Moziba járó és a hazai filmeket (is) kedvelő nézőként 2015-ben tényleg nem panaszkodhatunk! Februárban a Liza, a rókatündér (amely azóta szép csendben 120 ezer látógatónál tart), májusban a (bemutatásakor a magyar látogatottsági statisztika élén végző) Argo 2, júniusban az (osztatlan nemzetközi sikert arató, korszakalkotó és revelatív) Saul fia. Aztán ősz elején a Víkend, pár hete az Anyám és más futóbolondok a családból. A magyar film megint szép lett, méltó régi nagy híréhez... Ezek miatt még a túl sok pénzből és méltatlanul rosszul megcsinált, így aztán érthetően nagyot bukó Veszettek-et, vagy a múlt héten indult, a Czukor Balázs és más színészeinek remek játéka ellenére is visszhangtalanul futó Az éjszakám a nappalod-at is el tudjuk felejteni.
A magyar filmes Mikulás ajándékot hozott
Most pedig nagyjából a Mikulás puttonyából kerül a vászonra Horváth Lili első nagyjátékfilmje. Egy, a bemutatkozó-beköszönő művek között is szokatlanul erősre sikerült, minden ízében nagyon átgondolt, gyönyörű és mélyen humánus alkotás. Ami minden drámai mélysége, hiteles és vállalható valóságábrázoló jellege mellett ráadásul a társadalomkritikus, komolyabb hangvételhez nem szokott nagyközönségnek is érdekes lehet - ha másért nem, hát a finoman és érzékenyen elmesélt romantikus szála miatt.
A nagyon mély empátiáról tanúskodó történet középpontjában egy intézeti múltját éppen maga mögött hagyó fiatal lány, Maja ötéves kisfiáért és a normális, teljes és megélésre érdemes életért folytatott küzdelme áll. Melyet nem csak a körülményekkel, hanem saját gyengeségeivel, indulataival, bizalmatlanságával és naivitásával is vív. Bár a film nem kevés drámai, komorabb színnel is festi meg Maja sztoriját - valahogyan minduntalan érezzük a lánynak (és feltehetően az alkotóknak, főként a pályáját kezdő Horváth Lili rendezőnőnek a) mélységes hitét a jóban, a tisztában (hogy a film egyik központi motívumát is megelőlegezzem, kibeszéljem) a tisztára moshatóságban, megtisztulásban. Az ösztönösen is működő szeretetben és felelősségvállalásban...
Az elsőfilmes diadalmenet folytatódik?
A páratlanul pontosan, talán csak az itt-ott érzékelhető kisebb stiláris bizonytalanságokkal, megbillenésekkel felvezetett cselekmény, annak a kortárs magyar valóságra (külvárosi-vidéki telepi létforma, kényszervállalkozások és vegetálva működő intézményrendszer, életformává váló megélhetési bűnözés stb.) is reagáló részletei mellett a film minden ízében csemege és igazi karácsonyi jutalom a közönségnek. Elementáris, kirobbanóan tehetséges főszereplő (az abszolút nem profi színésznő Vecsei Kinga)mellett erős alakítások sora: a HBO-sorozatokban már sokat bizonyító Thuróczy Szabolcs, a mellékszerepeikben is emlékezetes pillanatokat okozó Börcsök Enikő, Rezes Judit, Lukáts Andor és Nagy Ervin, az amúgy valamikor Szombathelyen végzett szintén amatőr Nyári Pál és a többi új arc. A finom, visszafogott érzékenységgel megoldott és meleg színekkel dolgozó operatőri munka ( Maly Róbert), a (tőle egészen szokatlan stílusban megszólaló) jó filmzene ( Presser Gábor).
Az egy dolog, hogy a film elhozta az 50. Karlovy Vary Filmfesztivál East of the West elnevezésű szekciójának fődíját és egy kritikusi elismerést is, majd Calcuttából az Arany Bengáli Tigris-t - mert ezúttal nem csak a szakmabeliek figyelmére méltó alkotásról van szó. A Szerdai gyerek minden másodpercében szerethető, elgondolkodtató és átélhető mozi. Pontosan olyasmi, amire a színes-szagos-szélesvásznú gigaálmok mellett kitalálták annak idején a filmet: EMBERMESE. Aminek forgatókönyvíró rendezőnője, Horváth Lili, főszereplője, Vecsei Kinga mellett Lukáts Andor és a film vezető producere, Fehér Károly is Szombathely vendége lesz csütörtökön este a Savaria Moziban. Vetítés este 6-tól, közönségtalálkozó 8-tól.