Nemrégiben interjút készítettünk a szombathelyi Pozsár Andrással 
A nagy kalandtúra - Pénz nélkül Európán át 2014. March 31. 18:11 , aki a WECANS háromfős csapatában bekerült a Red Bull által szervezett Can You Make it? versenybe. A részleteket korábbi anyagunkban elolvashatják, a lényeg az volt, hogy el kell jutnia Bécsből Berlinbe a csapatnak úgy, hogy közben érintenek még legalább hat várost a kijelölt listából, és mindenhol csak a vörösbikás energiaitallal fizethetnek. Nagyjából ezer kilométert kellett megtennie minden csapatnak.
Egy kis statisztika: 16 féle közlekedési módot választott a csapat, 2652 kilométert utaztak, 6 országot érintettek, 168 darab energiaitalt használtak fel a cserékre, 7 checkpoint-ot érintettek, átlagosan 16 kilométert tettek meg egy dobozból, és a legtöbbet vonattal utaztak.
Ilyen volt - András szemével
Elutaztunk a két magyar csapattal Bécsbe, ott egy angol emeletes busszal szállítottak minket tovább, megvendégeltek minket egy hagyományőrző osztrák étteremben, majd másnap délben indultunk a Praterből a 25 másik csapattal együtt. (Ugyanekkor indult el a másik három nagyvárosból a többi 75 csapat európaszerte). Kaptunk 24 doboz Red Bullt valutának, és egy térképet. Mi a rajtnál kitaláltuk, hogy Bécs-Linz-Innsbruck-Ulm-Frankfurt-Köln-Münster-Berlin vonalon utazunk majd. És persze nem így alakult.
A metrómegállóban két lány vett nekünk három jegyet két doboz Red Bullért, azzal kijutottunk az autópályához, de mindig csak kettőnknek lett volna hely az autókban, így visszamentünk a közeli vasútállomásra, ahol egy kalauz megengedte, hogy két energiaitalért cserébe elvonatozhassunk Linzig.
A vonatról végül nem szálltunk le, plusz dobozokért elmentünk Innsbruckba, letudtunk 450 kilométert. Azt hittük, jók vagyunk, de ott találkoztunk három floridai lánnyal (ők is versenyeztek), akik Bécsben egyből a reptérre mentek, és valakivel sikerült leüzletelniük Red Bullokért három repülőjegyet a tiroli városba.
Longboardoztunk este a városban, egy pubban vacsoráztunk, energiaitalokkal fizettünk, majd az egyik deszkás srác kölcsönadta nekünk a lakását, és el is ment éjszakára egy ismerőséhez, hogy kényelmesen elférjünk. Hihetetlen, hogy mennyire kedvesek tudnak lenni az emberek három idegennel.
Másnap egy 2500 méteres hegyen teljesítettük a kiírt feladatot, megkaptuk az energiaital-utánpótlást és elindultunk Zürichbe vonattal. Már az első megállónál letett minket a főkalauz a vonatról, hiába egyeztünk meg a másik kalauzzal. Itt több órát vártunk stopra, inkább visszamentünk Innsbruckba. Rossz nap volt, nem haladtunk sokat, és az utolsó zürichi vonatra sem akart felengedni minket a kalauz.
Focicsapat csempészett fel a vonatra
Két idősebb férfi kérdezte tőlünk az állomáson, hogy miért szomorkodunk. Elmeséltük, mi a helyzet. Ők egy focicsapat edzői voltak, csapattal együtt épp vonattal mentek haza, ránk adtak három mezt, és elrejtettek a többiek közé, így végül sikerült mégis azzal a járattal mennünk, Vorarlbergig jutottunk velük.
Hajnali négykor értünk Zürichbe, zuhogott az eső, a hotelekben nem adtak energiaitalért szobát, ezért egy félig fedett helyen, sörpadokon aludtunk végül. Reggelire kebabot sikerült üzletelnünk, majd a Zürichi-tóhoz mentünk, hogy lássunk is valami szépet. Ott épp Maratont futottak, beszélgettünk emberekkel, végül egy helyi hölgy ajánlotta fel, hogy elvisz minket kocsival egészen Frankfurtig.
24 energiatal 120 ezerért
Frankfurtban rögtön kaptunk szállást tíz energiaitalért, reggelivel egy hostelben. Látva mások eredményeit, mármint azt, hogy mennyire elhúztak, úgy éreztük, lemaradtunk, így döntöttünk: innentől élvezzük az egészet, és nem csak hajtunk! Rögtön egy tálca Red Bullért elmentünk vonattal Amszterdamba (ott nem is volt checkpoint). Hármunk vonatjegy egyébként 381 euró lett volna, azaz 120 ezer forint.
Amszterdamban is esett az eső, nem volt sok esélyünk csereberélni, nem voltak nyitottak az emberek. Végül egy baráti társaság szúrt ki minket, ahogy álltunk az esőben. Miután mondtuk, kik vagyunk és mit csinálunk, meghívtak vacsorázni, sörözni, hajnalig mulattunk velük, majd az egyik srác művészeti galériájában aludtunk.
Reggel csináltunk egy fotót, addig a longboardom az út szélén hagytam, átment rajta egy autó, eltört, de egy közeli gördeszkaboltban pár Red Bullért átszerelték a kerekeket, hogy tudjuk még használni. Később Brüsszelbe indultunk vonattal, egy kalauz még azt is megtervezte nekünk, hogy melyik vonatokra szálljunk át, mert tudta, hol melyik kalauz enged majd fel minket energiaitalért. Brüsszelben jót buliztunk, egy másik csapattal szórakoztunk, reggel mentünk tovább Gentbe.
Gent nagyon jó volt, a checkpoint feladata szerint kajakoznunk kellett kis csatornákon a házak közt, ezt nagyon élveztük. Innen vonatoztunk, két átszállás közben fennmaradt a Red Bullos telefonunk a másik vonaton (az egyetlen kommunikációs eszközünk), de pár Red Bullért azt is sikerült megszervezni, hogy sok variálással, de visszajusson hozzánk. Minél jobban benne van az ember a versenyben, annál könnyebb meggyőzni az embereket, és lehetetlen dolgokat megszervezni percek alatt - ez volt az egyik legfőbb tanulság.
Düsseldorfig jutottunk hajnali kettőre, egy McDonaldsba ültünk be, ahol szintén kaptunk energiaitalokért cserébe egy szép méretes vacsorát, pedig azt hittük, nem fog összejönni. Innen a maradék energiaitalainkért cserébe sikerült meggyőznünk egy kalauzt, hogy hadd menjünk el Hamburgig, reggelre értünk oda, sok csapattal találkoztunk.
Magyar segítség és a méretes műbroki
Hamburgban furcsa feladatot kaptunk: kellett keresni egy szexshopot, majd lefotózni magunkat a legnagyobb műfallosszal. Be kellett vállalnunk, elfogyott az energiaitalunk, anélkül elakadtunk volna. Hamburgból busszal akartunk eljutni Berlinbe, sikerült lealkudnunk a jegyek árát 75-ről 45 euróra, de csak pénzt fogadtak el. Pénzünk ugye nem volt, és nem is érhettünk pénzhez a verseny alatt, végül egy magyar lány segített rajtunk.
A lány eladta az állomáson az energiaitalokat, majd begyűjtötte a pénzt, és végül megvette nekünk a jegyeket. Volt, aki öt eurót adott egy dobozért, volt, aki kettőt, rendesek voltak az emberek.
Berlinben az utolsó dobozokat hajléktalanoknak adtuk oda egy mosolyért cserébe, másnap beértünk a célba, utána egy ötcsillagos szállodában alhattunk, végre nagyon kényelmesen. Este nagy vacsorán vettünk részt, majd egy hatalmas bulin, másnap repülővel jöttünk haza.
Kihirdették a legeket is. A legjobb momentum az volt, amikor egy csapat három Red Bullért cserébe bejutott a Bayern München - Manchester United meccsre, ahova egyébként 50-60 ezer forint lett volna egy jegy. Legjobb cserének azt választották, amikor egy csapat talált valakit, aki egy private jettel (komolyabb magánrepülővel) vitte el őket egyik városból a másikba. Volt, aki tetováltatott Red Bullért, volt, aki ült tengeralattjáróban, ejtőernyős szélcsatornában, és akadt olyan is, aki elrepült Athénba és vissza - mindezeket csak energiaitalárt cserébe.
Megváltozik az ember értékrendje
Andrásék csapata hatodik lett a százból, ami szép eredmény. A száz csapat összesen 42 féle módon utazott, 17 ezer Red Bullt osztogatott el, 220 ezer kilométert tett meg. Mind a három magyar csapat célba ért ( WECANS, Urban Survivors, MAD) - a mezőnyben mindannyian jól teljesítettek.
András szerint minden okkal történt, az, hogy fennmaradt a telefonjuk egy vonaton, hogy eleinte nem volt szerencséjük Zürichben és Amsterdamban, mert ettől alakult végül ilyen jól az egész túra. Négy nap pihenés után kezdte csak úgy érezni a verseny után, hogy végre kipihente magát.
A srác szerint működő dolog a cserekereskedelem - főleg, ha van mögötte egy ilyen verseny, aminek ismertetése mosolyt csal sok ember arcára, és szívesen segítenek. Számításaik szerint az emberek 85 százaléka jól fogadta a kéréseiket. Legnehezebb dolguk a belgákkal és a hollandokkal volt, más országokban könnyebben boldogultak.
András szerint máshogy látja az ember az életét egy ilyen verseny után.
Eddig is értékeltem, hogy van autóm, van hol aludnom, és van mit ennem, de ezek után még jobban. Hajléktalanok voltunk nyolc napig, de tudtuk, hogy vége lesz, és volt mit cserélgetnünk, másoknak még ennyi sincs. Átértékeltem kicsit az élet nehézségeit. Az emberekre vagy utalva, megváltozik elég rendesen a felfogásod
- osztotta meg velünk tanulságos tapasztalatait a szombathelyi versenyző.
