Nárai, Pornóapáti, Höll.. ..észre sem vettük, hogy átléptük a határt és balra az út mellett már osztrák Strohballen-ek sorakoznak és nem magyar szalmabálák. Pár falut követően meg is jelentek az út mellett a kis piros Picture On irányjelző táblák, a közeli Bildeinben megrendezett fesztiválra igyekvés közben.
Miután átverekedtük magunkat a bejáratnál zsúfolódó pinkarockereken egyből a !DelaDap koncertjén találtuk magunkat, ahol hamar hullt az aranyeső az apa-cuka funda-luka kíséretében, ugyanis az osztrák banda énekesnője magyar származású, így helyenként fülünknek ismerős szavak is szóltak a mikrofonból.
Ausztriában is G-dúrban zúgnak a kabócák
A !DelaDap után pontos menetrendet követve lépett színpadra a Quimby (egyébként a fesztiválon szinte percre pontosan kezdődtek és értek véget a koncertek). Eleinte még csak kisebb, jellemzően magyarokból álló közönség, de később már háromnegyedig telt nézőtér zúgta az Autók egy szerpentinen dallamait. Azt nem értettük, hogy egyes osztrákok mit, csak annyit hallottunk, hogy énekelnek a zenekarral, így megállapítottuk, hogy a kabócák itt is menők.
A családias fesztiválon két helyszínen zajlottak a koncertek (legalábbis mi kettőt találtunk). A nagyszínpadon és egy kicsit arrébb, az almás-kertben. Wurst, bier és spritz minden mennyiségben, de külön sátorban osztrákosan hosszú kávét és hozzá passzoló édes süteményeket is lehetett falni, itt (t)ettünk is egy kisebb kitérőt.
Miután letörölgettük a tejszínes rolád árulkodó nyomait arcunkról, a Rokkitähti koncertjébe botlottunk, amin őszintén bevallva nem sokáig maradtunk a porban pogózó rockerek közt. Később egy beatboxer, Fii műsorába kóstoltunk bele, az egyszemélyes szájzenekar kifejezetten ügyesen pakolta egymásra az ütemeket, amióta berobbant a DUB FX zenei tudatunkba, nagyon szeretjük ezt a műfajt.
Das ist örömreggae, Jimmy Cliff a király
Jimmy Cliff nem egy mai gyerek, a 64 éves énekes viszont már az első dalának refrénjénél a mikrofonállvány tetejéig rúgott a levegőbe, persze nem csak neki volt jó kedve, a nézőtéren is végigsöpört az örömreggae. Meg is jegyeznénk mindenféle kacifántos jelzőt mellőzve, hogy Jimmy Cliff király, egy isten. (Magasztalásunk hátterében egy végigbulizott koncert áll, teli torokból énekelt Wild World és Rivers of Babylonnal.)
Közben a másik színhelyen Alf Poier & Die Obersteirische Wolfshilfe zenélt, koncertjüket csak a távolból láttuk, a Jimmy Cliff koncert után oda vonult zenei táplálékért az éhes tömeg, nem verekedtük át magunkat a jólfésült, ittas tömegen, egy kicsi német dalszövegelés után inkább visszatértünk a nagyszínpadhoz, ahol a dEUS következett.
Pinkarock és a kanadai köpködős punk egyvelege
A dEUS koncertje lehetett a pinkarockerek igazi kedvence pénteken, ekkor láttuk a legtöbb műfajközeli embert a nézőtéren, mert ugye Jimmy Cliffre elég vegyesen érkeztek rasztasapis anyukák a gyerekektől az idősebbekig vegyesen. A Picture On pedig a sokat említett pinkarocker és pinkarockerin kultúrszippantó helye, így az igényes rock műfajban tevékenykedő, hörgéssel koncertet indító kemény, de egyben könnyed és dallamos repertoárral játszó dEUS koncertje igazán ide illő, hangulatos volt.
A dEUS után a Sum 41, a kanadai punk-rock banda pakolt fel a színpadra, a tavalyi VOLT Fesztiválon láttuk őket, akkor egy ismerősünk "kanadai köpködős punkok"nak titulálta a zenekart, a véleménye most is helytálló. Ezt persze nem negatívan értjük, a pörgős slágerekkel zúzó zenekar az arcunkba vágta a punkot. A közönség soraiban némileg több fiatalt láttunk, mint a dEUS koncertjén, de ez nem meglepő annak, aki ismeri mindkét előadót.
