A szombathelyi 1-es posta vezetősége egy ideje arra kéri minden ügyfelét, hogy azokat az árucikkeket, amelyeket más üzletben vásárolt, mutassa be a biztonsági őrnek, mielőtt belépne a hivatal nagytermébe, oda, ahol ügyes-bajos dolgát elintézheti.
A hivatal nem viccel
A szóban forgó helyiségben a magyar ember általában sárga csekkjei sokaságát, leveleit, csomagjait adja fel, de - miért, miért nem - vehet ott például bögrét, csokoládét, üdítőt, könyvet, gyerekjátékot, s talán még zoknit is, ha úgy tartja kedve. Meg kell hagyni, jó ideje univerzális üzem a posta, lassan felveszi a versenyt a legmenőbb bazárokkal is.
Szóval a szombathelyi 1-es posta vezetősége önkéntes árubemutatót vár el valamennyi ügyfelétől, de - meglepő módon - van egy másik különös kívánsága is. Arra is felkéri a polgárokat, hogy a hivatali helyiségben vásárolt áruk nyugtáját legalább a kijáratig (!) őrizzék meg, mert ha úgy adódik, akkor bizony be kell azt mutatniuk a megfelelő munkatársnak, nyilvánvalóan a biztonsági őrnek.
S a vezetőség nem viccel ám, ellenkezőleg, véresen komolyan gondolja az ügyfelek dupla ellenőrzését, hiszen két helyre is kifüggesztette az új regulákról szóló felhívásokat. Ott feszítenek a hirdetmények a bejárati csapóajtón, de még a kis újságárudával szemközti faliújságon is.
Idejétmúlt gyakorlat
Egyvalamit azonban elfelejtettek a nagyközönség tudtára adni a kreatív illetékesek. Azt ugyanis egy szóval sem indokolják meg, hogy miért hozakodtak elő bizarr kívánságaikkal. Persze nincs is szükség semmiféle indokolásra, hiszen minden magyar ember tudja jól, hogy a vezetőség a hivatalban egyre inkább elburjánzó fosztogatásra célozgat a kiáltványaiban, csak nem meri nevén nevezni a gyereket. Sejtet inkább, ahogyan az nálunk már szokásos.
Tehát az álszemérmes drága vezetők voltaképpen azt panaszolják el, hogy fondorlatos tolvajok szakadatlanul és kíméletlenül lopnak a postai bazárból, s ha minden így folytatódik, akkor ők maguk előbb-utóbb koldusbotra jutnak. Tenniük kellett tehát valamit, s nekik az ügyfelek dupla és válogatás nélküli ellenőrzése jutott eszükbe az elharapódzó tolvajlások visszaszorítására.
Érthetetlen a posta eljárása. Felfoghatatlan, hogy miért veszik elő a kedves vezetők ezt az idejétmúlt és visszataszító gyakorlatot, amellyel már bevezetői, a sokáig makacskodó szupermarketek is felhagytak.
Ki lesz keményebb?
A nagyáruházak, ha nehezen is, de belátták, hogy szerepüket súlyosan eltévesztették, hogy nem játszhatnak hatóságosdit, s hogy egyetlen jóhiszemű vásárlót sem szoríthatnak rá arra, hogy ártatlanságát bizonygassa - nekik. Valahogyan sikerült megértetni velük, hogy pont fordítva kellene eljárniuk, hogy éppen az ő dolguk lenne bizonyítani valamely gyanúsított bűnösségét.
Valószínűleg a posta elgondolkodtató találmányára is ez a sors vár, a furcsa észjárású vezetők biztosan nem ellenőriztethetik sokáig, hogy mit vásároltak az ügyfelek máshol, és mit a hivatali vegyeskereskedésben.
Előbb-utóbb el kell hogy tüntessék a rideg kiáltványokat is a csapóajtóról és a faliújságról, mert egyszerűen nem tehetnek majd mást. Bár ki tudja? A posta kemény hivatal, szeret ragaszkodni megkövesedett rigolyáihoz, ezért megeshet, hogy kitart a végsőkig. Hacsak az ügyfelek nem lesznek még keményebbek.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
