Kezdjük azzal, hogy zavarban vagyunk, ha a közönség létszámát kell megbecsülnünk a főtéri koncerteken. Múlt heti szösszenetünk Felcsavartuk a Főteret – Kétezer emberrel házibuliztunk 2009. July 26. 11:16 után az egyik szervező azt mondta, márpedig nem kétezer, hanem legalább ötezer volt a lélekszám, úgyhogy nem írtunk igazat.
Voltunk vagy többtízezren…
Tényleg nehéz megbecsülni, de mi azt a múlt heti ötezret most is túlzásnak érezzük, meg is jegyeztük, úgy számolnak, mint a politikusok, akik akkorára teszik a nagygyűlések résztvevőinek számát, hogy annyi ember már el sem fér az adott területen. A koncert létszáma meg azzal okoz zavart, hogy nem tudni, a Főtéren sétálók közül hányan lettek volna ott a koncert nélkül is.
Szóval, most kijavítva hibánkat, leírjuk, a tegnap esti koncerten legalább 85 ezren voltak. Ennyi ugyanis Szombathely lélekszáma. Mindannyian a koncert miatt voltak a városban, azok is, akik a Lófej kocsmában töltögették magukba a habzó seritalt, és azok is, akik a Derkovitson az Anita presszó pultjait támasztották. Legyünk nagyvonalúak…
De félre a cinizmussal, tényleg tele volt a Főtér. A sörsátor pultosai nem tanultak az előző koncertek rossz tapasztalataiból, így a környékbeli kávézók, sörözők forgalmát javították. Egy ismerősünktől megtudtuk, egy másik vendéglátóhely is fel akart állítani egy sátrat, nekik viszont csak úgy engedélyezték volna, ha csak a minőségi ír söröket csapolják, amelyeknek az ára, ugye, olyan ezer forint körül van korsónként. Nehogy már konkurenciát csináljanak a bénázóknak. Nesze neked, szabadversenyes kapitalizmus…
A nagyérdemű bulizni vágyik
Így aztán mi is meglátogattunk a koncert előtt, közben és után főtéri helyeket, ahol le lehetett ülni, kétperc alatt megtörtént a kiszolgálás és nem volt hiba a sör hőfokával és minőségével sem. De ez legyen a mi szubjetívumunk…
Szóval, tele volt a Főtér, egy pozitív dologra még azért felhívnánk a figyelmet. A tér szélén most mobilvécéket is felállítottak, miközben nyitva volt az ingyenes és nyilvános illemhely is. Fontos dolog, hiszen – idézzük a Mátrixból a merovingit – ok és okozat, ami bemegy, annak ki is kell jönnie.
És, hogy miért is foglalkozunk ennyit a sörkultúrával, és egyéb vonzataival? Egyszerű a válasz. Nyáreste bulizni vágyik a nagyérdemű, ezért hagyja ott a kényelmes kanapét, válik meg rövid időre a távkapcsolótól, és csinál úgy, mintha igazi városi polgár lenne. Közösségbe megy, sétálgat, kalapemelve köszöntget az ismerősöknek, poharazgat, egyszóval minden erejével igyekszik jólérezni magát. Mindehhez pedig körítés kell. Nem csak a nagyot szakítani akaró vendéglátósok, hanem zenekarok, műsor, cirkusz. Lehetőleg habkönnyű, könnyen emészthető. Nos, ez az, amiből hiány volt szombat este.
Sikeresnek kellett volna lennie
Múlt héten az Ocho Macho rendesen ki is szolgálta Felcsavartuk a Főteret – Kétezer emberrel házibuliztunk 2009. July 26. 11:16 ezeket az igényeket, most viszont nem működött a dolog. Már az előzenekar, a Tizenhét sem hozta a legjobb formáját, szétesőben volt az egész, kilométerekre sütött az erőltetett jókedv. Pedig az alaprecept jó, a lendületes ska, a négytagú fúvósszekció (apropó, miért kell két harsonás?), mind arra predesztinálja a dolgot, hogy sikeres legyen.
Nem lett az. Nem tudjuk megmondani miért is pontosan, de nem volt az igazi. Érezte ezt a közönség is, állandó mozgásban volt a Főtér, szinte nem is lehetett megállni egyetlen pillanatra sem, mert máris fellökték az embert. Gyenge egy óra után aztán vége lett az imitált jókedvnek, bő egy órás átszerelés következett, mi meg elmentünk sörözni…
Nagyon vártuk a KFT-t. Pedig stílusa soha nem lopta be magát a szívünkbe, de újszerűségük, pimaszságuk, szókimondásuk úgy hasított bele a nyolcvanas évek elejének langyosuló zenekultúrájába, mint ahogyan tette azt húsz évvel korábban a Beatles és a Rolling Stones. Aztán némileg később ők is elmentek a slágergyártás felé, hiszen kell az a népszerűséghez. Ők már 1981-ben leírták, elénekelték, hogy „bábu vagy, valaki irányít”, meg hogy „nyisd ki a szemed”. Számaik döntő többségében tényleg magvas gondolatok bújtak meg, körítve mindezt egy pimasz zenei stílussal, amitől a tradicionálisok haja is égnek állt.
Bennünk volt a hiba?
Most viszont egy fáradt, megöregedett csapat benyomását keltették, annak ellenére, hogy Laár András és Bornai Tibor megörvendeztetett minket mélyen szántó verseivel is. Nem is lett volna ezzel semmi probléma, ha egy klubban adják elő ezeket a dolgokat, értő és figyelő közönség előtt.
Itt viszont bulizásra vágyó tömeggel szembesültek, aki nem kapta meg, amit akart. Nem volt össznépi összeborulás, ereszdelahajam, együtt dobbanó szív. Semmi nem volt, csak egy halkan szóló, jobbra érdemes művészcsapat, tébláboló tömeg, sörből kifogyó sörsátor. Pedig minden komponens többre lett volna hivatott. Lehet, hogy bennünk volt a hiba…
