A transzneműség értelmezése eddig is világszerte sokaknál járt tévúton, és ezt az eurovíziós Conchita Wurst-jelenség is csak meglódította: rengetegen gondolják azt tévesen, hogy a transzneműek kivétel nélkül valamiféle magamutogató provokatőrök, akik a "normális" emberek agyára akarnak menni. Pedig ez valójában az egyik legnyomasztóbb személyes börtön, ahol az illető a saját testébe van zárva, miközben egészen másvalakinek érzi magát. Férfiként nőnek, nőként férfinek. Aki nincs benne, elképzelni sem tudja ezt a gyötrelmet.
Vannak, akik ezzel megpróbálnak kínlódva együtt élni, a társadalmi elvárások miatt egy egész életen át hazudva maguknak és a környezetüknek. Mások legalább ruházkodásban igyekeznek közös nevezőre kerülni az identitásukkal, esetleg hormonkezelésekre vállalkoznak. És vannak, akik végül felbátorodnak, és hajlandóak belevágni egy nemváltó műtétbe, hogy végre teljes életet élhessenek. Erre pedig a térségben leginkább Szerbiában nyílik lehetőség.
Ahogy azt a hvg.hu egy konferencián elhangzottakra hivatkozva korábbi cikkében írta, azért lett déli szomszédunk az egyik legkeresettebb ezen a fronton, mert a délszláv háborúban sok férfi szenvedett sérüléseket nemiszerv-tájékon, az orvosok pedig rutint szereztek a rekonstrukciós műtétekben. Ezért ma már a régióban itt érhető el a legjobb minőségű és esztétikájú eredmény.
A Business Insider friss cikke szerint nagyot nyom a latban az is, hogy a nyugat-európai és amerikai orvosokhoz képest itt töredékáron kapják meg a páciensek ugyanazt: hogy végre azzá váljanak, akiknek tartják magukat. Egy olasz férfi például 14 évvel kezdte az átalakító műtétek sorát, Belgiumtól Anglián át Németországig próbálkozott, végül mégis egy belgrádi klinikánál tette le a garast.
És ez nem csak egyedi, ritka eset. Djordjevic évente száz más országból érkező transzneműn végez el ilyen műtétet: japánokon, brazilokon, amerikaiakon, de még Dél-Afrikából is jönnek hozzá. Pácienseinek 85 százaléka nőből férfivá alakító műtétet kér, ami sokkal nehezebb procedúra, mint fordítva. Összesen húsznál is kevesebb olyan hely van a világon, ami a teljes átalakítást vállalja - ez a szerb klinika is közéjük tartozik, de ők cserébe pluszban még képesek az egészet egy füst alatt véghezvinni, nem pedig éveken át húzódó beavatkozások során keresztül.
Bár a professzor tagadja, hogy a pénz lenne a fő hajtóerő, amiért ennyien fordulnak hozzá, az imént említett olasz férfi mindössze 4,7 millió forintnak megfelelő összeget fizetett az életét helyrezökkentő műtétért, szemben a közel 19 millió forinttal, amit Angliában kértek volna el tőle ugyanezért.
De aki ideérkezik, jobb, ha titkolja, miért érkezik ide
A fentebb leírtak azonban igazán ellentmondásosan hangoznak, ha kontextusba helyezzük őket: egy három évvel ezelőtti ENSZ-kutatás szerint a szerb lakosság 49 százaléka tartja már a homoszexualitást is egy olyan kórnak, ami kezelésre szorul.
Belgrádban még 2010-ben is keményvonalas nacionalisták támadtak rá a helyi LMBTQ-menetre, összecsaptak a rendőrökkel, százötven ember sebesült meg, az egész pedig arra mindenképpen jó volt, hogy a döntéshozók elgondolkodjanak azon, hogy az erősen patriarchális alapokon nyugvó, hétmilliós szerb társadalomban esetleg betiltsák a melegfelvonulásokat.
A remény azonban még így sem haldoklik: az ország kormánya 2012-ben beleegyezett, hogy a saját lakosai által kérvényezett nemváltó műtétek költségének kétharmadát állja. Mindeközben Magyarországon a TB mindössze tíz százalékban finanszírozza ezt a típusú beavatkozást.
