A kezdősor így néz ki a jelentés szerint: Svájc, Izland, Dánia, Norvégia és Kanada. Vagyis a kicsit északibb, kicsit hidegebb államok követik az atompontos órák és a szuperdiszkrét bankok alpesi országát, ami a boldogság fokának megmászását illeti. Aztán jön Finnország, Hollandia, Svédország, Új-Zéland és Ausztrália.
Így a top tízben összesen hét, közepesen nagy európai ország foglal helyet. A kutatók - mert ez most tényleg egy hiteles kutatás eredménye, mégiscsak az Egyesült Nemzetek Szervezete neve alatt jött ki, amúgy ide klikkelve lapozható át - olyan szempontokat vettek alapul, mint az egy főre eső GDP, az egészséges életbe vetett hit, a sorsfordító döntések meghoztatalához szükséges szabadság, a korrupciótól való függetlenség, de még olyat is, mint a nagylelkűség (vagy adományozó-jótevő kedv, ha úgy tetszik), illetve hogy van-e valaki, akire számíthatnak, támaszkodhatnak az adott ország lakói. Érdekes egyébként, hogy
az első 13 legboldogabb ország ugyanaz, mint az előző évben, csak a sorrendjük változott.
Jeffrey Sachs, a kutatók egyike a nívós Columbia Egyetemről azt mondta, olyan nemzetekről van szó, ahol nem csak jólét uralkodik, de erős a szociális védőháló, a kormányok pedig többnyire megbízhatók és tisztességesek.
Az Egyesült Államok csak tizenötödik a listán - Izrael és Mexikó mögött -, Anglia a huszonegyedik és Franciaország is csak a huszonkilencedik, a 26. helyen tanyázó Németországtól is lemaradva.
A legkevésbé boldog országok azok, ahol ezeknek nagyjából a fordítottja igaz: létbizonytalanság dúl, az emberek napról napra élnek, az országvezetés korrupt, és polgárháborús vagy egyéb kríziskörülmények is fennállnak. Ezek az országok az afrikai Togo (a lista legalján), Burundi, Benin, Ruanda, Burkina Faso, Elefántcsontpart, Guinea, Csád, Szíria, Afganisztán.
A kutatás fontos megállapítása volt egyébként, hogy a boldogságmércét nem tudják feltétlenül letörni olyan dolgok, mint a gazdasági összeomlás vagy a természeti katasztrófa: a becsületesség, jószívűség, bizalom éppolyan erős tényezők.
