Ugye Önnek is megvan az érzés, amikor végigfut valami szokatlan a hátán, végiggyűrűzik a gerincvonalán, végül elzsibbasztja az agyat, és szinte kivétel nélkül akkor jön elő, amikor valami lebilincselő zenei teljesítményt hall? A hazai tehetségkutatók virágkorában például egészen gyakori volt ez. De mi egy kis ország vagyunk, képzeljük el, mennyit kell teperni azért, hogy egy minden sarki bokorban tehetséget rejtegető birodalomban, mint az Egyesült Államok, valaki ugyanezt elérje sokmillió emberrel.
Nos, a texasi Pentatonixnak 2011-ben ez sikerült. Mondjuk ők sok lúd disznót győz alapon könnyebb helyzetben vannak, hiszen egyszerre öten adják össze, amilyük van, viszont a kiugró egyéni képességek nélkül sehol nem lennének. Hangszerek nélkül viszont nagyon is megvannak!
Na de miről beszélünk? Ez, a zene evolúcióját bemutató előadásuk mindent elmond. Azaz elénekel, acapellában:
Aztán ezt a műsort később továbbgörgették, továbbgondolták, és több előadóval is eljátszották külön-külön. Például Beyoncével és a Destiny's Childdal:
Erre mondják, hogy valaki büdösmód tehetséges? Nagyjából. YouTube-csatornájuk nem véletlenül van tele szép számú videóval, amiket sokmillióan néztek már meg. És a fiúk-lányok fél napja kijöttek legújabb alakításukkal, egy már profi videóval is egybekötött Daft Punk-derbivel.
Jégkék kontaktlencsék, keretes vágások, Tron-os utalások (hiszen a Daft Punk ugye ehhez a filmhez is készített soundtracket, innen a klip kékes-neonos arculata), amihez pedig mindez körítésként szolgál, arról nem mondunk semmit, mert hallani muszáj:
