Az idei szentivánéji program ugyanúgy kezdődött, ahogy tavaly, esővel. Ennek megfelelően kora délután gyakorlatilag üres volt a placc, csak az árusok, előadók, mutatványosok ténferegtek savanyú arccal. A fekete felhők azonban nem hoztak komoly csapadékot és nem volt hideg. Összehasonlításul: osztrák szomszédaink ilyenkor előveszik az esőkabátot és mennek szórakozni, nálunk pedig már a szitáló eső is elriaszt rengeteg embert. Ez talán változik majd, valamikor...
Délután öt órára már elkezdett dagadni a tömeg, de még nem volt az igazi. A Savaria Szimfonikus Zenekart sokan legszívesebben az Emlékmű dombján ülve nézték volna, ha nem lett volna nedves a talaj. Néhányan viszont készültek és pléddel érkeztek.
A Claudius Hotel környékén a mutatványosok az idén kitettek magukért. A sok éve megszokott játékok mellett új, látványos és adrenalinbombaként funkcionáló eszközöket is bevetettek, amelyek már messziről vonzották az embereket. A kipróbálásukhoz kellett egy kis bátorság, de aki rászánta magát, az hamar megtudhatta, mit érezhet a plüssnyúl a centrifugában. A pörgő-forgó szerkezetek minden irányban megpörgették a vendégeket, mindezt a magasban, hogy a panorámát is élvezhessék a pénzükért. A gyerekek a vízen járást sajátíthatták el gömbbe zárva.
Aki a képekről nem tudja elképzelni, hogyan működnek ezek a játékok, az videónkból biztosan megtudja.
Az idén extraként említhető a filmvetítés az Emlékműnél (amiről tavaly óta eltűnt a hatalmas évszám két számjegye) és a tüzes aeroshow, Veres Zoltán műrepülővel. A színpadon a Back II Black koncertezett 22.30-tól, a zene helyett viszont mi inkább a múzeumokat választottuk, amelyek szintén tárt kapukkal várták az érdeklődőket.
A Fúsz Ernő Mentőmúzeum a Mentőállomás területén található a Sugár úton. A szervezők egy rohamkocsit állítottak a bejárat melletti pavilonban álló muzeális Robur rohamkocsi mellé, szemléltetve a sok évtizedes különbséget méretben, felszerelésben, külalakban. Az élet azonban közbeszólt, a modern rohamkocsi ugyanis szinte egész este menetben volt, így látványosság helyett az volt, ami a mindennapokban: életmentő.
A Levéltár előtt elsőként belefutottunk a tavaly megzsinegelt Mayer Lászlóba, akinek megfojtásáról képet is közöltünk. A Vas Megyei Levéltár munkatársa elmondta, hogy kollégái között nagy népszerűségnek örvendett a fotónk, ezért elhatároztuk, hogy jövőre cégvezetőknek, igazgatóknak szervezünk kínzótúrát a Levéltár alatti börtönbe, hogy a kínzásokról készült képekkel örömet szerezzünk a cégek dolgozóinak.
A börtön (történetét lásd tavalyi cikkünkben Szentivánéj: rémület a múzeumban és csatáresküvő 2009. June 22. 20:10 ) olyan népszerűségnek örvendett, hogy csak előjegyzéssel lehetett lejutni, volt, akinek másfél óra múlva jutott csak időpont. A katakombákban való barangolás során idegenvezető magyarázta, mi micsoda és milyen életük volt itt a raboknak.
A Savaria Múzeum már kívülről is izgalmas látványt nyújtott. Az impozáns épület világító ablakai vonzották az embereket, a földszinti ablakok függönyét jótékonyan elhúzták, így érdekes szobákba, termekbe is bepislanthattunk. Kitömött állatok, különleges tárgyak pihentek festői összevisszaságban, vagy éppen egy-egy előadást is ki lehetett fülelni az udvarról. Belépve a múzeum kapuján egy hatalmas, patkót tartó strucc akadt az utunkba, Vas megye címerállatáról külön előadást is szerveztek az emeleten.
A kőtárban is zajlott az élet, ott többek között gyertyafényes tárlatvezetéssel lehetett nézelődni. Az egyik szarkofágban egy csontváz is feküdt különböző tárgyakkal, úgy, ahogy a régészek rátalálhattak. Az éjszakai órán sok kisgyereket láttunk, akik a rettegés legkisebb jele nélkül, érdeklődve figyelték az előadást a sötétben, egy csontváz társaságában.
A Múzeumfaluban szokás szerint egy hatalmas máglyát gyújtottak meg, amelyet aztán körbetáncoltak. Mi azt a pillanatot örökítettük meg, amikor az összeroskadt máglya felett fiatalok ugráltak át.
Közben Szombathelyen egy baleset miatt újabb főutcáról kellett elterelni a forgalmat az ünnep miatt lezárt utak mellett. A Petőfi utcába balra akart kikanyarodni egy Fiat a Sörház utcából, de éppen a védett úton közlekedő Audi elé került. A Fiat felborult, a hangulat paprikás volt, de szerencsére senki nem sérült meg.
Az idén is a Claudius szálló tetejéről indították a rakétákat az éjféli tűzijátékon, így könnyen lehetett jó helyet találni, ahonnan élvezhető volt a zenés show.
Évekkel ezelőtt még a Csónakázó tó szigetéről lőtték fel a rakétákat, emiatt a szigetet le kellett zárni és egy órával a tűzijáték előtt már ment a helykeresés, helyfoglalás, hiszen az utolsó percekben már minden hely foglalt volt, ahonnan teljes szépségében lehetett szemlélni az égi parádét.
A szervezők az idén is jól megszórták a szombathelyi eget tűzgömbökkel, így az erre fogékonyak elégedetten térhettek haza. Képgalériáinkban a programok mellett a látogatókról készült képeket is megtalálhatják
Olvasóink, archívumunkban pedig a korábbi évek szentivánéji vigasságai is fellelhetők. Jó böngészést kívánunk!
