A volt neurotikus és heroinfüggő fotós újra és újra képes sokkolni, egyes fotói a pornográfia határát súrolják, s mindezt nem pornószínészekkel, hanem modellekkel, szupermodellekkel és sztárokkal csinálja. Ahogy azt is, hogy időnként a nemi szerve is belekerül a szájukba.
Szex, drog és rock&roll
Ebből lehet következtetni arra, hogy még manapság - kissé bizarrul szabaddá váló világunkban - is szokatlannak számítanak
alkotói módszerei
, és ha hihetünk a sajtóban keringő szaftos történeteknek, erősen a pornó felé billen már nála a műfaj.
Vagy mondjuk ki kerek-perec: bizony előfordul olykor-olykor szexuális aktus is fotózás mellett vagy helyett. Mit várunk egy olyan embertől, akinek már az apja is legendás divatfotós volt, de közben depressziós és skizofrén, és aki a családtól Anjelica Houstonnal lépett le? A drogokat szexszel helyettesíti, és bólogassunk elismerően: ez is valami.
Már mainstream
Állandóak körülötte a botrányok, ennek ellenére felkapott művész, aki a legnevesebb divatlapoknak készít képeket, és a legnagyobb tervezők dolgoznak együtt vele. Ő pedig mindig tudja szállítani provokációból a napi betevőt, amiért a kreatívok letérdelnek és összeteszik a kezeiket, a modellek pedig nyitják a combjaikat.
A tényleg megbotránkoztató sztorik ellenére modellek sora akar a kamerája elé kerülni, mert garantált, hogy elindítja őket a hírnév felé. Vállalva azt is, hogy a nála a szex és a fotózás kéz a kézben jár, és a stúdióban bármi megtörténhet. Már persze, ha belemennek. Richardsonnál ugyanis semmit sem muszáj, hiszen az előszobaajtóban már úgyis ott áll a következő jelölt.
Leborulunk előtte
De nem ez a lényeg. Egyáltalán nem csak a szexről és a meztelen testekről szólnak a képei, és nem csak a bulvárfogyasztók szeretik, hanem a fotósok egy jelentős része is. Az ő képein ugyanis a meztelen testrészek sem úgy jelennek meg, mint egy Playboy-fotón, ahol műanyaggá retusált bábukkal próbálják eladni az erotikát.
Sok képe visít a perverziótól és első pillantásra ijesztően egyszerűnek, megkockáztathatjuk: amatőrnek hat a laikus szemlélő számára, hiszen nem a hatalmas technikai arzenállal, profi világítással, és mesterien kezelt Photoshoppal akar lenyűgözni, hanem az egyediséggel. És mi az az egyediség a fotóiban, amitől összetéveszthetetlen? Általában egyszerű fehér a háttér, és a modell kifejezetten idétlen pózokba van belekényszerítve és abban megörökítve. Richardson szembe megy a divatfotózás alapvetéseivel, szofisztikált beállítások és matematikai pontossággal megtervezett fényelés helyett szimplán csak brutálisan "telibevakuzza" alanyait.
Szemüveg és felfelé tartott hüvelykujj
Modelljei gyakran tűnnek hedonista kéjenceknek - pedig ez inkább a fotósra jellemző -, és gyakran felkerül rájuk Richardson hatalmas szemüvege is, ami mintha azt jelezné, hogy végleg a perverz fotóskirály uralma alá kerültek. Na meg persze a mester is rengeteg képen ott van a színészekkel, modellekkel együtt, az obligát, felfelé tartott hüvelykujjal. Persze Richardsonnak voltak előképei, például Helmut Newton, ahogyan nyomában loholók is, de az biztos, hogy ezeket a direkt, nyers, élesen vakuzott képeket már mindig hozzá fogjuk kötni.
Összegyűjtöttünk pár fotót tőle – elsősorban persze a celebkínálatból, hogy lássuk, nem akárkiről van szó - , de rá lehet nézni nagyon óvatosan a blogjára is, mert egyesek számára akár szórakoztató is lehet, és a sok idétlenség mellett felbukkannak benne sztárok is teljesen hétköznapi kinézettel, olykor pedig ruha nélkül.
