Szombat este fél hét körül erős gondolkodóba esünk, napszemüveget vagy esernyőt vigyünk-e magunkkal. Előbbi mellett döntünk, már csak praktikussága miatt is, a napszemüveget zsebre is lehet rakni.
Mint egy Orbán Viktor nagygyűlésen
A Főtéren a szokásos kép fogad bennünket, a Városháza előtt násznép gyülekezik, körülöttük meg a bámészkodók. Egy pillanatra megállunk mi is, kedves jelenet zajlik előttünk, harmincas kispapa tolja a gyerekkocsit, benne két év körüli tündérke, a láthatóan megint gyerekáldás előtt álló kismama simul párjához:
Emlékszel, amikor a miénk volt?
– mutat az kisétáló ifjúpárra.Persze
- simogatja meg a férfi.
De az idilli kép helyett a hétvégére már hagyományosan koncerthelyszínként működő tér felé irányítjuk tekintetünket. Ismerősünk mondja:
Rohadt sokan vannak.
Hát, ha a jelző nem is éppen ide illik, de tény, tele van a tér.Mint egy Orbán Viktor nagygyűlésen
– teszi hozzá cinikusan. Na ja, de akkor ötezer emberről beszélnének, most pedig megegyezünk abban, hogy olyan másfél vagy kétezren lehetnek. De hagyjuk az átkos politikát, itt sokkal fontosabb dolgok fognak történni.Gyorsan kihasználjuk a sörsátor előtti légüres teret, a múltkori tapasztalatok „Én leszek a trubadúr, te meg a mikrofonhős” – Agora fesztivál Szombathelyen 2009. July 05. 12:11 után nem vagyunk biztosak benne, hogy később is sörhöz juthatunk itt. A sör hideg, a hangulat pedig egyre forróbb – hogy ilyen képzavarral is éljünk. Műemlékvédő ismerősünk támasztja fehér szakállát a pultnak, azt mondja, régen erről a zenéről szóltak a házibulik. Igen, közben a színpadon a Blackbirds, azaz a Fekete Madarak nyomulnak, állításuk szerint Beatles-tribute bandáról van szó. Van is benne valami, csak kissé félreértik a dolgot, a műsor jó részét a Beatles szétválása után született szólólemezek anyagai adják. De ne fanyalogjunk, meglepően jól szól a dolog, pedig azt ígérték, eredeti hangszereket, erősítőket használnak.
Otthon érezzük magunkat
Bencével, a Zaporozsec zenekar főemberével nézegetjük a cuccot, tényleg azok a márkák, de vadiújnak látszanak. Hiába, a bevált dolgokat ma is gyártják, mondjuk, aztán kicsit nagyképűen utalunk saját hangszerünkre, ami a Fender cég 1958-as modellje alapján készült.
Azért a színpadon látni némi antagonizmust, a Fekete Madarak világos sportzakóban ügyködnek, hát, a Beatles sokféle szerkóban játszott, de ilyenben speciel nem. De azért lelkesen a fiúk, fehérszakáll is teljesen beleéli magát, szól az Egy nehéz nap éjszakája. Sétálunk egyet két sör között, valóban olyan a dolog, mint egy nagyméretű házibuli. Otthon érezzük magunkat.
Másfél óra múlva aztán vigyorogva fogadjuk az Ocho Macho intróját. Füsttel telik a színpad, szól az ellenponton alapuló reggae zene a hangfalakból, úgy jönnek be a fiúk, mint a világsztárok. Hát ennyire talán nem kellene, gondolkodunk el, de aztán kapjuk az infót, itten most koncert DVD forgatása zajlik. Szóval, elsősorban nem nekünk, hanem a kameráknak játszanak.
Bejön a hupogós csürhefíling
Jól szól a hupogós csürhefíling A hupogós csürhefíling – Lemezbemutató Ocho Macho koncert 2008. December 31. 14:01 , tényleg kinőtte magát. Még a Commandante Che Gevara alatt sem kommunistázik senki, pedig a koncerteken mostanában ez a divat. Önálló életet élnek a fúvósok, a két ütős hozza rendesen a latin-amerikai életérzést. De megint csak vigyorognunk kell, Marci, a basszusgitáros napszemüvegben téblábol a színpadon, nem hisszük, hogy látna valamit is.
De neki nem látnia kell, nyugszunk meg, amit tennie kell, meg is teszi. Zenél. Mint a többiek is, a dolog itt nem szól másról, mint az életörömről, az együttlétről. Mint a házibuliban.
Barátunk kilencéves kislányát vigasztaljuk közben, hogy a tömegben mi sem látunk, Hanna lelkesen felajánlja, hogy apja a nyakába vesz minket. Indokolja is: őt is szokta. Megint csak vigyorgunk egyet, aztán elmegyünk sörért. Közben látjuk, érzékeljük, hogy a Főtér egy nagy, színes és jókedvű kavalkád. Próbálunk belekötni a dologba, de nem megy. Arról szól, amiről szólnia kell: élő, lüktető közösségi tér. Bárcsak mindig ilyen lenne.
A koncert végét már nem várjuk meg, a közeli kávézót vesszük célba, hátha később nem jut hely. A lényeg, jó volt ez a szombat este, reméljük, a hátralévő félnyár is hasonlókkal kényeztet el. Persze, nem kell messze mennünk, jövő héten KFT koncert. Ott a helyünk.
