Szombathely tényleg fejlődött, de az utak sokkal rosszabb állapotban vannak, mint amire emlékeztem
- mondja régebb óta külföldön élő ismerősöm, aki nemrég hazalátogatott.
És ha megpróbáljuk az idelátogató idegen szemével nézni szűkebb környezetünket, valószínűleg igazat adunk neki.
Kétségkívül jó néhány épületet (Sportház, Haladás-stadion stb.) és közteret (Berzsenyi tér, Szent Márton tér) felújítottak, akad olyan park, ami egész pofás lett (a múzeum előtt), de az összképet alaposan lehúzza az utcák általános állapota.
Sajnos nem arról van szó, hogy a külvárosban elmaradt néhány utca felújítása - habár az is baj lenne -, hanem hogy a belvárosi utak burkolata is számos helyen a fejlődő országokat idézi; minden túlzás nélkül.
Az, hogy a szemünk hozzászokott a kátyúfoltokhoz, a töredezettséghez, repedésekhez, horpadásokhoz, lyukakhoz, a szürke ötven árnyalatának sajátos magyar verziójához, csak egy újabb szomorú adalék a történethez.
Ha szemünkkel nem a kirakatokra, a telefonunkra vagy a plakátokra, hanem a lábunk elé nézzünk, akkor azt is konstatálhatjuk, hogy – nincs ezen mit szépíteni - a járdák még az utaknál is rosszabb állapotban vannak.
A járdaszegélyek megannyi helyen letaposva, szétdúlva, a repedésekben így nyár közepén szépen kihajt a gaz.
Tíz utcából nagyjából nyolcnál nyilvánvaló, hogy évtizedek óta nem volt felújítás, a közművek cseréjénél olykor-olykor szétbombázták őket, árkokat szántottak beléjük, majd jól-rosszul kijavították őket, hogy mindezen munkálatok nyomai különleges, nyomott hangulatú térképeket rajzoljanak beléjük, amiket az enyészet és romlás kisugárzása tesz teljessé.
Nyilván nem lehet minden utca mindig makulátlan, de az biztos, hogy egy nyugat-magyarországi megyeszékhely belvárosának nem így kellene kinéznie, mint ahogy az is, hogy ezek a törések, repedések és mállások sokat elmondanak egy város prioritásairól és esztétikai igényszintjéről.
Talán a döntéshozók is érzik, hogy kisiklottak a dolgok. Erre enged következtetni, hogy minden egyes utca felújításnak nagy feneket kerítenek a sajtóban, azt sugallva, hogy azért történik valami. Ám nem nehéz kiszámolni, hogy ebben a tempóban nagyjából egy évszázad kellene a szombathelyi utak és a járdák teljes megújításához.
2016-ban amúgy a közgyűlés nagy lelkesen megszavazta a három évre szóló hárommilliárdos út- és járdafelújítási programot , amiből aztán vajmi kevés valósult meg, és nem valószínű, hogy az idén annyira felpörögnek az események. Már csak azért sem, mert az idei költségvetésben – korábbi tervekben szereplő 1,5 milliárd helyett – mindössze 244 millió erre a célra van tervezve, amiből mindössze 36 millió jut a fényképeken látható járdákra és 3 millió a rettenetes állapotban levő padkákra.
Ez nyilván csepp a tengerben, és még ahhoz is kevés lesz, hogy a helyzet ne romoljon tovább.
Igaz, arra számítani lehet, hogy a jövő évi önkormányzati választások előtt történik majd ez meg az, de a rendszer annyira lepangott, hogy irgalmatlan mennyiségű pénz kellene a látványos eredmények eléréséhez.
És ez – akárcsak a határozott cselekvési szándék – nem látszik a láthatáron.
