A szokásosnál is tovább húzódott idén a tél, ennek persze mindenki hangot adott, a facebookon megannyi tavaszváró fotót, síelő húsvéti nyulat láttunk, de elég volt csak kilépni az ajtón, hogy magunk is szembesüljünk a hóeséssel április elején. Egyik kollégám szerint el kéne tolni az évszakokat a dátumoktól, hiszen változik a világ, s ebben közrejátszunk mi emberek is, akik folyton csak átszabjuk Földanya ruháját, itt-ott lecsípünk a gallérjából, felvarrjuk szoknyáját, s még sorolhatnám a negatív és pozitív példákat kiolvasva a www nagykönyvéből. Három héttel ezelőtt körbejártunk, hogy megnézzük milyen a belváros, és pár napja is leróttuk köreinket, megnézvén mit csinált a természet három hét alatt.
Nézegessék fotóinkat a középső csúszkákkal megragadva, hogy milyen volt az időjárás március végén és milyen most április közepén!
Nagyon hosszú volt az idei tél
- mondta a minap nagyanyám, én pedig bólogattam beleegyezően, s arra gondoltam, hogy Sándor, József és Benedek biztos elakadtak az M1-esen. Amikor tavasz asszonyság is megkapta a belügyes sms-t rájött, hogy nagy a baj, így vonatra szállt, hogy mihamarább ideérjen, csak elnézte a vágányszámot és másik kontinensre utazott, így bolondok módján szánkóval keltünk útra húsvétkor, hogy megkeressük a tapsifüles festette színes tojásokat.
Aztán a tavasz valahogy idetalált, a tél pedig pár nap múltán összeszedve utolsó hókupacait elillant az esti gyorssal. Süt a Nap, zöldek lettek a parkok, de a sokszínű virágzás még csak óvatosan néz ki a levelek és a rügyek közül, nehogy ráfázzon, s túl hamar bújjon elő, hogy aztán megint vacogjon. Pedig mi már szívesen látnánk őket, hosszú volt az idei tél, vágyunk már a színes szépségekre.
