Májusban rendezték a jubileumi Miss Alpok Adria szépségversenyt. A döntős lányok között ott volt a 16 éves Simon Virág is. A bükfürdői lány végül a nyugat.hu olvasóinak klikk-cunamijának köszönhetően a verseny különdíjasa lett. Élete első szépségversenye volt, de az máris ugródeszkát jelenthet a profi modellek világába. Virággal többek között erről is beszélgettünk.
Hányadik szépségversenyed volt ez a mostani?
Életemben az első. Sok lány van úgy vele, hogy kiskorában már arról álmodozik, hogy egyszer szépségkirálynő lesz. Én pont nem tartozom közéjük. Még a tévében sem néztem a hasonló versenyeket. Most is eléggé hezitáltam azon, hogy jelentkezzek.
Voltak benned kétségek?
Elsősorban azért, mert nem tudtam mennyire befolyásolja ez az iskolát. Kell e emiatt kihagynom napot, esetleg napokat. Ráadásul úgy éreztem, hogy fiatal vagyok még egy ilyen versenyhez.
De végül jelentkeztél.
Győzött a kíváncsiság, meg az is, hogy kiderült, nem fogok emiatt hiányozni az iskolából. A verseny előtt volt egy elő rosta, Benkő Péter szombathelyi fotóstúdiójában kellett megjelennünk és készítettek rólunk pár fotót. Ez alapján aztán tovább kerültem a következő körbe.
Nagy macera volt a verseny, vagy inkább élvezted?
Én élveztem, nagyon jó csapat volt. Én és még egy lány voltunk a legfiatalabbak a magunk 16 évével. De ebből nem éreztünk semmit, teljes jogú tagjai voltunk a mezőnynek. A verseny előtt egy nappal volt egy kis felkészülés, lepróbáltuk a koreográfiát, felpróbáltuk a ruhákat. Otthon azért még készültem egy kicsit. A magassarkúban járást kellett gyakorolnom. A magasságom miatt ugyanis nem szoktam ilyen cipőben járni.
És a verseny?
Akkora pörgés volt, hogy nagyon nem is emlékszem semmire. Na jó, persze emlékszem, de nagyon gyorsan elment az idő. Én nagyon élveztem.
Az első szépségversenyeden különdíjas lettél. Elégedett vagy?
Nem is mertem volna gondolni erre. De nem is ezzel nyertem a legtöbbet. Egy nemzetközi modellügynökség megkeresett a verseny után és szerződést ajánlottak. 178 centi vagyok, ez mindenképpen előny ebben a szakmában.
Indul is a karriered?
Még nem döntöttük el teljesen. Egyrészt ott van a lehetőség, hogy pénzt keressek, utazzak közben és velem egykorú fiatalokkal még jól is érezzem magam. De másrészt ott van, hogy fiatal vagyok, iskolába kellene járnom, le kellene érettségiznem. Akárhogy is döntök majd, a tanulást semmiképpen nem hagyom abba, ha más nem magántanulóként folytatom.
Ha már az iskolát mondod, hol és mit tanulsz?
Szombathelyen a Kanizsaiba járok. Angol szakos vagyok. Bár még nem döntöttem el teljesen, hogy mivel szeretnék foglalkozni, az idegenforgalom nagyon szimpatikus.
Kollégista vagy?
Nem, minden nap bejárok. Ez azt jelenti, hogy minden nap háromnegyed hatkor kelek.
Húzós! Amúgy a suliban mit szóltak a sikeredhez?
Páran gratuláltak, de nem volt különösebben nagy visszhangja. De nem mintha ezt egyáltalán elvártam volna. Szerintem a helyén volt kezelve.
Na és, készülsz már a következő versenyedre?
Nem. Egyelőre azt hiszem elég volt ez az egy. Meg ugye az is benne van, hogy az ügynökségnek még nem adtam választ, így azt sem tudom, hogy ők örülnének e neki vagy sem. Mondjuk, ami nagyon érdekel az a Füredi Anna-bál, oda esetleg elmennék, de majd csak ha már elmúltam 18 éves.
Nem tudod még, hogy elmenj e modellkedni vagy sem. De talán pont ezért most jobban odafigyelsz magadra, mint mondjuk ez előtt a lehetőség és a verseny előtt?
Szerencsés alkat vagyok, jó a genetikám, de igen. Egy süti elfogyasztása után azért lelkifurdalásom van, meg talán ritkábban is sütizek most mint előtte. Pedig szeretek sütni. A másik pedig, hogy próbálok többet sportolni. Teniszezni jártam eddig is, de most nyáron biztos, hogy többet járok majd a pályára, mint előtte.
