Székely János, a Szombathelyi Egyházmegye püspöke év végi köszöntőjében elmondta: "ki gondolta volna öt vagy tíz évvel ezelőtt, hogy egy rettenetes világjárvány söpör végig a világon emberek millióinak az életét követelve. Vagy a környezetpusztítás odáig jut, ami sokak szerint szinte már visszafordíthatatlan, hogy az energiaárak szöknek az egekbe".
Megemlékezik arról, hogy nemrég egy szörnyű háború robbant ki a határainktól alig pár száz kilométerre, elpusztítva, és szinte semmivé téve hatalmas városokat, emberek millióit kényszerítve arra, hogy a hazájukat elhagyják.
"Ki gondolta volna? Szinte inog a lábunk alatt a talaj" - fűzte hozzá.
Az első üzenetem erre az új esztendőre az, hogy bármennyire is úgy tűnik, megingott az emberiség lába alatt a talaj, ez a világ mégis a teremtő Isten kezében van. Ő alkotta és ő fogja beteljesíteni, így mondja a Biblia, ő az alfa és az omega, a kezdet és a vég, Isten tenyerén van az életünk.
Székely János szavai szerint mi emberek annyi mindent tönkretehetünk, Isten gyönyörű teremtett világát elcsúfítjuk a háborúinkkal, a gyűlöletünkkel, de az ő szeretete mégis hatalmasabb erő.
"Csendes, szelíd, gyöngének tűnő, de hatalmas nagy erő, ő fogja beteljesíteni ezt a világot, nem estünk ki az ő tenyeréből. Talán arra is tanít minket ez a sok baj, tragédia és zűrzavar. Az emberi élet lényege nem ennek a földi világnak a javítgatása. Ez a véges világ soha nem lesz egészen tökéletes" - mondta.
Ami megmarad az életünkből, nem az autók, nem a házak; ezek mind elpusztulnak, ezek mind tönkremennek. Ami az életünkből igazán örökkévaló és megmarad, az emberi személy, a szeretet tettei, a szívünk, a lelkünk, az Istenben elrejtett életünk. Így mondja a Biblia: a tudomány elenyészik, a prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, megmarad a hit, a remény és a szeretet. Ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.
Az egyházmegye püspöke köszöntőjében kiemeli, arra születünk, hogy adjunk. Az emberiség fejlődése nem a mennyiség felé keresendő, nem a birtoklásban, nem a halmozásban, nem a fogyasztásban áll a boldogságunk. Minőségben kellene fejlődnünk.
"Emberi kapcsolatokban, művészetekben, bölcsességben, jóságban, örömben. Ez a föld akkor lesz békésebb, ha minél több olyan ember van, aki nem győzni akar mindenáron, nem a maga jogait keresi és hajtogatja, nem a maga igazát, aki szolgálni akar, adni akar, szeretni akar, aki nagylelkűen, önfeledten, másokat boldogítva él" - tette hozzá Székely János.
