Nincs nagy tülekedés, szellősen feltöltődnek a széksorok: jobbára kurzushallgatókkal, több száz szemináriumi fiatallal, akik a világ különböző részeiről az újzenei kurzusok miatt utaztak Szombathelyre. A közönség soraiban a helyiek képviselete szerényebb, hiába a 29 év, a szervezés is budapesti. A városban kevesen veszik észre, azok közül is alig pár embert mozgat meg, hogy itt épp Magyarország egyik legfontosabb zenei eseménye zajlik. És ezt nem mi, koncertélvezők állítjuk, ez tény. Erről mesélt bevezetőjében a Bartók Rádió műsorvezetője is, aki az élő helyszíni közvetítést vezette.
Mert a Bartók Fesztivál és Szeminárium tényleg fontos, nemcsak a múltban, a jelenben is, nemzetközileg eseményszámba megy. Olyan zenei rendezvény, amiről a világ minden pontján hallottak, beazonosítanak bennünket, magyarokat és Szombathelyt (és túlzás nélkül Magyarországot). Az idei szombathelyi szemináriumra egyébként rekord számú érdeklődő jött el, tíz professzor több mint százötven fiatalnak tart mesterkurzusokat. A jelentkezők a világ minden részéből érkeztek, hogy a bartóki életművel ismerkedjenek.
Berlin, Szöul, Torontó után egy szombathelyi Eötvös premier
Okoskodás helyett nyissunk meg magunkat, és hallgassunk bele a Bartók Rádió tegnap esti adásába, érdemes (itt letöltheti). Persze élőben egészen más volt látni a hajlott hátú gordonkaművész-fenomént, Perényi Miklóst, amint Eötvös Péter Gordonkaversenyét játszotta. Egy igazán mai darabot, amelyet Eötvös 2011-ben írt a berlini filharmonikusok kérésére, úgy, hogy az együttes kifejezetten Perényi Miklóst kérte fel a szólóra. A darab egy párbeszéd, amely kilenc csellista közt zajlik. A hazai szombathelyi premieren nem csak jelen volt Eötvös Péter (hiszen ő a karmesterkurzus vezetője is), hanem a zeneszerző erre az estére kicsit igazított, a szombathelyi csellistákra is szabta a darabot. Akik Perényi mögött foglaltak helyett, és akiket nagy dicséret illet. A darabról még annyit, hogy férfi néptáncok ihlették, és széki muzsikára épült, de nem feldolgozás, a zeneszerző idézetszerűen használja a népi motívumokat. Különleges és nehéz munka várt az ütősökre is, a dobverőket ütik össze, tapsolnak – ettől aztán kicsit táncházi a hangulat.
Kifejezetten nekem tetsző volt a következő darab, Ligeti György Mysteries of the Macabre című operájának átirata is, Horváth Bence szólójával: amelyet a zeneszerző úgy komponált át, hogy a szoprán áriákból trombitaszólókat kreált. Fontos szerepet kapnak ebben a darabban is az ütőhangszerek. A hetvenes években született darabot csak a „Nagy kaszásként” emlegetik, amely a hatvanas évek hedonisztikus életszemléletének kritikája, drogokról elnevezett szereplőkkel, szürreális fekete humorral. Zenésztől és hallgatótól is komoly koncentrációt igényel, de megéri.
A folytatásra sem lehet panasz: az éjszakában még két múlt századi magyar klasszikus újzene, a két nagy öregtől, Bartóktól és Kodálytól, egy–egy szvit (A fából faragott királyfi és a Háry János). Kemény falat mind a kettő, dicséret a zenekarnak, ahogy kitartóan, remek formában végigcsinálták ezt a tömény maratoni estét.
Érdemes figyelni a folytatásra is
A folytatásban, ma este és a jövő héten is, kortárs őrületek, ahány este, annyi izgalmas, kísérletező, újszerű koncert, ha nyitottak vagyunk a legmodernebb zenére, akkor hajrá, irány Szombathely. Részleteket itt talál…
