„Hívőnek lenni egy kereszténység utáni korban” - csütörtök délután ezzel a címmel szervezett előadást a Mathias Corvinus Collegium csapata a szombathelyi Petőfi Sándor utcában. A nyilvános eszmecsere két meghívott előadója dr. Székely János megyéspüspök és dr. Nagypál Szabolcs, az MCC jogi iskola vezetője, római katolikus teológus volt.
Már az előadás címe is azt jelezte, itt valami borúlátó beszélgetésre kell számítani, ami vonzotta is az embereket, hiszen a helyszín már tíz perccel a kezdés előtt megtelt az érdeklődőkkel. Az előadás házigazdája és moderátora Rettegi Zsolt volt, aki az esemény elején bevezette a téma origóját: Rod Dreher Szent Benedek válaszútján című könyvét.
Ron Dreher amerikai író és egy konzervatív lap szerkesztője, aki a társadalomkritikai és vallási kérdésekben való radikális, konzervatív megnyilvánulásairól ismert. Szent Benedek válaszútján című könyve lényegében egy túlélési útmutató a keresztény civilizáció átmentéséhez, amely szerinte most komoly erkölcsi válságban van, főleg a „nyugati” társadalmakban.
Ha történelmi áttekintéssel vizsgáljuk a témát, hamar rájövünk, hogy napokat lehetne róla vitázni, beszélgetni. Csütörtök délután viszont, másfél óra állt rendelkezésre, ezért különböző kérdések köré csoportosították a beszélgetést:
A bencés életszabály alapelvei mennyiben alkalmazhatók a kortárs világi életre?
Idő hiányában nem volt minden kérdésre elég idő, azonban így is érdekes másfél órának néztünk elébe. A moderátor hosszabb felvezetője után először Székely János megyéspüspök kapta meg a szót.
Elmondása szerint a nyugati kultúrákban jelenleg szétesés tapasztalható. Olyan, mint a Bibliában olvasható özönvíz, amely elsodor minden értéket, és nincs elég homokzsák, hogy megállítsuk.
A Mózes első könyvében olvasható történet szerint Isten azért árasztotta el özönvízzel a földet, mert látta az emberek romlottságát, és úgy döntött, megtisztítja a Földet a gonoszságtól. Azonban volt egy becsületes ember, akit úgy hívtak: Noé.
Isten parancsára Noé egy hatalmas bárkát épített, és a családja mellett a föld összes állatából egy-egy párat a hajóra tett, (egy hímet és egy nőstényt) hogy a vízözön elmúltával újra legyenek majd állatok a földön.
A természeti katasztrófában minden élőlény elpusztult, kivéve azokat, akiket Noé megmentett. Az özönvíz elmúltával Isten megígérte Noénak, hogy soha többet nem fogja özönvízzel elpusztítani a föld élőlényeit.
Dreher a könyvében leírja, hogy Szent Benedek kolostort épített, amely metaforikus értelemben olyan, mint Noé bárkája.
Székely János azzal érvelt, hogy a kereszténységet nem kell félteni, mert az örök. Szerinte a nyugati társadalom nincs döntési helyzetben, nem dobhatja el ezt az örökséget, ám ha mégis megteszi akkor a saját sírját ássa meg.
A kontinenst szellemi értelemben a római jog és a görög filozófia, majd a kereszténység hódította meg. Minden európai ember ezekből a gyökerekből táplálkozik.
Úgy véli, hogy a nyugat erkölcsi válság legfőbb oka kétszáz évvel korábbra vezethető vissza, ami onnan ered, hogy az objektív igazság nem megfogható, ezért egyre jobban a szubjektív igazságok kezdtek dominálni a mindennapjainkban.
Arnold Toynbee angol történészre hivatkozik, aki egyik fő művében a történelmi korszakokat az emberi életszakaszokkal azonosítja. Ezekben a szakaszokban a középkor egy kisiskolásnak felel meg, aki keresi a tekintélyt és az igazságot, míg a felvilágosodás egy kamaszkori lázadáshoz hasonló folyamat, amelyben az ember megtagadja a tekintélyt és a hitet.
Szerinte a természet bizonyítja be leginkább, hogy mindennek van objektív rendje. A legfőbb probléma az, hogy az ember nem megismerni akarja a világot, hanem használni. Van egy isteni rend, amit minden embernek be kell tartani, ha túl akar élni, mert mindennek megvan az objektív törvénye, és a szabadságnak is megvannak a korlátai, hiszen nem önkényes döntéseket jelent.
Példaként említette a klímaváltozást, amely szerinte abból adódik, hogy az ember felül akarja írni a természet objektív törvényeit, aztán találkozik a valósággal, és óriási károkat okoz. A hosszabb kifejtés után, a moderátor kérte az est másik előadóját, Nagypál Szabolcsot, hogy válaszában próbáljon meg kitérni arra, hogy hol tart most a kereszténység.
A teológus azzal kezdte mondandóját, hogy bár a könyv szerzője egy amerikai társadalmat ír le, és az ottani körülményekből indul ki, de a világ nem csak az USA-ból áll. Szerinte változó a kereszténység megítélése a világban. Vannak olyan országok vagy régiók, ahol most van születőben, míg a nyugati civilizáció távolodik a magvallástól, mintha meg akarná tagadni a gyökereit.
Szerinte az által, hogy csatlakoztunk az Európai Unióhoz, egy olyan közösség tagjává váltunk, amely szekuláris gondolkodást képvisel, és igyekszik kiszorítani a vallást a közéletből. Ebből adódik, hogy nem más világvallások a kereszténység vetélytársai, hanem a liberális és szekuláris világkép, ami ellen össze kellene fognia az összes világvallásnak.
Nagypál osztja Dreher azon meglátását, hogy a kereszténységen belül is voltak olyan ellenlábasok, amelyek komoly károkat okoztak az addig egységes és hiteles keresztény világképnek. A legjelentősebb ilyen esemény a reformáció volt, amely több egyházra szakította a kereszténységet.
Úgy véli, hogy a mai világban elterjedt jelenség a „komfortkereszténység.” Ez annyit jelent, hogy Istent úgy használjuk, mintha a terapeutánk lenne, minden olyan élethelyzetben, amikor szükségünk van rá, használjuk, de az igazi tanításoktól, a valódi keresztény élettől tartózkodunk.
Miután a teológus befejezte válaszát, a moderátor arra volt kíváncsi, hogy mi az, ami fenyegeti a kereszténységet:
Székely János úgy érzi, hogy társadalmi válság van a keresztény családokban, amely arra vezethető vissza, hogy a szülők már nem adják tovább a hitet. Ismét egy történelmi párhuzammal él, amikor Szent Benedek példáját említi.
Szent Benedek megjárta a romlottságtól és az erkölcstelen élettől fűtött Rómát, majd elhagyta a várost, és egy barlangban kezdett élni. Miután elhatározta magát, ő is megépítette Noé példáján a saját bárkáját, a bencés kolostort, amelyen a kereszténységet menti át a régi romlott világból a jövő számára.
Úgy véli, a családoknak is ilyen kolostorokká kell válniuk azért, hogy a szülők a gyerekeiket istenfélelemben és vidámságban neveljék.
Ugyanezt mondja az iskolákról is, ahol a tanároknak nem csak a tudást kell átadni, hanem a valódi értékeket. Az iskola jelenleg megtanít minket az angol nyelvre, amely egy világnyelv és ez alapján sokkal könnyebben boldogulhatunk, ugyanígy vagyunk az informatikával.
Ezek azonban nem valódi értékek, nem azt a kérdést válaszolják meg, hogy miért élünk, hanem azt, hogy miként használjuk az életet. Magyarország jövője leginkább az egyházi iskoláktól függ, hiszen ott még megvan az a fajta rend és tisztelet, hogy a gyerekek legalább a nemzeti himnuszt csendben végigállják.
Nagypál Szabolcs hangsúlyozza, hogy Dreher pánikban van, amikor az oktatásról ír a könyvében. Amerikában már fel kell készülni a keresztény-konzervatív családoknak arra, hogy ellenálljanak annak a propagandának, amely a nemi élettel, a nemi azonossággal kapcsolatban fogalmaz meg szélsőséges álláspontokat.
A teológus hangsúlyozza, hogy ha kell, akkor magánoktatásra kell váltani, de semmiképp nem szabad hagyni, hogy az ideológiai szempontok, amelyek ellenségesek a kereszténységgel, átformálják a tudatot. Nagypál Szabolcs úgy gondolja, hogy még nem tartunk itt, de az előadás végén felteszi a nagy kérdést: ez lesz velünk is?
A több mint egy órán át tartó előadás után a közönség kérdezhetett, majd az esemény végén, egy rövid állófogadás várta a Mathias Corvinus Collegium első szombathelyi rendezvényének a látogatót.
