A győztesek nevét felvésik egy dicsőségtáblára, amit nap mint nap láthatnak a mellette elhaladók. Sokszor nyert már az ELTE olimpikon alumnia, Csere Gáspár is. Ő most díszvendég volt, nem futott, de bejelentettékn, hogy az egyetem támogatja a Tokiói Olimpiára való felkészülését. Ugyancsak jelen volt Zemen János – igaz, most edzőként – egykori kiváló középtávfutó, aki annak idején, 1976-ban döntőt futott 1500 méteren a Montreáli Olimpián.
A résztvevőket köszöntötte többek között prof. Borhy László, az ELTE rektora, majd maga is rajthoz állt és közvetlen munkatársaival együtt teljesítette a távot. A szombathelyi kampuszt két kiváló hosszútávfutó Kovács Attila és Jacsev Sámuel képviselte. A rajt után hamar kialakult egy négyfős élboly, akik komoly iramot diktálva egyre nagyobb előnyre tettek szert. A táv második felére viszont már csak a két szombathelyi fiú volt az élen. Sajnos a kerékpáros felvezető nem állt a helyzet magaslatán, nem tudta tartani a kemény iramot, később még a lánca is leesett. Így a nagy fölénnyel vezetőknek meggyűlt a baja a tájékozódással. Ezt is sikeresen leküzdve ők ketten hajrázhattak a győzelemért, amit csak a célfotó által érzékelt különbséggel nyert Samu.
A végelszámolásnál mindketten 3-3 érmet vehettek át: az abszolút sorrend, az egyetemisták, illetve az ELTE hallgatók közötti rangsor alapján.
Tavalyi látogatása alkalmával prof. Borhy László rektor úr említette nekem ezt a versenyt, mondhatni, hogy invitált is bennünket a részvételre. Láthatóan büszke volt a rendezvényre, az ELTE egyik tradicionális programjaként említette. Az eredményhirdetésnél kiderült, hogy Koszár Zsolt személyében tavaly is szombathelyi győzelem született. Akaratlanul is hagyományt teremtettünk, ha erőnk engedi jövőre sem adhatjuk alább
– mondta Kívés István edző.
