Meztelen biciklistákkal úgy találkozik az ember, hogy június közepén Délnyugat-Angliában kódorog, s egyszer csak a természet napjának forgatagában találja magát Bristolban. Ennek a 15-ei szombatnak minden rendezvénye arra hívja fel a figyelmet a félmilliós városban, hogy mi, nyomorult emberek még mindig kétségbeejtő magaviseletet tanúsítunk a természettel szemben, hogy továbbra is képtelenek vagyunk felhagyni a világ szétfüstölésével, elgázosításával, szakadatlan vegyszerezésével, versenyszerű műanyagosításával, dugig szemetelésével, mindenféle válogatott gyötrésével, éppen ezért ideje lenne - kezdésként legalább egy kicsit - megjavulnunk.
S a városban bámészkodó járókelő akár azt is gondolhatná, hogy az emberekben megvan a hajlandóság a változásra, hiszen minden kiállítás, utcai sátor, tudományos előadás, színdarabocska, ilyen-olyan performansz rendkívül népszerű, úgy tetszik, itt van és edz, gyakorol az egész régió.
A legnépszerűbb attrakció délután két órakor következik el, akkor jelennek meg a régi kikötőnél az esztelen motorizáció ellen tiltakozó kerékpárosok és görkorcsolyások csapatai. Valamennyien meztelenül vágnak neki a várost átszelő, s a kerékpározás, valamint a görkorcsolyázás hasznosságát és szépségét propagáló útjuknak, mi, közönséges halandók meg csak csodáljuk őket.
Öreg és fiatal, gyerek és felnőtt tátott szájjal ámul az elszánt atléták láttán, némelyek pironkodó mosollyal, mások kajánul vigyorogva nem tudják, hová legyenek a gyönyörűségtől. Fényképezőgépek serege szegeződik az elsuhanó pucér hősökre - magam is szorgalmasan nyomom a gombot -, könnyűnek és puhának tűnik most a létezés.
Otthon is meztelenül
Tényleg jól érezzük magunkat, felszabadultan mosolyog boldog-boldogtalan, s lassan megjön a szavunk is. Kisebb-nagyobb csoportokat alkotva azt találgatjuk egymásnak teljesen vadidegen emberek, hogy a versenyzők igazán meztelenek-e. Hogy nincs-e valamiféle kis csalásocska a dologban. Hogy a görkorcsolyázó Adonisz valóban phalloszt lobogtat-e, vagy esetleg valami mást.
Ezek a legégetőbb kérdések most, semmi más nem számít, a görkorcsolyázás és a kerékpározás fontosságáról, az autók és motorok sutba hajításáról valószínűleg később, otthon rágódnak majd el az emberek. Igazuk is van, a jó döntéshez idő kell, semmit sem szabad elkapkodni.
Magam, szombathelyi bámészkodó meg azon tűnődöm, hogy mennyire feldobná a mi nagy karneválunkat egy hasonló performansz. Egy kicsike, de meztelen felvonulás. Egy egészen aprócska pucér menet. Na jó, egy szál sisakot vagy egy mutatós pajzsot még felvehetnének a bátor vállalkozók, de mást semmiképpen sem. Csak azt kellene kitalálnunk, miért, vagy mi ellen meztelenkedjünk. Aztán szüret, még az eddigieknél is zajosabb, már-már világra szóló siker, látogatók hadai Savariában. Dőlne a lé.
