Ma a Claudia Cukrászdánál futottam össze a kutyáját sétáltató piros kabátos hölggyel, akivel általában a MÁV Igazgatóság előtt, a Széll Kálmán utca sarkán szoktam találkozni reggelente. Késésben vagyok – állapítottam meg és rohantam tovább a Király utcán. Éppen azon gondolkodtam, jó lesz előkeresni a sapkát, de vajon melyik fiókba is pakoltam el, amikor megláttam egy papírlapot a járdán heverni nyomtatott szöveggel.
Először elmentem mellette, aztán eszembe jutott a barátnőm, aki néhány hete egy cetlit talált ezzel a felirattal: Elmentem cigit venni! Lajos Bízva abban, hogy jobban járok, mint ő visszaléptem, és azt olvastam:
Remélem az univerzum megad neked mindent, amit megérdemelsz!
Ha ez egy jókívánság akart lenni, akkor mindenképpen jobban jártam, mintha Lajos üzent volna nekem. Lefotóztam a cetlit és mentem tovább, de több ilyen üzenet is hevert az utcában néhány méterenként. Volt, amelyik az egyik bank ablakpárkányán, egy másik egy falnál, a harmadik az egyik üzlet előtt.
Az én szememnek négy tűnt fel, a Malom utca végén pedig elfogytak a különös, közhelyesnek tűnő idézetek, amelyek többségében ismeretlen szerzőktől származtak: Vedd észre, aki tényleg TÉGED szeret. Bár egyet Váci Mihálytól is választott a cetlik „elrejtője”: Emlékszel? Engem elfeledhetsz. De a percekre emlékezzél, mikor odabújtál szívemhez és magadról megfeledkeztél.
A célja talán az volt, hogy önmagunk szeretetére hívja fel a figyelmünket, az én reggelem mindenesetre feldobta, nem is gyűjtöttem össze magamnak a papírlapokat, így biztosan másokhoz is eljutottak a gondolatok és lehet, hogy lesz, aki valamiféle jelként értelmezi ezeket.
Arról, hogy vannak, akik festett kavicsokat vagy plüssöket rejtenek el különböző helyeken és így szeretnének örömet szerezni másoknak, már hallottam, de, hogy ezek a rejtélyes üzenetek kitől, vagy kiktől származhatnak, elképzelésem sincs. Ha nektek igen, akkor írjatok nekünk, vagy jelentkezzen, aki „elhagyta” a cetliket!
