Miután szorgosan lefutottuk a délutáni és koraesti körünket a Szentivánéji Vigasságokon, még éreztük némi késztetést egy késő esti sétára is. Nyilvánvaló volt, hogy célba vettük a vurstlit, ami inkább már neon-dzsungellé vált estére, sok mosolygós arccal és hordákba verődött tinikkel, baráti társaságokkal.
Egész nap szemeztünk azzal a kerek, óriáskerék-szerű, de attól nagyon távolni rokonnak számító ketyerével, amely a Claudius Hotel mellett ontotta magából a síkitásokat. Kíváncsiak voltunk milyen arcot vág egy "utas" menet közben, épp elkaptuk a pillanatot.
A Republic koncertnek a végére estünk be, amikor kórusban énekelte a közönség a 67-es utas örök slágert. Beálltunk kicsit mi is dölöngélni a sorba, aztán közös képet készített a tömeggel a zenekar (ott vagyunk mi is a kép szélén jobbra, hátul).
A fotó után pedig kezdődött a tűzijáték, így azt is megnéztük magunknak, pár képpel meg is emlékezünk róla. Köztük akadnak a szokványostól eltérő ábrázolások is, a fotós most így látta. Hajnali egykor a tömeg nagy része már elvonult, akik maradtak, azoknak pedig ahogy láttuk hosszú volt az este, még akkor is, ha ez az év legrövidebb éjszakája volt.
