Reméljük, hogy az már mindenki számára vitán felül áll, hogy a testmozgásra úgy van szükségünk, mint halnak a vízre: elődeink fáradságot nem kímélve, majdhogynem folyamatos pörgésben voltak, hogy élelmet és fedélt találjanak maguknak. Vagy hogy egyszerűen csak túléljenek. A vadászatokkal, gyűjtögetéssel és egyebekkel együtt járó folyamatos fizikai megterhelés, jövés-menés nem is számított edzésnek, egyszerűen erről szólt az élet. A mi civilizációnk már nem kényszerül rá minderre - cserébe hosszú órákat csücsül forgószékben, fotelben, kanapén -, ez pedig kockázatok sokaságát hordozza magában.
Lehet, hogy meglepő, de így van: a túl sok ülés alapjaiban hat az egészségünkre. Egy kutatás például kimutatta, hogy a lipoprotein-lipáz nevű enzim aktivitását csökkenti, márpedig ez az enzim a zsír égetéséért felel - vagyis a hosszas ücsörgések alatt tisztességes úszógumikat tudunk magunkra növeszteni, az egészségtelen súlytöbblet veszélyeit pedig talán nem szükséges ecsetelni. További veszélyként jelentkezik, hogy megnő a csontritkulás kialakulásának esélye, illetve hogy megnő a vérnyomás és összeszűkülnek az artériák átmérői, ez utóbbiak pedig egy későbbi szívbetegséget helyeznek kilátásba. Ami pedig ennél is rosszabb: további tudományos megfejtések szerint a túlzásba vitt székfoglalás lerövidíti az életet, függetlenül az egyéb rizikófaktoroktól, mint a dohányzás vagy a koleszterin.
Miért nem elég, ha sportolunk?
Lehet, hogy az előbbiekkel nem mondtunk semmi újat, úgyhogy mindannyiunk "örömére" jöjjön a nem várt feketeleves: a napi sok-sok órás ülés akkor is ártalmas, ha mindemellett mondjuk heti három-négy-ötször eljárunk edzeni. Egy százezer emberre kiterjedő amerikai felmérés kimutatta, hogy aki naponta hat óránál többet ül, annál az elhalálozás esélye a következő tizenöt évben 40 százalékkal megnő azokhoz képest, akik három alá szorították a napi széken trónolás óráinak számát - ez a hatás pedig attól függetlenül megjelent, hogy az illető mozgott-e rendszeresen vagy sem. Még egy maratoni futó sincs biztonságban, ha az edzésóráin túl csak a laptopja előtt görnyed.
De akkor mégis mit tehetnénk? Meglepően kézenfekvő: csökkentsük az ülő óráink számát, és mozogjunk, de ne egy konditeremben, megfeszített gyakorlatozás közben izzadva, hanem építsük be a napunkba szervesen a mozgást - ahogy őseink is tették, és amire a testünk ki van képezve. Elsőre nem tűnik könnyen kivitelezhetőnek, de próbáljuk rávenni magunkat, hogy a napunk felét állva, sétálva töltsük el (vagy legalább csak tegyünk kísérletet arra, hogy minél jobban megközelítsük az ötven százalékot).
Ami ennél könnyebben betartható: sose üljünk egy végtében két óránál többet. Álljunk fel, baktassunk ki kávét főzni, esetleg tegyünk egy sétát a(z iroda)ház körül.
Ha egy számítógép a munkaeszközünk, és megtehetjük, hogy állva dolgozzunk a képernyő előtt, mert mondjuk van egy ún. standing deskünk a közelben, akkor ne habozzunk - tegyük meg! (Még menőbb változat, ha a főnökünk hajlamos beruházni egy ilyenbe, persze nem szeretnénk illúziókat kergetni.) És nem utolsósorban: járjunk be a munkahelyünkre a saját lábunkon, vagy kerékpárral.
