A Kárpátok Gerinctúra Baráti Kör három éve alakult. 8 fős csapatunk a kéktúra útvonal észak-magyarországi szakaszainak bejárása után új kihívásokat keresett. A Kelemen-havasok, a Nagy-Hagymás csúcs és a Csalhó után, idén nyáron a folyóvölgyekkel, hágókkal és medencékkel tarkított Déli-Kárpátokban a Reteyezát-hegység gerincét jártuk be. A túrát az nehezítette, hogy, míg a turisták nagy része a Bucura-tónál tábort verve, csillagtúrázva mássza meg a környező csúcsokat, mi közel harminc kilós hátizsákokkal, egyvégtében.
Nappal a csúcsok és a völgyek, éjjel – mivel a fényszennyezettség itt minimális - a tejút csillagai nyűgöztek le minket. Egy ilyen kalandhoz hozzátartozik, hogy sok hozzánk hasonló emberrel kerülünk kapcsolatba, akikkel megosztjuk tapasztalatainkat. Fontos kérdés, hogy mennyi és milyen ételt italt viszünk magunkkal. Ugye a súly mindenek felett legyen a legkevesebb. Fontos hogy olyan szeszesitalt vigyünk, aminek az alkohol-tömeg aránya a legkedvezőbb. Ez jól jön az esti beszélgetéseknél és a kapcsolatteremtésben más túrázókkal, vagy szállásadókkal. Például ha egy pásztorral találkozunk.
Embert próbáló vidék ez. Haladva a gerincen csúcsról csúcsra. Ha valaki ilyenre adja a fejét nem árt, ha bejelentkezik a hegyi mentőknél, hogy mikor és honnan indult, merre halad és mikor érkezik. Ha bármi történne - és itt könnyen történik is - akkor ha nem érkezik meg a megadott időre és helyre a mentőcsapat, egy idő eltelte után a keresésére indul. A Salvamont egyik tagja világosított fel minket. Nekünk sem a tervezett időben sikerült elérnünk a csúcsot, ugyanis kicsit túlértékeltük magunkat és alul a hegyet. :) Egy rögtönzött, majdnem éjszakai sátorverés után, másnap újult erővel vágtunk neki az útnak.
Van, hogy az ember szerencsés és látszik a táj a csúcsról, van hogy nem, de mindenképp megéri a befektetett energia.
Csoda táj ez. Menjetek el, ha tudtok! Mi ezen a túrán is sok kilométerrel és baráttal lettünk gazdagabbak.
