Két hét múlva kezdődik a Savaria Karnevál, a számos produkciót felvonultató szombathelyi giga-rendezvény. Az egyik hagyományos és nagy népszerűségnek örvendő program a Rabszolgavásár, javában folynak a próbák, belestünk egyre a minap.
Az idei produkció is tele van tűzdelve poénokkal, fricskától nem mentes, Kelemen Zoltán színész, a darab írója, rendezője és szereplője nem volt rest körbenézni az emberek mindennapjait kísérő problémák közt, s ezeket humoros keretek közt meg is fogalmazta.
A próba egyik szünetében megkértük Kelemen Zoltánt, hogy meséljen egy kicsit a rabszolgavásárról.
- Eleinte ez pusztán egy rabszolgavásár volt, szó szerint. Nyolc-tíz ember felvonult, kerettörténet a műsorhoz nem volt, csak a figurák, mindenféle humoros tulajdonságokkal ellátva. A 11 évvel ezelőtt indult produkcióból ez az egyetlen, ami megmaradt, ugyanis két-három évig ez jól működött, csak aggasztani kezdet, hogy ez porossá, unalmassá válik, ezért változtattam az egész felépítésén.
Ebben persze az is szerepet játszott, hogy az alapcsapatból többen színészileg terhelhetőbbé váltak, az új emberek pedig motiváltak. Átgondolva rájöttem, hogy ez egy kiváló lehetőség arra, hogy színházszerűen foglalkozzunk azzal, ami a mindennapokban feszíti az embereket, szociológiai, társadalmi, politikai vagy épp lelki szinten.
Nagyon finoman kezdtem belecsepegtetni ezeket a dolgokat az előadásba, aztán ez egyre csak szélesedett, színdarabszerűvé vált annyira, hogy most már nem csak mi követeljük magunktól, hanem a közönség is, hogy foglalkozzunk ezekkel a kibeszéletlen kérdésekkel, humoros formában. Olyan jellegű szatírát csinálunk, ami az új demokráciában érdekes módon visszaszorult, holott nagy szükség lenne rá, a közösségi szelepre, hogy nevetve, kicsit kieresszük a felgyülemlett gőzt.
Május végén körülbelül három hét alatt írtam meg a forgatókönyvet, ezt követően a csapat összeszedése következett, majd júliusban kezdtünk próbálni. Persze a nyári szabadságolások miatt rögvest tartottunk is két hét szünetet, 19-en vagyunk a produkcióban, többen vidékiek, nehéz koordinálni a próbákat, ez nem olyan, mint egy színházban, ahol 5-6 hétig intenzíven együtt lehet lenni. Mi két hónap alatt, egy lazább próbatempóval készülünk az előadásokra, heti 4-5 alkalommal találkozunk a következő két hétben. - foglalta össze Zoltán.
