képe alá odaírta, hogy ez tetszik neki. Komoly bizonyíték ahhoz, hogy valakit tortúrának tegyenek ki, ugye?
Az illető adatlapját egyébként nemrégiben hozták létre és az elmúlt napokban szerezte ismerőseit is. Most nem térnénk ki arra, hogy a pedofilok vajon nyilvánosan gyűjtögetik-e maguk köré a gyerekeket, inkább végeztünk egy kísérletet.
Pedofilt alkotunk
Tegyük fel, szeretnénk lejáratni Stovraszkancsics Barnabás nevű ismerősünket, akire nagyon megorroltunk, amiért lefeküdt a barátnőnkkel. Úgy döntöttünk, pedofilnak állítjuk be a Kaszanovát.
Mindössze húsz perc leforgása alatt megalkottuk Pedhóczi Miklóst a Facebookon. A huszonéves srác szeret bulizni, a képeiből kiderül, hogy imádja a BMW-t és néhány menő DJ-t. A profilképe egy fát lepisilő háttal álló fiatalember, de egyik képén sincs rajta felismerhetően. Az adatlapjáról még kiderül, hogy jedi vallású, a könyveket ajtókitámasztásra és fűtésre használja csak, valamint az XD egyetemen végzett, buli szakon. Mottója: "én minden buliba benne vagyok!!!" (Ezt elszúrtuk, mert öt felkiáltójelet akartunk kitenni, de az agyunk nem engedett háromnál többet.)
Ide nekem a kisdedeket!
Pedhóci Miklós (ahogy oviban becézték: a kis Pedó) tehát készen áll a gyermekek becserkészésére. De honnan szedjük elő őket? Ez a világ legegyszerűbb dolga. Írjuk be a Facebook keresőjébe, hogy Lacika, vagy Zolika, Ricsike stb. és válasszuk ki a találatból azt, akinek a legfiatalabb feje van, valamint sok az ismerőse. Zolika a mi emberünk, 1200 ismerőssel. Nosza, megjelöljük őt is, meg az ismerősei közül a gyerekeket. (A legtöbbnél már a cirádás nevek is jelzik, hogy még kiforratlan személyiségekről van szó.)
Az első visszaigazolásra 30 másodpercet kellett várnunk (!) pénteken este. Hat perccel később már 9 gyerek ismerősünk volt, pár óra múlva pedig már 40. Összesen 50 fiatalt jelöltünk be, a többségük gyanútlanul visszajelölte Pedót. Ez abból a szempontból is elgondolkodtató, hogy a diákok pénteken este a Facebook előtt görnyedtek, vagy mobiltelefonjukat ellenőrizték gyakran, nem érkezett-e üzenet.
A szülők helyében azon is elgondolkodnánk, egészséges-e, ha egy 16 éves fiatalnak 3100 "barátja" van? Esetleg ha az adatlapon a kölyökképű 5.A osztályos tanuló életkora 20 évesnek van feltüntetve?
Gyakorlatilag minél több ismerősünk van, annál egyszerűbb újakat felvenni, hiszen ekkor már az ismerősök ismerősei leszünk. Elég naponta két-három jópofaságot bedobni és akkor máris élő lesz az adatlapunk. Mi viszont inaktiváltuk Pedhóczi Miklóst, hiszen jól látszik, néhány nap alatt több száz gyereket tudnánk begyűjteni.
Ha valóban komolyan gondolnánk a lejáratást, akkor Pedhóczi Miklósunk nevét és adatlapját egy perc alatt átírnánk Stovraszkancsics Barnabás nevére, születési dátumára, szokásaira, kedvenc együtteseire. Bejelölnénk neki társnak egy 17 éves fiút, hozzászólnánk pár ismerősünk fürdőruhás képéhez, hogy "Hú, de csyni!", majd elérnénk a végső lépéshez.
Egy perc alatt regisztrálnánk egy VESZÉLY! OSZD MEG MINDENKIVEL!!!!! nevű felhasználót és beszámolnánk róla, hogy tudomásunkra jutott, miszerint egy Stovraszkancsics Barnabás nevű ember gyerekeket molesztál és játszótereken kukkol. Az erre érzékenyek azonnal rákeresnek a nevére, felfedezik, hogy szinte csak gyerek ismerősei vannak és innen már nincs megállás. S. Barnabáson évekig ott lesz a bélyeg, hogy pedofil. Bármit is mond igazi Barnabásunk, arra az egyszerű népek ráfogják, hogy magyarázkodás. "Mért regisztrálna valaki egy másik ember nevében?" - tette fel nekünk a kérdést tegnap H.L. és hiába vázoltuk a fentebb említett módszert, nem értette meg.
Márpedig ez a fajta bosszú nem az egyszerű ésszel felfogható "behúzok neki egy akkorát, hogy összeesik" típusú megkeresés, hanem pont az előbb említett vélemények megfogalmazóira épít, akik nem gondolkodnak két lépéssel előre. Számukra az, aki szót emel a megvádolt ember védelmében az csak a pedofil közeli ismerőse lehet, vagy esetleg ő maga is pedofil, hiszen "mi másért védene ilyen férget?"
Kártérítést kérhet
A cikkünk apropójaként szolgáló üzenetben szereplő személy ártatlansága esetén nyugodtan bírósághoz fordulhat és jogorvoslatot, kártérítést kérhet mindazokkal szemben, akik megosztották az őt rágalmazó üzenetet. Ha peren kívüli megállapodás keretében csak 10 ezer forintot kapna minden megosztótól, akkor egyrészt ő multimilliomos lenne, másrészt a megosztók is ezerszer meggondolnák legközelebb, mit osztanak meg. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a megvádolt ember nem feltétlenül Facebook felhasználó. Milliók élnek Magyarországon, akiknek egyáltalán nem hiányzik a közösségi oldalak áldása, vagy éppen átka. Ők viszont esetleg csak később értesülnek a róluk szóló üzenetekről és nem biztos az sem, hogy tudják, mit tehetnének ezek ellen.
Reakciók
A facebook-os felhívás alatti hozzászólásoknál többségben vannak, akik a pedofil vádat komolyan veszik, de szerencsére akadtak jó páran olyanok is, akik megpróbálták felhívni a figyelmet az általunk is vázolt kétes helyzetre. (És mint említettük az utóbbiak is valószínűleg pedofilok az előbbiek szerint.) Hozzá kell tennünk, hogy olyanok is akadtak szép számmal, akik ugyan megosztották a felhívást, de a később olvasottak hatására elgondolkodtak és megbánták, ami mindenképpen elismerésre méltó. De lássunk néhány elítélő véleményt a 630 hozzászólás legfrissebbjei közül. (A hozzászólók nevét, fotóját utólagos engedelmükkel nem közöljük.)
Ha kamu, ha nem akkor is!!!! Ez nem játék, komolyan kell venni,mert nem lehet tudni, hogy mi jár a fejében ennek a pedofilnak! Én TUDOM MILYENEK AZ ILYENEK! Nem nézik, h fiú vagy lány.....neki mindegy!.Itt nem vitázni kell!!!! oszd meg és védd a gyerekeket! Az ilyen embert NEM KELL VÉDENI!!!!! Ha kamu akkor védje meg magát...de nem teszi, csak lapul mint minden pedofil állat!
Rohadt állat,elkapni megkövezni!!!
az sem szülö-sem ember aki egy ilyen felhiväsra szemethuny és hítetlenkedik jó hogy nem kampányolnak egy pedófilköcsögne
El ám az ien segfejeknek börtönbe a heje!!!
ön szerint kamu nos szerint és ha nem na ne adj isten hogy ne legyen kamu és egy gyermekkel fajtalankodjon
Meg kel õlni a faszát le sózni! A bûdôs kôcsôg!:@
Tanulság?
Ha nem szeretnénk magunkra haragítani elővigyázatosabb ismerőseinket, nem akarunk törvénysértést elkövetni, illetve számunkra ismeretlen embereket nagyon kínos szituációba keverni, akkor gondolkodjunk, mielőtt megosztunk valamit. Semmit ne osszunk meg, ami
Azoknak, akik rendszeresen kapnak a fentieknek megfelelő üzeneteket azt javasoljuk, mérlegeljék, szükségük van-e az ilyeneket küldözgető ismerősre, vagy megvannak a butaságuk nélkül is? Ha az utóbbi mellett döntenek, bátran töröljék a meggondolatlan ismerőst és máris tisztább környezetben találják magukat.
A szülőknek pedig azt tanácsoljuk, hogy kiskorú gyermekeiket csak felügyelettel engedjék közösségi oldalak, vagy internetes tartalmak közelébe, bármennyire is tiltakozik ez ellen a gyerek. Mint azt kísérletünk is bizonyítja, a fiatalok nagy részének minimális veszélyérzete sincs egy őt bejelölő, megszólító ismeretlennel szemben. A legnagyobb felelősség a szülőké. Ha engednek a hisztinek, vagy kényelmi okokból hagyják a gyereket, hadd csináljon, amit akar, attól még ők a felelősek a gyermeküket ért negatív hatásokért. Hosszan lehetne sorolni a példákat a tanítási idő alatt telefonon Facebook-ozó, chatelő gyerekekről, de ez már messzire vezetne.
Még egyszer kérjük tehát Olvasóinkat, jól gondolják meg, mit osztanak meg ismerőseikkel, mielőtt akaratlanul is bajba sodornak valakit, vagy akár saját magukat is.
Frissítés: Cikkünk megjelenésekor már 9450-en érezték úgy, hogy a "figyelmeztetést" meg kell osztaniuk másokkal is. Pedhóci Miklóst, ál-pedofilunkat január 21-én 17.30-kor némi nehézség árán inaktiváltuk. A Facebook mindent elkövetett, hogy ne leljünk rá a fiók törlésének linkjére, majd miután kétszer is figyelmeztetett, hogy minden adatunk törlődik és ennek ellenére igent nyomtunk, akkor közölte, hogy fiókunk ugyan elérhetetlen, de még 14 napig meggondolhatjuk magunkat... Az általunk kitalált Pedhóczit végül 47 fiatalkorú igazolta vissza az 50-ből, fél nap alatt. Üzenőfalán a gyerekek csacsogásának több száz bejegyzése mellett erotikus töltetű képek is megjelentek, amit a fiatalok egymásról készítettek. A szülőknek számolniuk kell az Interneten felbukkanó pedofilokkal, beszélniük kell gyermekükkel, ha ő már mindenáron közösség oldalon akar barangolni. Ehhez azonban nem szükséges, konkrét név, mint a cikkünk elején látható felhívásban.
