Lassan egy éve, hogy itt hagyott
bennünket Sipőcz Ernő, Sipsi
Elhunyt a Lord és a Sipőcz Rock Band alapítója
2016.
April
17.
18:16
. A zenész olyan örök formációknál volt ott az alapításnál, mint a Lord, vagy éppen a saját nevét is viselő, Sipőcz Rock Band. Most szombaton egy emlékkoncertet rendez a zenekar Szombathelyen a Végállomásban, ahol a bevételt egy az egyben Sipsi családjának megsegítésére ajánlották fel. Nyári Ferenc „Lujóval” és Paksi Jánossal beszélgettünk.
Nehéz volt ez az egy év, ami mögöttetek van?
Lujó: Borzasztóan. Ernő halála után kellett pár hét, amire visszamentünk a próbaterembe. Nem is magunk miatt, Ernő miatt.
János: Az ő kifejezett kérése volt, hogy amíg csak tudjuk, amíg csak bírjuk, addig zenéljünk és vigyük a Sipőcz Rock Bandet.
Lujó: Ernő elveszítése után újabb tragédia ért minket. Már az év végi koncertet szervezgettük, akkor akartuk megtartani a végül csak most összejött bulit, amikor hívott a Jani, hogy baj van. Meghalt a basszusgitárosunk, Major Rudolf. Úgyhogy most egy nagyon átalakult zenekar várja majd a közönséget.
Összetételében átalakult vagy repertoárban is?
Lujó: Repertoárban annyira nem is, viszont összetételében mindenféleképpen. Ernővel eddig együtt énekeltünk. Most egyedül maradtam, bár tavaly előtt, Ernő halála előtt már sajnos sokszor egyedül kellett vinnem a posztot.
János: Ernő sokszor elfáradt három-négy dal után. Intett, hogy váltsunk, lejött a színpadról pihenni.
Lujó: Aztán, amikor tavalyelőtt ágynak dőlt, akkor egyedül kellett énekelnem. A bulik előre le voltak már kötve, nem tudtunk mit csinálni, menni kellett zenélni. Volt pár olyan dal, amit egyedül nem akartam énekelni, vagy úgy éreztem az az Ernő muzsikája, furcsa lenne mondjuk így, elénekelni előle. A közönségnek ezt ott a színpadon mindig elmondtam, hogy Ernő nélkül ne számítsanak erre vagy arra a nótára. Megértették.
De gondolom most már ilyen nincs.
Lujó: De van. A Fehér galamb. Azt azóta sem énekeltem el, nem is fogom. Ott lejövünk a színpadról, bejátszásból megy a zene és meggyújtunk egy gyertyát a színpadon. A rendezőkkel ezt előre egyeztetjük, ha azt mondják nem fér bele, akkor kihagyjuk. Ezt eddig sehol sem mondták.
János: 2000 óta együtt zenéltünk, mi így hárman. Olyanok voltunk, és még most is olyanok vagyunk, mint egy család. Jött a hétvége, beültünk az autóba és mentünk a koncertre. Aztán szóltunk a Lujónak, hogy itt állj meg egy kávéra, ott állj meg egy sörre, közben elővettem a kis házi pálinkám. Hülyéskedtünk, beszélgettünk. Persze most is így megy ez még, csak már sajnos szegény Ernő nélkül.
Lujó: Ezért is mondhatta nekünk, hogy amíg csak tudjuk folytassuk és vigyük a zenekart. Mert annyi vidámság, annyi bohémság volt ebben a csapatban, hogy ezt szerintem sokan el sem hiszik. Janival azért is csináljuk tovább, mert ezt tényleg meg kell élni. Hiába tudjuk, hogy buli másnapján használhatatlanok vagyunk, és most nem arra gondolok, hogy másnaposok vagyunk, mert erről szó sincs, hanem egyszerűen ki vagyunk facsarva, fáj már mindenünk. De akkor is. Az a színpadon eltöltött pár óra és az az előtti, az utáni hülyéskedések kárpótolnak mindenért.
Emlékeztek még milyen volt az utolsó fellépés a Sipsivel?
János: Egerszalókon játszottunk. Ernő már nagyon gyenge volt, és mégis jönni akart velünk. Gondoskodtunk a kényelmes utazásáról, arról, hogy végig komfortosan érezze magát. Koncert közben aztán két dalt bírt már csak, nem ment neki levegővel. Azért koncert után még beült velünk egy kerthelyiségbe. Kért egy sört, pedig a felesége határozottan megtiltotta. Fél pohárt ivott meg belőle, nem is kívánta, de már csak a feeling miatt is kikérte, közben jöttek vele fotózkodni, aláírást kérni. Jól esett a lelkének.
Lujó: Lassan egy éve, hogy nincs köztünk, a feleségével azonban a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Sőt, a koncert gázsikból megkapja Ernő részét is. Mi ezt így érezzük tisztességesnek. A most szombati buli bevételét pedig egy az egyben neki ajánlottuk fel.
Mi lesz egyébként a hétvégi koncert menetrendje?
Lujó: Nyolckor kapunyitás, utána olyan kilenc, fél 10 körül kezd bele az előzenekar, Újvári Timi és a Hot Stuff. A két zenekar között már évek óta jó a kapcsolat. Amikor Jani nagy ritkán nem ér rá dobolni, akkor a Czetter Gábor szokott beugrani. Szóval ők lesznek még, utána pedig jövünk majd mi.
Gondolom több módon is megemlékeztek majd Ernőről.
János: Amikor Ernő itt hagyott bennünket, akkor a dob elejére az ő arcával készített képet raktunk, egy másik dobon pedig rajta van a neve. Ezek a hangszerek most is színpadon lesznek. Aztán készülünk majd egy vetített montázzsal is. Na meg persze ott lesz a zenekar, a dalok, amiket együtt nagyon sokat játszottunk, így egy kicsit ő is újra velünk lesz.
Kedves Olvasó!
Kérjük, támogasd havonta rendszeresen a Nyugat.hu szerkesztőségének a munkáját! Mert veletek együtt tudjuk kideríteni, megírni, megmutatni, hogy mi történik körülöttünk.
Köszönjük!
