- Kezdjük azzal, amiben ez a kaposvári gyilkosság „más” mint a többi. „Szokatlan” abban, hogy kiagyalója egy rendezett egzisztenciájú családanya. Aki ráadásul saját (volt) nevelt kisfiát, egy kisgyermeket mészároltatott le, valószínűleg hidegvérrel, beszámítható tudatállapotban. Nehéz megérteni, megemészteni, miért…
- Igen, az erőszakos bűncselekmények elkövetése lényegesen gyakoribb a férfiak körében. A statisztikai adatok szerint a nők sokkal ritkábban ölnek. Viszont azt is ki lehet jelenteni, hogy ha gyilkolnak, azt nem ritkán rafináltabban teszik, s gyakoribb az előre megfontoltság is. A kaposvári gyermekgyilkosság valóban nem hétköznapi eset. Az eset külön sajátossága, hogy nő nem saját maga – vagy legalábbis nem egyedül – hajtotta végre a szívszorító tettet.
- Miért is vont be másokat, hiszen később ezzel bukott le…
- Még a legelvetemültebb gyilkos sem szívesen néz szembe az áldozatával; ehhez végtelenül kiégett lélek kell. Ráadásul ebben az esetben P. Erika már több éve közeli viszonyban állt az áldozattal, heti-napi rendszerességgel találkozhattak. Ilyen kapcsolati háttérrel nehéz szembenézni az áldozattal, különösen, ha az egy gyerek. Még ha gyűlöli is – ez a falat egy visszaeső férfi gyilkosnak is megakadna a torkán. Valószínűsíthető, hogy ezt a helyzetet akarta elkerülni vagy enyhíteni a nő, ezért bérelte fel a két hajléktalant. Akarhatott persze alibit is magának, s az sem kizárt, hogy egyszerűen biztosra akart menni: szüksége volt két erős férfire, akik a piszkos munkát elvégzik. Kegyetlenül hangzik, de talán nem ő akart ásni, holttestet cipelni.
- Felfoghatatlan, hogy jut el valaki idáig? Megölni egy ártatlan gyereket?
- Azzal, hogy kiből és miért lesz gyilkos, a kriminálpszichológia tudománya és szakkönyvek sokasága foglalkozik. Az emberben fajtársai életének kioltásával szemben bonyolult és erőteljes gátlások működnek. Valószínű, hogy ez a biológiai, pszichés, szociális és morális gátlómechanizmus lényeges eleme lehetett az ember kiemelkedésének az állatvilágból. Még a magasabb rendű állatoknál sem ritka jelenség, hogy – a szaporodási vagy a fajfenntartási ösztön nyomására, akár csupán egy jobb falat élelemért – fajtársuk életét habozás nélkül kioltják. Az emberben ezzel ellentétben optimális esetben igen erős fék gyanánt működik a „ne ölj” parancsa.
- Miért oltódhat ki ez a parancs?
- Például hirtelen indulatból. P. Erika esetében azonban bizonyára nem ez lehetett a kiváltó ok, hiszen róla úgy hírlik, hogy heteken át tervezte a gyilkosságot. Vannak persze olyan sajátos idegrendszeri állapotok, betegségek is, amelyek hatására ez a fék meggyengül. A kriminalisztika ismer olyan nagy port felvert eseteket, amikor például az agyban, a mandulamagban növekvő daganat, vagy itt lezajló oxigénhiányos agysejtkárosodás vezet az agresszió kontrolljának megszűnéséhez. Az ilyen ritka szervi elváltozások mellett persze komoly szerepe lehet az érzelmi-indulati háttérnek, az egyén szocializációjának is. Elképzelhető – bár biztosat egyelőre nem tudhatunk erről -, hogy az elkövető hölgyben évek óta forrtak valamiért az indulatok.
- Tételezzük fel, hogy a hölgy beszámítható tudatállapotban tervelte ki a gyilkosságot. Mi lehetett az a nagyon erős belső motiváció, ami kioltotta a „ne ölj” elemi parancsát? Olvasni, hogy korábban együtt élt az áldozat édesapjával. A pár anno Szita Bencével, Sándor korábbi házasságából származó nagylányával, Lillával és Erika kisfiával lakott együtt. A két fiú azonban nem jött ki egymással. Néhány hónap után a férfi úgy határozott, jobb, ha különmennek.
- Elképzelhető, hogy P. Erika hónapok óta őrlődött, megoldást akart találni arra, hogy a férfival újra szorosabbra tudja fűzni a szálakat. Visszacsinálni azt, aminek vége szakadt. E szinte megszállott állapotban könnyen adódhat a sommás megállapítás: egyértelműen Bence tehet mindenről.
- A kisfiú bűnbak lett, aki ráadásul a nevelőanya fiával sem jött ki…
- Elképzelhető, hogy amennyiben a hölgy huzamosabb ideje, szinte rögeszmésen foglalkozott Bence vélt felelősségével a kapcsolat megromlásában, a végén már maga is teljesen logikusnak és elfogadhatónak tartotta a feltételezést, hogy a kisfiút likvidálni kell, hiszen ő minden baj forrása.
Az sem mellékes tény, hogy ez a kisfiú – ha úgy tetszik – úgy került ebbe a családba, mint Pilátus a Credoba, hiszen senkinek sem vér szerinti rokona. Kellő információk híján sok kérdés merül fel az emberben.
- Van egy féltestvér is, Lilla, aki P. Erikával, hiába szűnt meg a kapcsolata Sándorral, bizalmi viszonyban volt. Aki ráadásul a bűncselekményt megelőzően P. Erikánál lakott. Nagyon zűrzavarosak ezek a családi szálak…
- Kívülállóként gyanítom: annak, hogy a történet idáig fajulhatott, egyik alapvető oka az interperszonális, családon belüli kapcsolatok, érzelmi szálak bonyolult kuszasága.
Manapság nem csupán a széthullott, csonka családokban gyakoriak a pszichés zavarok, hanem legalább ennyi lélektani probléma adódik az úgynevezett mozaikcsaládok viszonyrendszerein belül is. Ezek a mozaikcsaládok úgy jönnek létre, hogy a felnőttek összeköltöznek, hozzák innen-onnan gyermekeiket, aztán egy ideig együtt élnek. Később pedig – akár már közös gyermek születését követően – gyakran állnak elő még ennél is bonyolultabb formációk. Ezek a mozaikcsaládok sokszor nagyobb lélektani drámák lehetőségét hordozzák magukban, mint az „egyszerű” csonka családok. Ebben a kaposvári „családban” (ha egyáltalán a történtek fényében ildomos e szó használata) valóban különösen bonyolult viszonyrendszerekkel szembesülhetünk, amelyek jóval kiszámíthatatlanabbak, nagyobb feszültséget hordozhatnak, mint egy átlagos családban.
- Talán, mert az egymáshoz fűződő kötelékek ideiglenesek, így nem erősek.
- Lazák, sérülékenyek és illékonyak ezek a kötelékek; a gyerekek a szülőkkel sodródnak, vagy egyszerűen légüres térbe kerülnek.
A kaposvári figyelmeztető jel is lehet: a zűrzavaros családi háttér áldozata ugyanis leggyakrabban a gyermekek, az ő pszichéjük sínyli meg leginkább az nyugtalan, változó, kiforratlan viszonyokat. A tragikus sorsú kaposvári családban ugyanakkor mégis adott volt egy kiegyensúlyozott, jól tanuló, „problémamentes” gyerek; ő volt Szita Bence. Ebben az esetben tehát a felnőtt nőszereplő lehetett az, aki a helyzetet – talán törést szenvedett párkapcsolatát - nem bírta elviselni, s végzetes tettre ragadtatta magát.
- A másik szál, amelyet szintén nem hagyhatunk szó nélkül, hogy ma Magyarországon százezer forintért fel lehet bérelni egy vagy két hajléktalant. (P. Erika ugyanis két kaposvári hajléktalant bízott meg a gyilkossággal, állítólag kétszázezer forintért: az 57 éves B. Józsefet és a 41 éves K. Józsefet)
- Valóban sokkoló információ, amely mellett nem szótlanul elmenni. Úgy gondolom, mindez a mindennapjainkban egyre közelebbről tetten érhető nyomorúságból is adódhat. Hajléktalanok ezrei élnek úgy a pokol legmélyebb bugyraiban, hogy lehetőségeik, kilátásaik a nullával egyenlők. Az önfenntartási ösztön azonban ilyenkor is parancsoló erővel munkál az emberben. Úgy tűnik, ez egyre gyakrabban elég ahhoz, hogy csekély külső nyomásra, akár „egy tál lencséért” felülíródjék a „ne ölj” tiltómechanizmusa.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
