Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

"A jó emberek, ők olyan földelő erők" - Sena Dagadu interjú

Sena Ghánából érkezett Magyarországra több mint egy évtizede, mikrofont akkor még nem érintett, ma viszont már felkapott énekesnő, az Irie Maffia egyik frontembere. Most jelent meg második szólólemeze, a Lots of Trees, ami műfajilag éppúgy merít a jamaikai dancehall hagyományból mint a bigbandes nagyzenekarosdiból, az afropopból és az elektronikából, de hallhatunk rajta DJ Vadim által elkövetett lassú soulos darabot, de még pattogós ska-szerűséget is. Kifaggattuk.
(MTI Fotó: Mohai Balázs)
MTI Fotó: Mohai Balázs

- Extravagánsan és autentikusan néztél ki a lemezbemutató koncerten, a ruháidról és a hajadról mindig egyszemélyben gondoskodsz?

Sena: - Lényegében igen. Most például Ghánában januárban összetalálkoztam egy fiatal divattervezővel, és ami rajtam volt, azt ő készítette. Négy darabot akasztottam le róla, majd ki kell matekoznom, hogy melyik koncerten melyik legyen rajtam.

- 18 évesen költöztél Magyarországra. Ez afféle menekülés volt a megszokottból? Az ember alapjáraton szereti a szülőhelyét, de ebben a korban azért kicsit meg is unja.

Sena: - Hát persze, hiszen mindenki menni akar kicsit! Nagyon konkrét tervem egyébként nem volt, leginkább csak az, hogy találjak egy főiskolai irányzatot, ami tetszik, és iratkozzak be. A szüleim azt mondták, adunk pénzt, találd ki mit akarsz. Én meg jöttem, de először volt egy évem, amíg tengtem-lengtem, közben rengeteg zenét hallgattam, mindehova discmannel mentem - akkoriban még volt olyan (nevet) -, aztán egyszer csak nekiálltam írni. Először naplót, aztán versecskéket, agymenéseket, mindenféle szövegeket, és egy főiskolai haverommal, a Silassal meg elröhögcséltünk azon, milyen lenne ezeket zenére meghallgatni...

- És milyen volt?

Sena: - Hát először is elkezdtünk mászkálni a városban, nyitott szemmel, lövésünk nem volt, mi merre van... De mivel egy nemzetközi iskoláról volt szó, sok afrikaival, hamar elterjedt a híre, hogy van egy hiphop bulisorozat a városban. Úgy alakult, hogy becsöppentünk a G-Pontba (az egykori kultikus underground budapesti helyek egyike, ahol számos ma már sikeres zenész és lemezlovas bandázott - a szerk.) , ahol találkoztam DJ Mangóval, Bosival, Élő Marcival, Gáspárral... Óriási volt nekem ez akkor, üvöltöttek a zenék, lazaság volt, mindenki partizott, lazult és haverkodott, nekem meg az, hogy elkérhettem a mikrofont egy freestyle-ozásra, maga volt a csoda. Éheztem az ilyen lehetőségre, ami kötetlen és szabad. Jó is, hogy nem rögtön egy multiszerű stúdióban kötöttem ki.

- Én voltam egy ilyen buliban, és nem úgy tűntél nekem akkor, mint aki először vesz a kezébe mikrofont.

Sena: - Biztosan te is részeg voltál (hosszú, gonosz nevetés) .

- Na jó, az viszont biztos, hogy a legjobbkor érkeztél, hiszen akkor szökkent szárba a budapesti underground, meg persze a Gimmeshot bulisorozat, aminek szerves részese voltál.

Sena: - Tényleg jó helyre csöppentem, mert nem csak barátokra találtam, de tetszett az is, hogy ők szervezettek, van házi stúdiójuk ahol bandáznak, szállítják az ötleteket, mindig történt valami, menjünk ide hesszelni, most menjünk oda... A Kultiplexben akkoriban minden csütörtökön többszáz ember gyűlt össze, és elképesztő belső kapcsolatrendszer alakult ki, én meg csak mentem nagy tág, vagy éppen csík szemekkel, élveztem hogy része vagyok valaminek. És így visszagondolva éreztem, hogy valami van, valami lesz ebből.

Sena a március 15-ei lemezbemutató koncertjén (MTI Fotó: Mohai Balázs)
MTI Fotó: Mohai Balázs

- Nem hiányzik ennek az időszaknak ez a bájos, lelkes amatőrizmusa, amikor még a szervezők sem a bevételt számolgatták, hanem az embereket?

Sena: - Dehogynem, jó volt, hogy nem volt ez a hatalmas felelősségtudat, nem volt az egész mögött mondjuk egy nagy cég, amit vinni kell. Csak arról szólt, hogy öt órán át szólt a zene, és ha kedved volt, felmehettél a színpadra és reppelhettél, ameddig jólesett. Senki nem mondta meg, mit csinálj, csak hogy vedd ki a részedet a buliból.

- Elég hamar elég sokan kértek fel aztán, hogy dolgozz velük, énekelj nekik: Zagar, Yonderboi, Anorganik, Barabás Lőrinc Eklektric, Marcel, rád pályázott a fél magyar underground szakma. Nem féltél, hogy szétforgácsolódsz?

Sena: - Igen, elég álomszerű is volt, hogy az első mikrofonérintésem után úgy egy évvel már jött is a saját lemez ötlete, utána nem sokkal meg a felkérések... De nem féltem, hogy szétesnék, örültem, hogy van lehetőség, hogy egyáltalán kíváncsi rám valaki. Nagyon lelkes voltam, az Endlessly szövegét (azóta is talán a legjobb magyar vokálos drum & bass bulihimnusz, itt hallgatható - a szerk.) például több napon át írtam. De nem volt kérdés, hogy mihez adom a nevem, kérdezték jövök-e, én meg mondtam, hogy megyek.

- Az eseti közreműködések után aztán jött egy komoly váltás, hiszen az Irie Maffia már a nagyszínpadokat meg az ezres tömegeket hódította meg.

Sena: - Hú, az első ilyen elég kemény volt, Lengyelországban... Akkor még nem is voltam a zenekar tagja, de valaki helyett kellett beugranom az énekesi posztra, és gyakorlatilag végigfreestyle-oztam a koncertet többezer ember előtt. De tetszett, hogy nagy a színpad, sok a brigád rajta, az utazás, minden. Érdekes viszont, hogy először még nemet mondtam a felkérésre, hogy legyek állandó tag, de amikor a főiskola vége felé közeledtem, lankadtak a Gimmeshot-bulik gyakoriságai, csóró voltam, és kellett volna valami összeszedettség, amin a diákmunkák sem segítettek, és már majdnem azt mondtam magamban, hogy na akkor ennyi volt, irány haza, akkor kért meg ismét a Marci (a már említett Élő Márton, az Irie Maffia zenei agya és motorja, ma már Sena férje - szerk.) , hogy csatlakozzak. Aztán azóta szépen belenőttem.

- De úgy nőttél bele, hogy ha jól tudom, klasszikus értelemben vett zenetanulmányokat nem folytattál, még énektanárod sem volt.

Sena: - Nem, nem volt. Tényleg egy kicsit ilyen indokolatlannak tűnik, hogy most itt vagyok (nevet) . De az volt a nagy szerencsém, hogy minden zenész, akivel dolgoztam együtt, nagyon nyitott, kommunikatív és segítőkész, hogy úgy mondjam, türelmes tanító volt. Hagytak teret annak, hogy rájöjjek, mi jó és mi nem.

- Most jött ki a második szólólemezed, a Lots of Trees (magyarul: sok fa) . Miért ez a cím?

Sena: - Ez egy véletlen szüleménye. Amikor a végénél jártunk a lemez munkálatainak, akkor már jött az, hogy kell egy cím, elkezdtünk gondolkodni, nekem meg kicsúszott a számon, hogy "lots of threes", merthogy sok a hármas a lemez kapcsán: 2013, harminc éves leszek, a harmadik hónapban jelenik meg, tizenhárom dal van rajta... és a Marci ezt félrehallotta, viszont rájöttünk, hogy jé, ez tökjó. A fa szimbolikája amúgy is tetszik, a termékenység jó ómen. Radásul minden szám egy külön lény a maga növekedési terével, meg hát ugye lots of... trees .

- Milyen hatások hagytak nyomot a lemezen? Zenék mondjuk?

Sena: - Nem is annyira zenék, inkább jóérzésű emberek. Ők olyan földelő erők, tudod? Zenészek, akik azt mutatják magukról, hogy nem kell sztárnak lenned ahhoz, hogy jó legyél.

- Ha le kéne írnod pár szóval egy kívülállónak, hogy milyen ez a lemez, miért hallgassa meg, mit mondanál?

Sena: - Mert eklektikus, friss, afro-utalásokkal van meghintve. Nem akar más lenni, mint ami. Viszont nagyon sok mindent összegyúrtunk benne egy gombóccá, és kisütöttük.


Mi pedig rögtön mutatjuk is az első klipet róla:

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra

Tovább az oldalra