A magyar kézilabda elkötelezett szombathelyi rajongóinak talán nem, de sokaknak újdonság lehet, hogy férfi kézilabda-válogatottunk egyik kiválósága, Sipos Adrián szombathelyi születésű. Eddig is méltán lehettünk rá büszkék, a vasárnapi tatabányai bravúr után pedig - amelynek köszönhetően a válogatott kijutott a párizsi olimpiára - most már tényleg illik mindenkinek megjegyezni, hogy a város szülötte.
A 34 éves beállós egészen fiatalon elkerült innen, de édesanyja, nagybátyja, testvérei a mai napig itt élnek. Adrián első útja pedig a vasárnapi diadal után a vasi megyeszékhelyre vezetett. Mivel Adrián csak villámlátogatásra érkezett és ment is tovább németországi klubjához, személyesen nem tudtunk vele beszélni, telefonon értük utol. Először természetesen gratuláltunk a sikerhez és az ünneplésről kérdeztük.
„Köszönöm szépen. Sajnos az Európa-bajnokság után, és most sem volt sok időnk ünnepelni, mert mindenkinek mennie kellett vissza a klubjához. A vasárnap estét együtt töltöttük, tudtunk közösen örülni a sikernek. Egy nagy álom vált valóra, ez hatalmas dolog. Mindenki próbálta kiélvezni a pillanatot” - kezdte a válogatott játékos, aki, amikor felvetettem neki, hogy az utóbbi egy év eredményei azt mutatják, hogy eddigi pályafutása legjobb időszakát éli, nem tagadta, ő is így látja.
„Kétségkívül, az, hogy a januári Európa-bajnokságot az ötödik helyen zártuk a válogatottal és megvan az olimpiai kvalifikáció nagy előrelépést jelent. A Bundesligában a csapatommal sikerült meglepetést okoznunk, az ötödik helyen állunk a Melsungennel, így az egyéni céljaim is jól alakulnak. A világ egyik legerősebb bajnokságában elérni az ötödik helyet nagy dolog, ha meg tudnánk tartani ezt a pozíciót, akkor meglenne a kitűzött cél, az Európa-kupa sorozat részvétel, de szívesen lépnénk még ennél is előrébb. Korábbi váltásaimnál is mondták már, hogy jó döntés volt, jó úton vagyok, de most én is abszolút így érzem” - magyarázza Adrián, és hozzáteszi, azért nagyon reméli, van még ennél is feljebb.
Családként küzdenek egymásért
Amikor arról kérdezem a klasszist, hogy szerinte a mostani válogatottnak mi a titka, először egyetlen szót mond, amiben szerinte minden benne van: család. Eddig is így működött a csapat, de úgy látja, egyre szorosabb a kötelék. Persze sok mindenről lehetne még beszélni, például az is fontos szerinte, hogy sok a rutinos játékos, az edzői stáb pedig nagyon jól építi be a tapasztalt játékosok mellé a fiatalokat, de a lényeg, hogy családként küzdenek egymásért.
A beállós nem veszi készpénznek, hogy az olimpiai keret tagja lesz, persze nagyon bízik benne, hogy megadatik neki. Szeretne egészséges maradni, jól játszani a klubjánál. Igyekszik majd minél jobb formában megérkezni a felkészülésre és remélhetőleg az olimpiára is.
Szombathelyi évek
Amikor ideje engedi, Adrián nagyon szívesen jön Szombathelyre, hiszen eddigi élete felét itt töltötte. Sok szép emléket őriz a városról, a Bercsényibe járt általános iskolába, aztán a Hefele következett. Néhány gyermekkori barátjával is tartja a kapcsolatot. „Mivel 17-18 éves koromban elkerültem, kevés az ismeretem a városról és szerintem engem is kevesen ismernek, inkább csak a kézilabdaszurkolók tudják, hogy szombathelyi vagyok” - mondja.
Azt talán még kevesebben tudják, hogy a klasszis először más sportágakban próbálta ki magát. Focizott Sárváron, aztán a Haladásban, próbálkozott kalapácsvetéssel a Dobó SE színeiben. Tehetségesnek tartották, de őt inkább a labdajátékok vonzották. Így 14 évesen a Szombathelyi Tanárképző SE csapatában kezdett el kézilabdázni.
Négy év után aztán az MKB Veszprémhez került, az utánpótlás csapataiban játszott. 2010-ben Romániában folytatta pályafutását, játszott a CSM Bacău és a Székelyudvarhelyi KC együttesében is, mielőtt 2016-ban visszatért Magyarországra, ahol a Grundfos Tatabányához írt alá. Öt éven át volt a klub játékosa, 2021 nyarán a Telekom Veszprém igazolta le. Két-két SEHA-liga és magyar kupa, valamint egy magyar bajnoki győzelem után 2023-ban igazolt a már emlegetett német első osztályú MT Melsungenhez.
Legnagyobb rajongói a gyermekei
Németországban Adrián feleségével és két kislányával él, akik 8 és 4 évesek. Nagyobbik lánya háromhetes kora óta jár rendszeresen édesapja mérkőzéseire, ismeri a szabályokat, a játékosokat, ebben nőtt fel, és a kisebbik gyermek is egyre nagyobb rajongója a sportágnak. A család szinte minden mérkőzésen ott van, a válogatott meccsein is. „Ez nagyon motiváló nekem, nagy segítség a feleségem, a gyermekeim, az egész családom.
Ez rengeteget jelent, a támogatás, amit tőlük kapok. Nagyon szép pillanatokat, sikereket éltek már át velem a gyerekek is”
– zárta Adrián, és reméljük, még több ilyen sikert és pillanatot élnek majd át együtt a következő hónapokban, években is.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
