Mik azok a dolgok, amiket átvehetnénk egy külföldi nagyvárostól - a példánkban Londontól? Nem irreális dolgokra gondolunk - hiszen egy tízmilliós és egy nyolcvanezres lakosú település között alapvető különbségek vannak, amiket el kell fogadnunk -, hanem olyan dolgokra, amiket idővel meg lehetne itt is valósítani.
1. Mentalitás
Közismert tény hogy a magyarok büszkélkedhetnek a legpesszimistább hangvételű himnusszal, és való igaz, hogy szeretünk panaszkodni egymásnak mindenféle gondunkról és bajunkról.
Külföldön ismerősökkel és ismeretlenekkel csak szép és kellemes dolgokról illik beszélni, mosolyogni és kérdezősködni. Valóban jobbá teszi a napunkat az, ha megpróbáljuk a dolgok pozitív oldalát nézni, és azt is halljuk, hogy másokkal milyen jó dolgok történnek. Az igazi problémáinkat pedig megtartjuk a legbensőbb baráti körünknek és a szűk családunknak.
Ez nem csak magánéletben, de a szolgáltatóiparban, a munkahelyeken is így működik. Káromkodni, illetlenül beszélni a professzionális életben abszolút tilos, a boltokban mindenki mosolyog, jó napot kíván, megkérdezi hogy vagyunk, miközben lehúzza a vonalkódokat.
Persze ez is csak felülről lefelé működik, hiszen Angliában a főnök is pont ugyanolyan kedves minden alkalmazottal, mint amit ő elvár, hogy milyenek legyenek az alkalmazottak a vásárlókkal. Sose hallasz külföldön olyat egy munkahelyen hogy “Csináld meg ezt, csináld meg azt!”, mindent szépen kérnek tőled és megköszönik ha megcsináltad, mintha normális emberek lennénk, akik együtt dolgoznak, nem egymás felett, meg alatt.
2. Egészséges életmód
Minden tiszteletem a magyar konyha előtt, de őszintén meg kell hogy valljam, egy-egy kuriózumunk nem tartozik a legegészségesebb ételek közé. A jó zsíros kenyér, a szalonnás túrós csusza, vagy épp a töpörtyű nem kedvez éppenséggel az egészségnek, ahogy az a jó szokásunk sem, hogy mindent kenyérrel eszünk.
El bírnám viselni, ha a szombathelyi éttermek kínálatában is több helyet kapnának a diétás ételek. Személy szerint áthoznék pár sushizót és (igazi) ázsiai éttermet Londonból.
Ezen kívül egy Fő téren átmenő bicikliút se fájna senkinek, nem az a csöpp, ami a rövid oldalán köti össze a teret, hanem egy olyan, ami hosszanti irányban fut. Tényleg, igazából kit veszélyeztetnénk ezzel, nem elég széles az, hogy biciklis és gyalogos békében megférjen?
3. Kerületek
Londonban jól átlátható kerületekre oszlik a belváros, hol eszünk, hol iszunk, hol táncolunk, hol lézengünk a parkban. El tudnám képzelni azt, hogy Szombathelyen is ilyen kerületekre osztjuk a belvárost: a Fő teret és a Kőszegi utcát meghagynánk bevásárlónegyednek, míg a Rákóczi utcából az éjszakai élet központját (Soho) alakítanánk ki.
Az Uránia udvar lehetne a China Town és Leister Square, ahol az éttermeket találnánk. Az Apperitivo mellé megnyitnánk itt a Vépre vezető úton lévő Mad Max kistestvérét, valamint a Piacnál lévő Bingó párját is Bingó Late néven. Valamint újra kinyitnánk a Babbó Pizzériát, ahol régen a legjobb brokkolis pizzát lehetett enni.
4. Lehetőségek
A fiatalokat megtartani a legnehezebb, hiszen jelenleg viszonylag kevés a lehetőség. Ha Szombathelyen lennének olyan munkahelyek, sikeres vállalkozások, ahol érdemben el tudnának helyezkedni, lehet meg is fordulna a fejükben, hogy itt maradjanak.
Egy kósza ötlet lehetne, hogy kihasználnánk, hogy Magyarországra amúgy is szeretnek jönni a filmesek, példa erre a Ság helyen forgatott Eragon, vagy épp Katy Perry budavári videoklipje. Ha Szombathelyen megfelelő lenne az infrastruktúra, stúdiókkal, szakemberekkel, akkor lehet, hogy idecsábítanánk a forgatásokat.
5. Divat
Amit nagyon szeretek a nagyvárosokban, és ez már egy kicsit Budapestre is igaz, az a divathoz való hozzáállás. Az, hogy rajtad kívül még tízmillió ember él a városban, azt jelenti, hogy senki nem fog azzal foglalkozni, hogy rajtad éppen milyen ruha van. Így az embereknek nem kell valós vagy vélt öltözködési elvárásoknak megfelelniük, helyette abban járnak, amikben ők jól érzik magukat. Ez lehet farmer és fehér póló, vagy zöld haj, mell alatt lenyisszantott póló és magas derekú csőfarmer.
Gyakran hallok Szombathelyen embereket arról pletykálni, ki hogy öltözik, emberek illetlenül bámulnak az utcán egy-egy fiatalt, mert épp merészebben öltözött fel, vagy másféle divat szerint. Ha valaki nem meztelen, illetve nem büdös és mocskos ruhákban jár, onnantól szerintem nem probléma, hogy milyen színű, márkájú, vagy szabású ruhát visel. Ilyen nehéz lenne leszakadni a témáról? Elvégre nem a ruha teszi az embert.
