Bár még messze van az év vége, kijelenthetjük, megvan az az interjú, ami a legnehezebben jött össze. Pedig semmi extra nem volt, csak hol egyikünknek, hol másikunknak nem volt jó az időpont. Közben jöttek a karácsonyi ünnepek, a munkával kapcsolatos elutazások. Már kínunkban nevettünk Csapláros Andreával, a Savaria Múzeum igazgatójával, amikor telefonon megállapodtuk a következő időpontban, ami előtt minden bizonnyal majd megint közbejön valami. A kreatív és átgondolt forgatókönyv az volt, hogy sétálgatunk fel-le a felújítás alatt lévő Szombathelyi Képtárban, és közben érkezik a hangulat és az ihlet a kérdésekhez és a válaszokhoz. Ehhez - és a nagy előkészületekhez - képest az irodából a fűtetlen földszinti folyosóig jutottunk el, ahol lecövekeltünk, és annyira lekötött minket a beszélgetés, hogy egy tapodtat sem mozdultunk.
Mi ez a zaj a fejünk felett?
Támogasd a Nyugat.hu-t!
A Szombathelyi Képtár felújítás alatt van. A munkák október közepén kezdődtek. A leglátványosabb az épület külsejének változása lesz. Lekerülnek a homlokzatról a nagy fehér mészkőlapok, amikkel már mindenképpen kellett valamit csinálni, mert elengedett a rögzítésük és potyogni kezdtek. Eddig nagyon nehéz volt kifűteni ezeket a nagy tereket, de most kicserélik a régi nyílászárókat, szigetelnek, és új szigetelést kap a tető is. Már több helyen befolyt a víz a kiállítótérbe, többen lefotózták a színes lavórokat és vödröket, azt hitték, azok is a műtárgyak. Sokaknak tetszett.
Belül nem is változik semmi?
Sajnos nem lesznek nagy átalakítások. Megújul a világítás, ami egy múzeum esetén fontos szempont. Mind az időszaki, mind az állandó tárlat új fénytechnikai eszközöket kap, másként néznek majd ki a kiállításaink. Az emeleten kicseréljük a régi padlószőnyegeket és itt a földszinten új pult épül. Új lesz a tűz- és villámvédelem is. És nagyjából ennyi.
Ez maga a hardver. És a szoftver? Úgy értem lesznek változások a működésben, a kiállítások jellegében?
A modern világítástechnikával alapjaiban változik meg a kiállítások hangulata és jellege. A termek kialakítása nem változik és sajnos nem lesz légkondicionálás sem. Azaz olyan kiállításokat, ahol szigorúak a klimatikus előírások, továbbra sem tudunk idehozni.
Akkor itt az idő, hogy mélyebbre ássunk. Hány fizetős jegyet adnak el évente a Képtárban?
A Savaria Múzeumhoz tartozó intézményekben 65 ezer körül volt tavaly az összes jegyeladás. Ezek közül 14 ezer diák volt, akik itt is megfordultak. Merthogy a jeggyel öt kiállítást nézhetnek meg, és a Képtár - az Iseum mellett - nagyon kedvelt helyszín.
Abban azért egyetértünk, hogy a helyi felnőtt lakosok közül kevesen jönnek.
A Képtár kiállításmegnyitói népszerűek, olykor több száz embert bevonzanak. Ezek társadalmi események, ahol lehet találkozni a művészekkel és lehet egymással kommunikálni. Ezekből jön össze a látogatóink 60-70 százaléka.
Ez egy hatalmas épület, amit fűteni, takarítani, világítani kell, nem is beszélve a tartalomról. Talán tabukat döntögetek, de meg kell kérdeznem: így utólag visszanézve nem volt hiba ezt annak idején ide, Szombathelyre építeni?
Múzeumot soha nem hiba építeni. Már sokszor elmondtam azt a klasszikust, hogy amikor a második világháborúban Churchillnek azt javasolták, hogy zárják be a múzeumokat, adják el a tárgyakat és a pénzt költsék el fegyverekre, azt válaszolta, hogy: jó, de akkor minek élünk? Mi is mondhatjuk, hogy nem kellenek a múzeumok és a kulturális programok, de akkor én is megkérdezem, hogy miért is vagyunk itt. Azt se felejtsük el, hogy másfél évszázad után ez volt az első olyan épület Magyarországon, amit képtárnak építettek. Így akkor - és még most is - messzemenően megfelel a modern kiállítások támasztotta követelményeknek. Amikor a Munkácsy-kiállítás kapcsán itt járt Pákh Imre, el volt ragadtatva a helyszíntől, mondván, jobban élnek itt a képek, mint a Szépművészeti Múzeumban.
Ha már előjött: miért nem lehet most idehozni egy Munkácsy-kiállítást?
Mert nincs klíma.
És nem is lesz?
A második ütembe van betervezve. De ne ragadjunk le a Munkácsy-kiállításnál, mert van például textiltriennálénk, ami minimum megüti ezt a szintet, és ezt a szakma el is ismeri. Ez egy hatalmas nemzetközi kiállítás, ahova háromévente a világ minden tájáról érkeznek a művek és művészek.
Én ezt értem, de a városlakókat hogyan lehetne becsábítani?
Szerintem nem igaz, hogy nem jönnek be a helyi lakosok, de ez kétségkívül rétegműfaj. Azt vettük észre, hogy azok a kiállítások mozgatják meg az embereket, amelyek vagy Szombathely körül mozognak vagy pozitív érzelmeket keltenek. De azt is be kell látni, hogy pénzügyi vonzatok is vannak. Mert hiába is felelne meg minden követelménynek a múzeum, az esetlegesen ideérkező műtárgyaknak hatalmas szállítási, biztosítási és installációs költségei vannak, amelyek 40-50, sőt 100 milliós tételek lehetnek. Ezeket valakinek ki kellene fizetnie.
Amikor a múltkor itt jártam
sajtótájékoztatón
Külső és belső mocorgás a Szombathelyi Képtár körül
2019.
December
10.
16:20
, nagyon elkeseredtem, amikor hallottam, hogy a Képtárnak gyakorlatilag egyetlen forintja nincs arra, hogy gyarapítsa a gyűjteményét. Ez szörnyű, nem?
Igen, de ez nemcsak a Képtárra vonatkozik, hanem a Savaria Múzeum összes tagintézményére, sőt gyakorlatilag az összes vidéki magyar múzeumra. Ha nem lennének NKA-s és egyéb pályázatok, képtelenség lenne bővülnünk. De szerencsére vannak és elég sikeresek vagyunk a pályázatokban. És jelentős a donáció is, különösen a textilek terén, ahol egy-egy mű értéke 4-5 millió forint.
A múltkor azon is meglepődtem, hogy
milyen olcsók
Külső és belső mocorgás a Szombathelyi Képtár körül
2019.
December
10.
16:20
ezek a pályázati művek. Eszmei értéknek 80 ezertől 400 ezer forint volt feltüntetve.
Ez igaz, de lehet, 10 év múlva nagyon drágák lesznek. Egy modern gyűjtemény másként működik, előre kell nézni, hogy merre mozdul el a piac. Nagyon kevés olyan képünk van, amelyek értéke csökkent; a túlnyomó többség ára emelkedik. De én örülnék a legjobban, ha a Savaria Múzeumnak minden évben lenne 10 millió forintja, amiből azt vásárolhatnánk, amit mi szeretnénk.
És ez teljesen reménytelen?
Hát
…Csak mert nemsokára tárgyalja közgyűlés a költségvetést.
Megelégednénk azzal, ha az idei költségvetésünk úgy alakulna, ahogy szeretnénk, mert akkor biztonságban tudjuk az új év kiállításait. Ebben nincs bent képvásárlás.
Nem az lenne a normális, hogy itt van ez a szép épület, van egy kis pénzünk, veszünk egy-két képet valamelyik művészeti vásáron, aztán ha ügyesek vagyunk és szerencsénk van, felmegy az ára, gyarapodik a város vagyona? Ha meg nem, akkor is van egy szép vagy érdekes képünk, hadd nézegessék a városlakók és az ide látogatók.
Azért ez nem egészen így van. Ha lenne pénzünk, akkor is egy elég hosszú és bürokratikus módja van a képvásárlásnak, szakértői bizottsággal, gyűjteményezési stratégiával stb. Közintézmény vagyunk, akik a város vagyonát gyarapítjuk.
Hogyan nézne ki a Képtár számára egy ideális költségvetés?
Mindenekelőtt egy jóval nagyobb személyzettel. Egy kiállítást akkor tudunk összerakni jól, ha van mögötte komoly tudományos háttérmunka. Ez olykor több évet is igénybe vesz. Amióta engem kineveztek igazgatónak, van tudományos igazgatóhelyettes, de minden egyes kiállításhoz kellene lennie egy szakmai vezetőnek. Textilben és kortárs művészetben el vagyunk kényeztetve ugyan, de még két más szakértőre is szükségünk lenne, és már most el kellene kezdeni kinevelnünk a mostani szakértőink utódait, ami újabb három fiatal munkatársat jelentene. Emellett kellenének még gyűjteménykezelők is. Ennyi lenne az alap, amire lehetne építeni. A látogatók fogadása jelenleg kollégáink és a Múzeumbarát Egylet segítségével megoldott, de néhány fiatal kolléga ezen a területen is elférne, akik végig tudnák járni azt a ranglétrát, amelyet annak idején mi is megjártunk. És akkor nem beszéltünk még az olyan háttérről, mint a takarítás. Bízom benne, hogy a második ütemben megvalósul egy olyan teraszos kávézó, ahova be lehet majd térni, és ahol napi- és hetilapok, képzőművészeti folyóiratok veszik körül a látogatót. Egy ilyen hely nemcsak a Képtárra, de az Iseumra is jó hatással lenne.
És a kiállítások?
Erre épülnének fel a kiállítások. Az állandó kiállítások koncepciója már kialakult. Lényege, hogy nem évtizedekig lesznek fenn a falakon ugyanazok a művek, hanem folyamatosan forognak, hogy aki már látta, az is visszajöjjön. Ezt egyébként lehetővé teszi a gyűjteményünk gazdagsága, amiről nem nagyon tudnak az emberek. Az, hogy milyen egyéb kiállításokat tudunk idehozni, legyen az Munkácsy, Csontváry vagy Vasarely, az gyakorlatilag csak pénz és klíma kérdése. De azért azzal is tisztában kell lenni, hogy a Szombathelyi Képtár nem a Szépművészeti Múzeum, így nem azokat a kiállításokat kell elvárni tőle, mások a lehetőségeink. Ugyanakkor mégiscsak úgy kell gondolkodni róla, mint Nyugat-Magyarország egyik legnagyobb és legfontosabb kiállítóteréről. Több beárazott kiállításunk és performance-unk is van talonban, amikre ha kapunk pénzt, akkor ideérnek.
Mikor és mivel nyit újra a Szombathelyi Képtár?
Október közepén-végén kapjuk majd vissza az épületet, utána nekünk kell rendet tenni. Úgy tervezzük, hogy egy nagy textiltriennáléval nyitunk újra, valamikor 2021 júniusában.
